Lesz! Lesz végre úszómedencéje Füzesabonynak! Itt dörömböl immár a nem létező uszoda láthatatlan kapuján a vitákat eldöntő ifjabb Holczreitner Sándor Sándor, a vízi csoda!

„…Az a te bajod, hogy sokat éltél vidéken, és nem fejlődött ki az agyad.” (Csapd le csacsi)
A provinciális ön- és közösségpusztítás szellemes bemutatására nyújtott lehetőséget az élet a minap a Gárdonyi Géza színházban. Máté Gábor rendező és szenzációs csapata harmadik alkalommal szemezgetett a Heves Megyei Hírlap cikkeiből, hogy az aznapi újság hírére jameljen egy kicsit.

Nem csoda, hogy Zsótér Sándor eljutott Raymond Chandlerhez. Hasonlít a stílusuk. Mindketten tárgyilagosak, szenvtelenek, kívülállók - legalábbis látszólag -, és mindketten leteszik a pontot a mondatok végén. Chandler a regényeiben, Zsótér az előadásaiban. A látszólagosságot arra értettem, hogy a stílus virtuális semlegessége mögött mindkettőjüknél határozott etikai mérce és erkölcsi állásfoglalás van. Lecsöndesített, lefedett szenvedély, amely a tisztességesen gondolkozni és élni normájára irányul. Olyan emberek mindennapi morálja ez, „akiknek nem lóg a nyakukban árcédula". Ahogy Philip Marlowe-nak, az Elkéstél, Terry! központi figurájának sem.

Zsótér Sándor a mai színházi világ egyik legizgalmasabb rendezője. Egerben immár második itteni munkájával találkozhatott a nagyérdemű, ezúttal a nagyszínpadon.

Egy színházunk van. Féltjük, de nagyon. Óvnánk a széltől is, hát még a változástól. „Járt utat járatlanért…”-ban gondolkodunk sokszor. Aztán Csizmadia Tibor elővarázsol valamit, s hol egy háztetőt kapunk, hol meg elsőre oda nem illő dolgokat. Valahogy mégis jól működik minden. A legújabb kunszt: ha már tagozatokban kell gondolkodni, legyen tánctagozat Egerben! Na ja, kell a balettkar. Aztán döbbenten olvassuk: itt ezek az emberek nem a színészek mögött fognak színpadképet alkotni, hanem beszélnek és játszanak. Akár címszerepet is.

A trilógia első részeként 2007-ben bemutatott A nagyratörő méltó, mégis érdektelenebb és rendezőileg problematikusabb folytatása a második darab, mely mielőbb várja a befejező harmadikat, A törött nádszált.