– Miben látja jelenleg a cigányság problémáját?
– Rossz és széthúzó vezetőink vannak. Egységre lenne szükség. Mindenki elismeri ugyan, hogy valamit tenni kellene, mégsem történik semmi. A mennyben örömujjongás zeng, ha egyetlen ember visszatalál az Istenhez. Itt nálunk az ad okot végtelen örömre, ha egyetlen cigány fiatal leérettségizik.
– Az egyénnek van lehetősége a változtatásra?
– A legapróbb lépések, tettek is előreviszik az ügyet. S mindezt itthon kell megvalósítani. Én cigányként szeretem ezt az országot, a hazámat. Ez a szülőföldem. Ezért nem mentem külföldre, s próbálok itthon segíteni a magyaroknak és a cigányoknak egyaránt. Hisz a magyarok éppen úgy szegények, mint a romák.
A zenész-út kivezethet az egyéni gondokból?
– A zene és a sport lehet ilyen. Ha majd romák lesznek olimpiai bajnokok, akkor kezdik majd elismerni őket, mert dicsőséget hoztak e nemzetnek. Amióta a hagyományos cigányzenének lealkonyult, megtelt a Zeneakadémia cigány fiatalokkal, akik hagyományosan a zenéből akarnak megélni, s ezt most a klasszikus zenében találják meg.