Kornis Mihály
Halleluja
komédia a szeretetről
Szereposztás
Miska, rettentő öreg: | Sata Árpád |
Pista, Benne Van A Korban, Miksa Fia: | Balogh András |
Lebovics, felnőttnek látszik, Pista fia: | Mészáros Máté |
Sóstai, Lebovics padtársa: | Szívós Győző |
Jenei: | Szívós Győző |
Ferenci, Lebovics főnöke: | Fehér István |
Utálatosellátó: | Fehér István |
Jakota, Ferenczi főnöke: | Blaskó Balázs |
Lakóbizottsági elnök: | Blaskó Balázs |
Szuszogó: | Blaskó Balázs |
Cica, Lebovics egyik babája: | Kovács Patrícia |
Nászanya: | Kovács Patrícia |
Tanítóné: | Kovács Patrícia |
Baba, Lebovics egyik felesége: | Péter Kata |
Jeneiné: | Péter Kata |
Demeterné, finom öreg hölgy: | Bodor Erzsébet |
Sztk jogosult: | Bodor Erzsébet |
Anyós: | Bodor Erzsébet |
Öngyilkos: | Vókó János |
Vőfély: | Vókó János |
Tanító: | Vókó János |
Völegény: | Tóth Levente |
Tarkainges: | Tóth Levente |
Após: | Horváth Ferenc |
Cigány: | Horváth Ferenc |
Rendező: | Anger Zsolt |
Díszlettervező: | Valcz Gábor |
Jelmeztervező: | Ferencz Zsófi |
Zene: | Dévényi Ádám |
Mozgás: | Fekete Katalin |
Fény: | Bányai Tamás |
Rendezőasszisztens: | Katona Mária |
Bemutató: | 2005. 03. 24. |
Előadás ismertető
Minden bemutató meglepetés –mondta Kornis Mihály, aki több mint negyedszázada vetette papírra Halleluja című darabját. Örülök, hogy Anger Zsolt vállalkozott rá, hiszen a Színművészeti Főiskolán ezen a darabon keresztül tanítottuk a színészmesterséget az osztályuknak. Izgulok érte, hogy ne csak rendezzen, hanem színészként is dolgozzon. Furcsa, mit hoz az élet! Egert is nagyon szeretem, már csak azért is, mert az összes nagy szerelmem egri volt, és az Egri csillagok volt az első könyv, amit olvastam. Bevallom, két éve nem járok színházba. Valószínű először és utoljára jártam itt is, nem mintha nem tartanám nagyra az egri társulatot, vagy nem lenne Eger a legkedvesebb városom! Amikor 1973-ban végeztem a főiskolán rendezői szakon, hat éven át nem tettem be a lábam színházba. A színház érdekesebb annál, minthogy az ember otthagyja, olyan tudás, amit nehéz megszerezni, de nem lehet elfelejteni. Ezért csak az írók tehetik meg, hogy néha szünetet tartsanak. Ezért is gondolom úgy, hogy nem jövök el próbát nézni, hiszen a végén még beleszólnék a munkába, nem hagynám Zsoltot rendezni… Ha egy mű több mint 25 évvel a megszületése után is működőképes, akkor én klasszikus vagyok! –mondta nevetve, mielőtt felolvasta volna darabját az első olvasópróbán.