2008. január 13.
„Vagány” díszletben A Nagyratörő Egerben
Ez a vagány díszlet – mondja nevetve Csanádi Judit. Nagy kihívás a színészeknek, de remélem, épp ennyire hatásos és kifejező is. Mutatja korántsem hagyományos elképzelését a készülő A Nagyratörő díszletéről.
Ez a vagány díszlet – mondja nevetve Csanádi Judit. Nagy kihívás a színészeknek, de remélem, épp ennyire hatásos és kifejező is. A tervező nemcsak az egri színház visszatérő vendége, a közel harminc éves szakmai munka alatt dolgozott Kanadában, Montrealban, a közönség rendszeresen találkozhat munkáival Budapesten és Győrött vagy a televízióban. Mutatja korántsem hagyományos elképzelését a készülő nagyszínpadi bemutató, A Nagyratörő díszletéről.
- Elolvastam hozzá az Erdély történetéről szóló három kötetes könyv megfelelő részét. Márton László művének olvasása pedig, amelyből a végleges szövegkönyv készült igazi szellemi élvezet. Shakespeare korában vagyunk, 20.-21. századi bonyolult személyiségek a reneszánsz történelem véres játszóterén.
A darab az 1500-as évek végén játszódik, a függetlenségét megőrző ország (rész), Erdély viharosan drámai időszakáról szól. Ennek a korszaknak egyetlen évét mutatja be, sűrítve.
Díszlettervezőként nemcsak tervezek, amíg eljutok odáig, elképzelem az előadást a jelmeztervezővel, a rendezővel, a szerzővel együtt. Ez a quartett (Márton László – szerző, Csizmadia Tibor – rendező és Nagy Fruzsina - jelmeztervező) nagyon sokáig beszélgetett, amíg több változatból kialakult a darab előadásának ez a mostani, végső megoldása. Sok az áthallás a mai korra, de nem szabad többet mutatnunk abból, mint amiről természetszerűen magunkra ismerünk. Mint történelmi korszak éppen az ellentéte miatt hasonlít a mai Magyarországra. Mi most egy egységesülő Európába hajózunk, akkor pedig az önállóságáért küzdött Erdély. Fontos volt megtalálni egy olyan fonalat, amitől követhető lesz a cselekmény, ami segít megérteni az összefüggéseket. Az egyéniség szerepe kiemelkedik belőle, hiszen Báthory Zsigmond fiatalon lesz fejedelem, ugyanakkor szabad szellemű személyiség, akit tulajdonképpen személyes szabadságában korlátoz az ország irányítása. Sokat kutattam a darabban lévő erdélyi városokat, bújtam a könyvtárakat. Gazdag ízt adott az akkori városképnek, hogy reneszánsz francia és olasz mintákra várakat építettek. Annyira jellegzetes a kor, a helyszín, és ami történt, hogy többfajta változatot készítettünk. Ezek közül kifejezetten az egri közönségnek, ebbe a közegbe készült egy megfogalmazás.
Nagyszebenben ugyanis a háztetők ablakait úgy formázták meg, mintha szemek lennének, amelyek mindent és mindenkit figyelnek. Az egész díszlet árokba csúszik, szakadék szélén állnak a színészek. A világ egy süllyedő háztető. Nem lehet rajta megállni, különben lecsúszol… A szereplőknek feladja a leckét. Sűrítménye mindannak, amit a világról, az állandó küzdelemről gondolunk. Már alig vártam, hogy elkezdjünk próbálni a díszletben… Így szeretek igazán dolgozni, amikor az előadás közös gondolkodás eredményeként születik meg.
- Elolvastam hozzá az Erdély történetéről szóló három kötetes könyv megfelelő részét. Márton László művének olvasása pedig, amelyből a végleges szövegkönyv készült igazi szellemi élvezet. Shakespeare korában vagyunk, 20.-21. századi bonyolult személyiségek a reneszánsz történelem véres játszóterén.
A darab az 1500-as évek végén játszódik, a függetlenségét megőrző ország (rész), Erdély viharosan drámai időszakáról szól. Ennek a korszaknak egyetlen évét mutatja be, sűrítve.
Díszlettervezőként nemcsak tervezek, amíg eljutok odáig, elképzelem az előadást a jelmeztervezővel, a rendezővel, a szerzővel együtt. Ez a quartett (Márton László – szerző, Csizmadia Tibor – rendező és Nagy Fruzsina - jelmeztervező) nagyon sokáig beszélgetett, amíg több változatból kialakult a darab előadásának ez a mostani, végső megoldása. Sok az áthallás a mai korra, de nem szabad többet mutatnunk abból, mint amiről természetszerűen magunkra ismerünk. Mint történelmi korszak éppen az ellentéte miatt hasonlít a mai Magyarországra. Mi most egy egységesülő Európába hajózunk, akkor pedig az önállóságáért küzdött Erdély. Fontos volt megtalálni egy olyan fonalat, amitől követhető lesz a cselekmény, ami segít megérteni az összefüggéseket. Az egyéniség szerepe kiemelkedik belőle, hiszen Báthory Zsigmond fiatalon lesz fejedelem, ugyanakkor szabad szellemű személyiség, akit tulajdonképpen személyes szabadságában korlátoz az ország irányítása. Sokat kutattam a darabban lévő erdélyi városokat, bújtam a könyvtárakat. Gazdag ízt adott az akkori városképnek, hogy reneszánsz francia és olasz mintákra várakat építettek. Annyira jellegzetes a kor, a helyszín, és ami történt, hogy többfajta változatot készítettünk. Ezek közül kifejezetten az egri közönségnek, ebbe a közegbe készült egy megfogalmazás.
Nagyszebenben ugyanis a háztetők ablakait úgy formázták meg, mintha szemek lennének, amelyek mindent és mindenkit figyelnek. Az egész díszlet árokba csúszik, szakadék szélén állnak a színészek. A világ egy süllyedő háztető. Nem lehet rajta megállni, különben lecsúszol… A szereplőknek feladja a leckét. Sűrítménye mindannak, amit a világról, az állandó küzdelemről gondolunk. Már alig vártam, hogy elkezdjünk próbálni a díszletben… Így szeretek igazán dolgozni, amikor az előadás közös gondolkodás eredményeként születik meg.
Forrás: Pilisy Csenge
