2007. április 16.
Egriek a Vidéki Színházak Találkozóján
Az egri színház is fellép a Vidéki Színházak Találkozóján április-én a Thália Új stúdiójában Martin McDonagh: A párnaember, április 16-án Új Színházban Shakespeare: A tél meséje kerül színre.
Idén április 15.-május 4. között mutatkoznak be a vidéki társulatok Budapesten, melyet a Thália Színház már nyolcadik alkalommal rendez.
Az egri Gárdonyi Géza Színház is fellép a Vidéki Színházak Találkozóján: április 15. vasárnap 19.30 órától a Thália Új stúdiójában látható Dömötör András rendezésében Martin McDonagh: A párnaember, április 16-án hétfőn, 19 órától pedig az Új Színházban Shakespeare: A tél meséje című színműve, melyet Máté Gábor vitt színpadra.
- A Párnaember - Először Magyarországon!
Izgalmas krimi, abszurd vígjáték egy ma élő író tollából. Merényi Anna fordításában Martin McDonagh: A párnaember című groteszk játékát február 9-től láthatja a közönség a Gárdonyi Géza Színházban Kaszás Gergő, Mészáros Máté, Gál Kristóf, Schruff Milán szereplésével.
Dömötör András, rendező szerint: „az az izgalmas benne, hogy váltogatja a műfajokat és létrehozza a saját hangnemét, minőségét. Állandóan zavarba ejt, hogy amit nézek az most komoly, vagy vicces, érzelmes vagy melodramatikus. Sokat gondolkodtam azon, hogy kiírjuk-e: horror, thriller, horror-mese, kegyetlen vígjáték. Biztosan van benne horror, mese, krimi, tiszta vígjáték, Beckett-i hagyományokon alapuló abszurd színház, és még annyi minden jó…”
Magyarországon még nem játszották a 2003-ban, Angliában bemutatott darabot. Érdekes módon a hatalmas külföldi siker ellenére, egyik hazai színház sem merte még eddig bevállalni a fekete humorú történetet. A végtelenül precíz és gondos drámai szerkezet már-már kiszámítható. A közönség folyamatosan figyelmére számít: nem hangozhat el szinte semmilyen apróság, ami ne nyerne később jelentőséget.
Az Írót vallatják a rendőrségen. Novelláiban ugyanis különös módon gyilkolnak meg gyerekeket, és úgy tűnik, a városkában az ő fantáziájából merítenek ihletet a bűnözők.
Az Író furcsán védekezik: beismeri bűnösségét. Diktatúrában vagyunk, olyan világban, ahol nem az igazság és a hazugság áll szemben egymással, hanem a hazugság a hazugsággal.
Martin McDonagh arra a kérdésre, hogy darabjaiban miért fedezhető fel ilyen gyakran az erőszak, így válaszolt egyszer: „Én csak romantikus komédiákat írok, de ezekben valahogy mindig mindenki gyilkosság áldozata lesz.” A fiatal ír drámaíró nem tagadja, hogy az amerikai filmek, például Martin Scorsese, vagy David Lynch munkáinak hatása alól nem tud, de nem is akar szabadulni, és a kortárs angolszász irodalom fenegyereke legutoljára épp kisfilmjével aratott sikert: egy Oscar-díjat vihetett haza, a „Legjobb rövidfilm”- kategóriában, 2006 tavaszán. Darabjait, a Broadwaytól az angol Nemzeti Színházig hatalmas sikerrel játsszák.
„A ’Párnaember’ teljesen szöszmentes. McDonagh David Mametet és Quentin Tarantinot tartja legnagyobb példaképeinek, és ez látható is. Képzelőereje gyakran zavarbaejtő, és a nyelv, amit használ, nos, enyhén szólva csípős... A bemutatón akadt néhány üresen maradt szék a szünet után. Elég kár. Lemaradtak a dübörgő tapsról...” (Mark Shaffer –The Seattle Times)
A Tél meséje
William Shakespeare A téli rege című színművét fordította újra Várady Szabolcs. Így kerül Máté Gábor rendezésében az egri Gárdonyi Géza Színház színpadára A Tél meséje, melyet december 15-én mutatott be a társulat. Az előadás díszleteit Horgas Péter, jelmezeit Nagy Fruzsina tervezte. A főszerepet Görög László és Bozó Andrea játssza.
