2011. május 12.
A gyertyák csonkig égnek Egerben
 |
Tegnap este az egri Gárdonyi Géza Színházban igazi színházi élményben volt részünk… Márai Sándor, a jelenkorban világsikert arató kassai polgár, erősen kötődik Egerhez is…
Régóta vártam hasonló színházi sikerre, amely végre megszületett: május 10-én!
Márai művét igen nehéz jól színre vinni, mert negyven év távolában rejlő erkölcsi-lelki konfliktusokra keres választ, olyan remekműben, amelynek színpada az emberi lélek, az erkölcs és felelősségmorál dimenziója…Ebből származik az az óriási feszültség, amely áthatja szinte minden pillanatát ennek a darabnak.
Mogyoróhéjban…!
Beke Sándor rendezése örömteli – mondjuk i bátran: diadalmas! – visszatérést jelentett az egri színházba, oda, ahol az elmúlt tíz évben egyetlen rendezést sem kötődött a nevéhez, pedig mindvégig Egerben élt, oda, ahol 5 éven át igazgató-főrendezőként sikerrel folytatta igazgató elődjének, a nagyszerű Gali Lászlónak szervező- és rendező tevékenységét…
Irodalomtanárként annak külön is örültem, hogy a Márai textusát a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartotta nemcsak a rendező, hanem a kitűnő színészgárda is.
Pólos Árpád óriásit alakított. Csodáltam fizika erejét, vitális energiát, a teljes embert próbára tevő színészi játékét. Azt hiszem, erre a szerepre nála jobban aligha lehetett volna választani a jelenlegi magyar színészek közül. Ez a főszerep az ő számára valóban telitalálat volt. Felmagasodott a szerepében, végig bírta erővel, lendülettel, feszültségteremtő képességgel, istenadta színészi tehetségével…
Kelemen Csabát végre egy méltó szerepben láthattam!
Felnőtt a főszereplőhöz, igen kiváló produkciót nyújtott. (Baráti észrevételem: Pólos Árpádot ebben a darabban nem lehet felülmúlni, vele rivalizálni sem érdemes. Egyértelmű a feladat lényege: a főszereplőhöz igazodva kell a közös ügyet diadalra vinni. Talán kevesebb „lendületadó többletgesztussal”, vagyis kar- , kéz-, ujj, és fejmozgással még kifejezőbb lehet majd Kelemen Csaba remek színészi játéka!)
Mimi Kivételes mélységig értő szerepfelfogást érvényesített… A hűséges, az arisztokrata családhoz családtagként hozzátartozó nőszerep csodálatos lehetőségeit a realizmust (tényigazságokat is!) a művészetével, esetenként affirmatív iróniával is varázslatossá tevő művészet lényegét tudta érvényre juttatni…Igen széles skálán játszott, sokoldalú tehetségét példaértékűen kamatoztatta…
Azt hiszem, a legjobban Mimi érezte meg, hogy neki mi a szerepe az összprodukcióban, színészi játéka kitűnően társult a főszereplő remekléséhez és hatékonyan tudta kiteljesíteni, megoldani a neki szánt feladatot.
A tábornok szolgája frappánsan töltötte be szerepét: megjelenése, megszólalása, színpadi mozgása is kitűnő volt… Teljesítménye nagy elismerést érdemel.
Krisztina
néma, áttűnő, csak vizuális, égi-éteri megjelenítés a rendezés egyik nagy, tüneményes leleménye volt.
Meg-megjelenése a háttérben nemcsak az időbeliséget tudta érzékeltetni, a jelen történéseit kitágítani au elmúlt idődimenzió felé, hanem szerepeltetésével a képzeletbeli NŐ átragyogását csodálhattuk meg, élvezhettünk a látvány szépségét, eredendő hitelességét…
Gratulálunk a RENDEZŐNEK, A SZERVEZŐKNEK, SZÍVBŐL GRATULÁLUNK A KIS SZÍNÉSZGÁRDÁNAK, MINDAZOKNAK, AKIK SEGÍTETTÉK, HOGY IGAZI MŰHELYMUNKÁVAL EZ MINICSPAT ENNYIRE MAGAS SZÍNVONALÚ, EMLÉKEZETES PRODUKCIÓT HOZOTT LÉTRE.
Márai szelleme érvényesült, aki tudja: a nézőhöz a szíven át vezet az út, akkor is, ha az értelméhez akar szólni…
Gratulálunk az egri Gárdonyi Színház vezetőinek, Blaskó Balázs igazgató úrnak, akit nagy örömömre elcsuklós, szavát vesztő emberként is láthattam és hallhattam a darab végén, amikor jogos lelkesedéssel megnyilatkozott…
Még egy reflexió: jó volt látni, hogy a produkciónak lelkesen tapsol polgármesterünk felesége és a város sok jeles, különböző pártállású polgára, köztük a korábbi városvezetők közül is jó néhányan.
Mindez azt is bizonyítja, mekkora integráló, szellemi-lelki értelemben is óriási kohéziós ereje van a kultúrának, az irodalomnak és mekkora szükség van Egerben egy JÓ SZÍNHÁZRA, amelybe a nézők szívesen mennek – szórakozni, gyönyörködni, örvendezni, tanulni, önmagukat, szívüket, lelküket és eszüket is jóra, szépre, igazra tanítani…
SZÍVBŐL GRATULÁLOK!
