A „hazai íz” (nemcsak a szilvásgombócot érintően) azért is tettenérhető, mert az eredeti előadás egyik szereplője, Hegedűs D. Géza vállalta a rendezői szerepet. Hegedűs D. egész pontosan tisztában van azzal, hogy mi is ez az előadás, mi az, amit a gyerekek, illetve a gyerekeket kísérő anyu, apu, nagymama, nagypapa is lenyűgözve, és a napi problémákat elfeledve néz. Szeretet, szerelem, meghatás, komédia, beszüremkedő valóság oly pontos arányban vannak ebben a darabban, hogy szinte üzembiztos a siker. A titok az, hogy ne ebben az előadásban akarja az ember megváltani a színpadi konvenciókat, egyszerűen látványos díszletre, egymással jól együtt dolgozó színészekre van szükség, és ebben az esetben az sem tűnik fel, hogy az alapötletben rejlő lehetőségek kiaknázatlanok, vagy hogy a fellépők énektudása nem minden esetben nyugszik biztos alapokon.

Márpedig itt a színpad kedves, családias hangulatú kis padlásdíszletre ad lehetőséget (Kastner Péter), amelyet a két oldalon képernyő „tágít ki”, amelyen a szellemek érkezését látjuk (nem máshová, mint a Gárdonyi Színházba, amelynek a fiktív tetőtere kerül a színre), a színészek pedig kedvvel és valóságos játékkal vesznek részt a mesében. Hüse Csaba (Rádiós) laza mindennaposságával, Szabó Emília (Süni) idealizált éteriségével tűnik ki a sorból. Fekete Györgyi, Tunyogi Péter, Rácz János, Szívós Győző (a szellemek) a valóság és a fabulavilág közötti sávon biztonsággal egyensúlyozva alakítják a mesehősöket. Kelemen Csaba játékosan túlzó, egyszerre sötét és szerethető gengszterre veszi a Barrabás B. Barrabás alakját felöltő Révész figuráját. Blaskó Balázs erősen túlzásosra veszi a XX. századból ismert „mozgalmi” házmesterekből eredeztethető, nagyon is valóságos Témüllert, és így mégis „beleilleszti” magát a mesevilágba. Lisztóczki Péter illúziókeltően robotikus mozgással kelti életre Robinsont. Saárossy Kinga negédmentes, energikus Mamókája, Pálfi Zoltán közhelypanel-paródiából építkező, Clouseau felügyelő legközelebbi rokonaként fellépő Detektívje, valamint Horváth Ferenc ugyancsak nyomozós- és akciófilmsablonoknak torz tükörképet állító Ütege egészítik ki a társaságot, amely lelkesen veti be magát a nézők szórakoztatásának és a gyerekek elvarázsolásának szolgálatában.

Hegedűs D. jól beilleszthető, kedves ötletekkel (a vetítésekben, a Detektív és Témüller kiszólásaiban, vagy a szó szerint megjelenített varázskönyvvel) dobja fel az előadást, s hátradőlve vonhatjuk le a két és negyedóra után a tanulságokat, úgy mint: a szerelem mindent legyőz, tiszta szívvel jó élni, mert akkor az ember csodákat él át, a jó mindig győz a gonosz felett, embernek lenni jó (talán a legjobb a világon) – és bitang finom a szilvásgombóc. Családi musicalhez pedig nem kell több. De kevesebb sem.