Horváth Zitával, az egri Gárdonyi Géza Színház és a Badora Dance Company társulatának táncművészével egy délelőtti próba előtt találkozunk. Mosolygósan vár, s míg leülünk beszélgetni, Nala nevű francia bulldogját táncművész kollégáira bízza. A Törvényház úti próbaterem ilyenkor még csendes, de nem sokáig. A mindössze 22 éves hölgy szülővárosában, Mohácson szeretett bele a táncba. Óvodás korától néptáncolt, de csak hobbi szinten, inkább a mozgás volt fontos. Miután pedig nővérét felvették a pécsi Művészeti Középiskolába, mindenki számára egyértelmű volt, hogy ő is ott folytatja.
– Mint minden iskolában, így Pécsett is a klasszikus balett az alap, de inkább modern beállítottságú az intézmény – meséli Zita a kezdetekről. – Miután végeztem elsőre felvettek a Magyar Táncművészeti Főiskolára. Igazából a szerencsén is múlt, hogy most Egerben vagyok, hiszen Pesten a fő tantárgyam vezetője Barta Dóra volt, aki itt már egy tánctagozat létrehozásán (is) dolgozott. Felkínálta a lehetőséget, hogy szerepeljek a Diótörőben, s végül maradhattam. Az egri teátrumban 2008. végén jelentették be, hogy a színházi törvény lehetőségeit kihasználva új tagozattal bővül a megye színháza. Barta Dóra Harangozó-díjas Érdemes Művész vezetésével, Mirkóczky Zita művészeti titkárral és négy pár profi táncművésszel – köztük Horváth Zitával – akkor megalakult a tánctagozat. Persze a bejelentés után sokan azt gondolhatták: a tagozat balettkar lesz, akik a színészek mögött statisztálnak. A táncosok már akkor tudták, hogy ez nem teljesen így van...
– A közönségnek ez lehet, hogy azt jelentette elsőre, hogy egy operettben, vagy musicalben egy tánctagozat lesz majd a háttérben, de mi akkor már tudtuk, hogy ez külön is működhet, s lesznek csak táncos előadásaink. Nem volt bennem félsz – annak ellenére, hogy nem ismertem itt senkit –, hogy most mi lesz. Örültem a feladatnak, s álltam elébe.
Az áprilisi szerződéshosszabbítási ajánlatra természetesen igen volt Zita válasza. Nem pusztán azért, mert jó Egerben játszani, hanem mert olyan dolgokat tanulhat itt, amelyre máshol talán nem lenne lehetősége. A napokban például Zachár Loránd külföldön élő táncos-koreográfussal próbálnak, aki új szemléletet, és egyben újabb kihívást hoz a táncosoknak. Mindez pedig remélhetőleg még több sikert.
– Kutyasétáltatás közben ismert meg egy úr, de ez csak egyszer fordult elő. Az emberek nem kapják fel a fejüket a közértben, ha belépek. Minket a nézőtérről honorálnak. Nem utolsó szempont a jó visszajelzés a közönségtől, hiszen nekik dolgozunk. A kritikánál szerintem fontosabb, a néző. Úgy érzem szerencsére elismerik a munkánkat.
A munkából pedig jut bőven, Zita pont e rengeteg feladat miatt még nem fejezte be a főiskolát, hiszen a kettőt egyszerűen nem lehet összeegyeztetni. De most nem is a diploma a legfontosabb.
– Arra összpontosítok, hogy erről a szakmáról minél többet tudjak, s minél többet elérjek. Szeretek 100 százalékosan teljesíteni. A munka összetett, hiszen új kihívásokkal is találkozom. Sokan tanultam a színészektől, s arról hogy ők hogyan dolgoznak. Nálunk van egy koreográfus, aki betanítja a lépéseket, a színészek pedig a rendező utasításai alapján játszanak. Persze mi is improvizálhatunk, de én nem szeretek.
A maratoni próba előtt még megtudom: bár Egert nem ismerte még meg igazán, Zita megtalálta a helyét. A fiatal dél-dunántúli lányról sugárzik a boldogság. Kutyája fejét simogatva lerí róla: nincs oka tipródni a jövőn.
– Nem gondolok arra, hogy mi meddig tart. A mostani feladataimra koncentrálok. Szerencsére van belőle elég.

Névjegy
HORVÁTH ZITA
Táncművész
Született: 1988. Mohács
Iskolái: Művészeti Középiskola, Pécs - táncművész, Magyar Táncművészeti Főiskola
Munkahelyek: Gárdonyi Géza Színház Tánctagozata, Badora Dance Company
Egri előadásai: Diótörő, Szentivánéji álom, Chicago, Három az egyben, Bifidus Essensis, avagy tűsarkon a téboly, Instant konfliktusok, A kaméliás hölgy, Maya, Cigánykerék, Mozart: Requiem