Két ország. Szicília és Csehország.
Két király, Leontés és Polixenés.
Leontés, a szicíliai király magányos ember.
Környezetét mintha egy speciális szemüvegen keresztül látná, torzan és hamisan: megvádolja feleségét, Hermionét, hogy az megcsalja őt – épp ifjúkori barátjával, Polixenésszel és börtönbe veti az állapotos asszonyt.
A rögeszmés királyt még Apollo jóslata sem tudja meggyőzni képzetei hamisságáról, és az őrjöngő Leontés újszülött kislányát is képes sorsára hagyatni a pusztaságban…
Csak a szörnyű hír ébreszti rá végzetes tévedésére: felesége és kisfia belehaltak a bánatba és a szégyenbe.
Polixenés a cseh király, tizenhat év múlva álruhában saját fiát lesi udvarlás közben, s mivel Florizel a pásztorlánynak hitt Perditába szerelmes, ki is tagadja gyermekét.
Az idő kegyetlenül múlik, elszáll mindenki fölött, és mire a bűnöket megbánni, és javítani lehetne, Leontés és Polixenés már a környezetüket sem érdeklő, keserű, makacs öregekké válnak…
A Tél meséjében ott az „Idő”, mint a Csongor és Tündében a rejtélyes Éj.
De ki az tehát? Egy öregember? Vagy inkább asszony? De milyen? Egy fiatal? Egy jó negyvenes? Vagy egy idősebb? Vagy hárman vannak? Egy kislány, a negyvenes, és egy ráncos együtt? Vagy nem is egy szereplő, hanem a díszlet? Vagy a jelmezek lesznek egyre elhasználtabbak? Van az Időnek egyáltalán kora?
A darab végén Leontés és már felnőtt lánya, Perdita egymásra ismernek, egy rejtélyes kőszobor megöregszik, felnő egy generáció, észrevétlenül repül el tizenhat év…
A tél meséje akár velünk is történhet. Akár a mi mesénk, a mi életünk is lehetne.
Mert ahogy Shakespeare alakjai a színpadon, úgy mi is megszületünk, felnövünk, és megöregszünk.
Az elmúlt éveket nem hozhatja vissza semmi.
Sem a színpadon, sem az életben.
Az egri Gárdonyi Géza Színház is fellép a Vidéki Színházak Találkozóján: április 15. vasárnap 19.30 órától a Thália Új stúdiójában látható Dömötör András rendezésében Martin McDonagh: A párnaember, április 16-án hétfőn, 19 órától pedig az Új Színházban Shakespeare: A tél meséje című színműve, melyet Máté Gábor vitt színpadra.
- A Párnaember - Először Magyarországon!
Izgalmas krimi, abszurd vígjáték egy ma élő író tollából. Merényi Anna fordításában Martin McDonagh: A párnaember című groteszk játékát február 9-től láthatja a közönség a Gárdonyi Géza Színházban Kaszás Gergő, Mészáros Máté, Gál Kristóf, Schruff Milán szereplésével.
Dömötör András, rendező szerint: „az az izgalmas benne, hogy váltogatja a műfajokat és létrehozza a saját hangnemét, minőségét. Állandóan zavarba ejt, hogy amit nézek az most komoly, vagy vicces, érzelmes vagy melodramatikus. Sokat gondolkodtam azon, hogy kiírjuk-e: horror, thriller, horror-mese, kegyetlen vígjáték. Biztosan van benne horror, mese, krimi, tiszta vígjáték, Beckett-i hagyományokon alapuló abszurd színház, és még annyi minden jó…”
Magyarországon még nem játszották a 2003-ban, Angliában bemutatott darabot. Érdekes módon a hatalmas külföldi siker ellenére, egyik hazai színház sem merte még eddig bevállalni a fekete humorú történetet. A végtelenül precíz és gondos drámai szerkezet már-már kiszámítható. A közönség folyamatosan figyelmére számít: nem hangozhat el szinte semmilyen apróság, ami ne nyerne később jelentőséget.
Az Írót vallatják a rendőrségen. Novelláiban ugyanis különös módon gyilkolnak meg gyerekeket, és úgy tűnik, a városkában az ő fantáziájából merítenek ihletet a bűnözők.
