A sötétben világító cigány kifejlesztésén dolgozik egy Heves megyei falu világosban sötétlő képviselőtestülete. Ehhez a világhírű orvos, dr. Ház tudására van csupán szükségük, meg némi magyar petesejtre. A világító cigány azért jó, mert a polgárőrök éjszaka könnyebben észreveszik.

Nagyot szólt az utolsó Hírlap Színház. És nem csak a darabban eldördült lövés miatt.

Radoslav Milenkovič szerb rendező mindent tud az emberi lélekről, nőkről és férfiakról, mindemellett nagyon ismeri az egri társulatot.

Nagylétszámú tánckar, gigaszínpad, óriási lépcsők, fényűző pompa és Andy Warhol rojtosra idézett, tizenöt perc hírnévről szóló mondata jutnak eszünkbe elsőre a Chicago című musicalről. Maurine Dallas Watkins 1926-os, valós események alapján készült munkájából John Kander, Bob Fosse és Fred Ebb varázsolt musicalszatírát a hetvenes évek közepén. Csizmadia Tibor színpadán a tánckar nem olyan népes, a színpad mérsékelt terű, a zene konzerv (kár), de a kicsit sárgább ezúttal nem jár együtt a kicsit savanyúbbal: az egri társulat az eredeti mű szelleméhez hűen nagyon is mai, nagyon is magyar szatírát kanyarít a színpadra: a Broadway formáinak autentikus és pontos érzékű felhasználásával egy vérbeli anti-Broadway-darab készült.

Chicago van Egerben. Neccharisnya, míder, buja illatok és fények, zene és tánc, coltok durranása, bűnök és büntetések. Még jó, hogy ez csak egy amerikai musical.

A Chicago-t a Broadway dolcsiszemű mágnásai, tizenhárom éve, 1996-ban melegítették fel újra, hogy csengessen egy kicsit a kassza, ha már 1975-ben is megtette. A Broadway kasszája meg olyan, hogy csenget, méghozzá tavaly novemberben ötezredik alkalommal, ami rekord a felújított darabok esetén. Igaz, ehhez O.J Simpsonnak ki kellett csinálnia a feleségét, és remek ügyvédekkel megúszni. A Chicago aktuálisabbá vált, mint keletkezésekor. A nagymenők mindent megúsznak, ha meg nem vagy nagymenő, akkor válj azzá és megúszod. Öt perc hírnév még a gyilkosnak is jár. Ennyi a Chicago vékonyka története. A New York-i előadás sikerét az is okozhatta, hogy a korábbi Vaudeville musical helyett, egy koncertszerűre átdolgozott változattal, a Chicago: A musical-el álltak elő, díszlettelenül, minimál jelmezben. A kritikusok megőrültek a darabért. A minap félház ült a karzaton, ami sejteti, hogy Roxie Hart sztorija hamarosan ad acta kerül.