Mutatja korántsem hagyományos elképzelését a készülõ nagyszínpadi bemutató, A Nagyratörõ díszletérõl. - Elolvastam hozzá az Erdély történetérõl szóló háromkötetes könyv megfelelõ részét - fûzi hozzá. - Márton László mûvének olvasása pedig, amelybõl a végleges szövegkönyv készült, igazi szellemi élvezet. Shakespeare korában vagyunk, XV-XVI. századi bonyolult személyiségek, a reneszánsz történelem véres játszóterén. A darab az 1500-as évek végén játszódik, a függetlenségét megõrzõ ország(rész), Erdély viharosan drámai idõszakáról szól. Ennek a korszaknak egyetlen évét mutatja be, sûrítve. - Díszlettervezõként nemcsak tervezek - említi meg Csanádi Judit -, hanem amíg eljutok odáig, el is képzelem az elõadást a jelmeztervezõvel, a rendezõvel, a szerzõvel együtt. Ez a quartett (Márton László - szerzõ, Csizmadia Tibor - rendezõ és Nagy Fruzsina - jelmeztervezõ) nagyon sokáig beszélgetett, amíg több változatból kialakult a darab elõadásának ez a mostani, végsõ megoldása. Sok az áthallás a mai korra, de nem szabad többet mutatnunk abból, mint amirõl természetszerûen magunkra ismerünk. Mint történelmi korszak, éppen az ellentéte miatt hasonlít a mai Magyarországra. Mi most egy egységesülõ Európába hajózunk, akkor pedig az önállóságáért küzdött Erdély. Fontos volt megtalálni egy olyan fonalat, amitõl követhetõ lesz a cselekmény, ami segít megérteni az összefüggéseket. Az egyéniség szerepe kiemelkedik belõle, hiszen Báthory Zsigmond fiatalon lesz fejedelem, ugyanakkor szabad szellemû személyiség, akit tulajdonképpen személyes szabadságában korlátoz az ország irányítása. - Sokat kutattam a darabban lévõ erdélyi városokat, bújtam a könyvtárakat - folytatja a tervezõ. - Gazdag ízt adott az akkori városképnek, hogy reneszánsz francia és olasz mintákra várakat építettek. Annyira jellegzetes a kor, a helyszín, és ami történt, hogy többfajta változatot készítettünk. Ezek közül kifejezetten az egri közönségnek, ebbe a közegbe készült egy megfogalmazás. Nagyszebenben ugyanis a háztetõk ablakait úgy formázták meg, mintha szemek lennének, amelyek mindent és mindenkit figyelnek. Az egész díszlet árokba csúszik, szakadék szélén állnak a színészek. A világ egy süllyedõ háztetõ. Nem lehet rajta megállni, különben lecsúszol. A szereplõknek igencsak feladja a leckét. Sûrítménye mindannak, amit a világról, az állandó küzdelemrõl gondolunk. Már alig vártam, hogy elkezdjünk próbálni a díszletben. Így szeretek igazán dolgozni, amikor az elõadás közös gondolkodás eredményeként születik meg.