Az Író furcsán védekezik: beismeri bűnösségét. Diktatúrában vagyunk, olyan világban, ahol nem az igazság és a hazugság áll szemben egymással, hanem a hazugság a hazugsággal.
Martin McDonagh arra a kérdésre, hogy darabjaiban miért fedezhető fel ilyen gyakran az erőszak, így válaszolt egyszer: „Én csak romantikus komédiákat írok, de ezekben valahogy mindig mindenki gyilkosság áldozata lesz.” A fiatal ír drámaíró nem tagadja, hogy az amerikai filmek, például Martin Scorsese, vagy David Lynch munkáinak hatása alól nem tud, de nem is akar szabadulni, és a kortárs angolszász irodalom fenegyereke legutoljára épp kisfilmjével aratott sikert: egy Oscar-díjat vihetett haza, a „Legjobb rövidfilm”- kategóriában, 2006 tavaszán. Darabjait, a Broadwaytól az angol Nemzeti Színházig hatalmas sikerrel játsszák.
„A ’Párnaember’ teljesen szöszmentes. McDonagh David Mametet és Quentin Tarantinot tartja legnagyobb példaképeinek, és ez látható is. Képzelőereje gyakran zavarbaejtő, és a nyelv, amit használ, nos, enyhén szólva csípős... A bemutatón akadt néhány üresen maradt szék a szünet után. Elég kár. Lemaradtak a dübörgő tapsról...” (Mark Shaffer –The Seattle Times)
A Tél meséje
William Shakespeare A téli rege című színművét fordította újra Várady Szabolcs. Így kerül Máté Gábor rendezésében az egri Gárdonyi Géza Színház színpadára A Tél meséje, melyet december 15-én mutatott be a társulat. Az előadás díszleteit Horgas Péter, jelmezeit Nagy Fruzsina tervezte. A főszerepet Görög László és Bozó Andrea játssza.
Két ország. Szicília és Csehország.
Két király, Leontés és Polixenés.
Leontés, a szicíliai király magányos ember.
Környezetét mintha egy speciális szemüvegen keresztül látná, torzan és hamisan: megvádolja feleségét, Hermionét, hogy az megcsalja őt – épp ifjúkori barátjával, Polixenésszel és börtönbe veti az állapotos asszonyt.
A rögeszmés királyt még Apollo jóslata sem tudja meggyőzni képzetei hamisságáról, és az őrjöngő Leontés újszülött kislányát is képes sorsára hagyatni a pusztaságban…
Csak a szörnyű hír ébreszti rá végzetes tévedésére: felesége és kisfia belehaltak a bánatba és a szégyenbe.
Polixenés a cseh király, tizenhat év múlva álruhában saját fiát lesi udvarlás közben, s mivel Florizel a pásztorlánynak hitt Perditába szerelmes, ki is tagadja gyermekét.
Az idő kegyetlenül múlik, elszáll mindenki fölött, és mire a bűnöket megbánni, és javítani lehetne, Leontés és Polixenés már a környezetüket sem érdeklő, keserű, makacs öregekké válnak…
A Tél meséjében ott az „Idő”, mint a Csongor és Tündében a rejtélyes Éj.
De ki az tehát? Egy öregember? Vagy inkább asszony? De milyen? Egy fiatal? Egy jó negyvenes? Vagy egy idősebb? Vagy hárman vannak? Egy kislány, a negyvenes, és egy ráncos együtt? Vagy nem is egy szereplő, hanem a díszlet? Vagy a jelmezek lesznek egyre elhasználtabbak? Van az Időnek egyáltalán kora?
A darab végén Leontés és már felnőtt lánya, Perdita egymásra ismernek, egy rejtélyes kőszobor megöregszik, felnő egy generáció, észrevétlenül repül el tizenhat év…
A tél meséje akár velünk is történhet. Akár a mi mesénk, a mi életünk is lehetne.
Mert ahogy Shakespeare alakjai a színpadon, úgy mi is megszületünk, felnövünk, és megöregszünk.
Az elmúlt éveket nem hozhatja vissza semmi.
Sem a színpadon, sem az életben.
Forrás: Egri színház
