Az Idők folyamán előadása tele van szépséggel, finomsággal, tehetséggel. Mondhatnám: az előadás szép (mint az élet), csak észre kell venni. De vajon ki tudja az egri Gárdonyi Géza Színház tánctagozata, a Badora Dance Company előadásának értékeit felfedezni?

Bulgakov az irodalom szentélyévé emeli a színházat, lelkészekké válnak a lélek titkaiban amúgy is elmélyülten búvárkodó színészek, nincs, mi nagyobb szépség lenne a Mester és Margarita színpadra állításánál.

Meglehet, ezért készült olyan sokáig a regény, tíz-tizenkét évig, végül befejezetlenül maradván; ezért, és nem a megjelenés eleve reménytelen volta miatt. Gondoljuk, nem először, Bulgakov csodáját nézve. A Mester és Margaritát, most Egerben, a Gárdonyi Színházban, Csizmadia Tibor bensőséges, önvallomás-szerű rendezésében. Elsősorban persze Bozó Andrea, Kaszás Gergő, Görög László mesélnek nekünk a moralitás elméleti és gyakorlati szintjeiről, arról: ennek párhuzamosai az emberi lét végesnek tűnő végtelenjeiben bizony hogy sohasem találkoznak, legfeljebb szépirodalmi teljesítmények illúzióiban; na de minderről később. Most csak annyit, felütésünk befejezéseképpen: az egri társulat immár bizonyosan a csúcsra ért. Korszakos fejezetévé vált korunk színháztörténetének; nem csoda, hogy a hírek szerint lassan ez is az inaktív emlékek sorába lép.

Vannak emberek, akik elhatároznak valamit, s rengeteg munkával elérik boldogságot jelentő céljukat. Horváth Zita táncművész pontosan ilyen irigylésre méltó lakója a megyeszékhelynek.

Szinte mindenki hazudik. Mármint a Gárdonyi Géza Színházban, egészen pontosan Csiky Gergely Prolik című darabjában.

Hitelből felépített világ. Úgy élni jól, hogy közben egy fillérje nincs az embernek. Fura vagy sem, ezek a mondatok manapság nem hangoznak elsőre olyan rosszul. Sőt, mintha valami kivételes tudást, valami méltányolható képességet rejtenének ezek a szavak, valami olyat, ami előtt valamiféle tisztelet kellene, hogy ébredjen az emberben. Ha onnan közelítjük meg, hogy másokon élősködni, visszaélni az emberek jóindulatával, kihasználni a jószándékot – nos, ez már egyértelműen negatív kicsengésű megfogalmazása a témának. Márpedig a nyomorból van-e ezen kívül más kiút?