SOK-SOK ERŐT, TOVÁBBI SZÉP SIKEREKET KÍVÁNOK!
Fertálymesteri üdvözlettel:
Cs. Varga István
Márai művét igen nehéz jól színre vinni, mert negyven év távolában rejlő erkölcsi-lelki konfliktusokra keres választ, olyan remekműben, amelynek színpada az emberi lélek, az erkölcs és felelősségmorál dimenziója…Ebből származik az az óriási feszültség, amely áthatja szinte minden pillanatát ennek a darabnak.
Mogyoróhéjban…!
Beke Sándor rendezése örömteli – mondjuk i bátran: diadalmas! – visszatérést jelentett az egri színházba, oda, ahol az elmúlt tíz évben egyetlen rendezést sem kötődött a nevéhez, pedig mindvégig Egerben élt, oda, ahol 5 éven át igazgató-főrendezőként sikerrel folytatta igazgató elődjének, a nagyszerű Gali Lászlónak szervező- és rendező tevékenységét…
Irodalomtanárként annak külön is örültem, hogy a Márai textusát a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartotta nemcsak a rendező, hanem a kitűnő színészgárda is.
Pólos Árpád óriásit alakított. Csodáltam fizika erejét, vitális energiát, a teljes embert próbára tevő színészi játékét. Azt hiszem, erre a szerepre nála jobban aligha lehetett volna választani a jelenlegi magyar színészek közül. Ez a főszerep az ő számára valóban telitalálat volt. Felmagasodott a szerepében, végig bírta erővel, lendülettel, feszültségteremtő képességgel, istenadta színészi tehetségével…
Kelemen Csabát végre egy méltó szerepben láthattam!
Felnőtt a főszereplőhöz, igen kiváló produkciót nyújtott. (Baráti észrevételem: Pólos Árpádot ebben a darabban nem lehet felülmúlni, vele rivalizálni sem érdemes. Egyértelmű a feladat lényege: a főszereplőhöz igazodva kell a közös ügyet diadalra vinni. Talán kevesebb „lendületadó többletgesztussal”, vagyis kar- , kéz-, ujj, és fejmozgással még kifejezőbb lehet majd Kelemen Csaba remek színészi játéka!)
Mimi Kivételes mélységig értő szerepfelfogást érvényesített… A hűséges, az arisztokrata családhoz családtagként hozzátartozó nőszerep csodálatos lehetőségeit a realizmust (tényigazságokat is!) a művészetével, esetenként affirmatív iróniával is varázslatossá tevő művészet lényegét tudta érvényre juttatni…Igen széles skálán játszott, sokoldalú tehetségét példaértékűen kamatoztatta…
Azt hiszem, a legjobban Mimi érezte meg, hogy neki mi a szerepe az összprodukcióban, színészi játéka kitűnően társult a főszereplő remekléséhez és hatékonyan tudta kiteljesíteni, megoldani a neki szánt feladatot.
A tábornok szolgája frappánsan töltötte be szerepét: megjelenése, megszólalása, színpadi mozgása is kitűnő volt… Teljesítménye nagy elismerést érdemel.
Krisztina
néma, áttűnő, csak vizuális, égi-éteri megjelenítés a rendezés egyik nagy, tüneményes leleménye volt.
Meg-megjelenése a háttérben nemcsak az időbeliséget tudta érzékeltetni, a jelen történéseit kitágítani au elmúlt idődimenzió felé, hanem szerepeltetésével a képzeletbeli NŐ átragyogását csodálhattuk meg, élvezhettünk a látvány szépségét, eredendő hitelességét…
Gratulálunk a RENDEZŐNEK, A SZERVEZŐKNEK, SZÍVBŐL GRATULÁLUNK A KIS SZÍNÉSZGÁRDÁNAK, MINDAZOKNAK, AKIK SEGÍTETTÉK, HOGY IGAZI MŰHELYMUNKÁVAL EZ MINICSPAT ENNYIRE MAGAS SZÍNVONALÚ, EMLÉKEZETES PRODUKCIÓT HOZOTT LÉTRE.
Márai szelleme érvényesült, aki tudja: a nézőhöz a szíven át vezet az út, akkor is, ha az értelméhez akar szólni…
Gratulálunk az egri Gárdonyi Színház vezetőinek, Blaskó Balázs igazgató úrnak, akit nagy örömömre elcsuklós, szavát vesztő emberként is láthattam és hallhattam a darab végén, amikor jogos lelkesedéssel megnyilatkozott…
Még egy reflexió: jó volt látni, hogy a produkciónak lelkesen tapsol polgármesterünk felesége és a város sok jeles, különböző pártállású polgára, köztük a korábbi városvezetők közül is jó néhányan.
Mindez azt is bizonyítja, mekkora integráló, szellemi-lelki értelemben is óriási kohéziós ereje van a kultúrának, az irodalomnak és mekkora szükség van Egerben egy JÓ SZÍNHÁZRA, amelybe a nézők szívesen mennek – szórakozni, gyönyörködni, örvendezni, tanulni, önmagukat, szívüket, lelküket és eszüket is jóra, szépre, igazra tanítani…
SZÍVBŐL GRATULÁLOK!
SOK-SOK ERŐT, TOVÁBBI SZÉP SIKEREKET KÍVÁNOK!
Fertálymesteri üdvözlettel:
Cs. Varga István
