„Az emberek? […] sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.” – mondja a kishercegnek egy virág a sivatagban. De hát, kik is az emberek, és milyenek is az emberek? - teszi fel a kérdést Dávid Zsuzsa, rendező. A más bolygóról érkezett csupa szív kis lény ezt az örök embertalányt igyekszik megfejteni rövid földi barangolása során. Különös mese a Saint Exupery-írás, teli rejtett filozófiával, előbuggyanó érzelemmel, titokkal és talánnyal. Hogyan lehet jól szeretni? Hogyan kell jól gondoskodni arról, akiket gondjainkra bízott a teremtés vagy a természet? Hol rejtezik a boldogság, elérhető-e, vagy csak csalfa délibábját üldözi élete során az ember? Mese a magányról, mese a szeretetről, mese a naiv őszinteségről, mese a lét egyszerű és kézenfekvő, de néha nehezen fölismerhető bölcsességeiről. Mese, amely nagyon közel áll hétköznapi valóságunkhoz is, mese messzire ható egyszerű tanulsággal: jól csak a szívével szerethet az ember.