Már az első jelenetnél úgy éreztem, mintha Berlinben ülnék a Schaubühne –ben és valamelyik kortárs német rendező előadását nézném. Harmóniát sugároz a díszlet, a jelmez, a látvány és a zene. Elégedett vagyok: abszolút bevállalható nyugat-európai hangulatot hoztunk lére - mondja Nagy Fruzsina, tervező az előadásról. Először, amikor megkaptam a darabot, visítva hívtam fel a rendezőt, hogy én ezt nem értem. Aztán elkezdtünk róla beszélgetni és hirtelen összeállt a kép. Dömötör András azt kérte, hogy a vizuálisan is szokatlan karaktereim hétköznapiak legyenek. Így lett a nyúl vagány, de mégis kissé szánalmas,- mint a szórólap-osztogatók az aluljáróban - oldalzsebes nadrágban, piros napszemüvegben. Az Alíz! jelmezei tulajdonképpen pontosan karakterizált hétköznapi ruhák.
- Mennyire tudja a színház felvenni a versenyt látványában, mondjuk egy számítógépes játékkal?
- Ma már szinte elavultnak számít az olyan előadás, amiben nincs vetítés, vagy élő kamerázás. Elvárás, hogy lépjünk túl a hagyományos színházi kereteken. Én is arra törekszem, hogy minél jobban leromboljam a nézőtér és a színpad közötti falat, és személyessé tegyem a színházi élményt a néző számára. Az Alíz! rengeteg mai problémával foglalkozik. Biztosan mindenki ismeri az érzést, hogy nehezen indul a hét, a hétköznapok monotonitását, az értelmetlen, időt rabló, soha nem szűnő tevékenységeket ( pl: csekkbefizetés…) Ezért egyik kedvencem a Jajgass-hét című dal, mert a szövege ezt a problémakört nagyon pontosan és humorosan fogalmazza meg.
- Kiállítás is kíséri a bemutatót.
- Nagyon jó ötletnek tartom a kiállítást, mert ha valakit jobban érdekel a színház és a mögötte zajló munkafolyamat, az biztosan meg fogja nézni. Szeretem az Alíz! jelmezeit, mert egységes világot ábrázolnak, a színészek karakteréhez terveztem őket. Az a legizgalmasabb, hogy a jól átgondolt rendszert, néhol szándékosan felrúgtuk… Érdemes volna a későbbiekben a jelmeztervek mellett, díszletterveket vagy maketteket is bemutatni. Szerintem ez a kettő szorosan összetartozik és együtt sokkal érdekesebb..
- Milyen tervezőnek tartod magad?
- Nagyon ösztönösen dolgozom. Nagy többségében az első érzetem valósul meg. Megkapom a feladatot, elindul a fantáziám… De nem bánom a több körös, jól átgondolt munkákat sem, bár inkább az előbbiben hiszek.
- A nagyratörő jelmezeiért a színikritikusok Neked ítélték a legjobb jelmez díját. Meglepett?
- A díjak nem érdekelnek, de a POSZTon sokan oda jöttek gratulálni, ezért kicsit számítottam rá, hogy én kapom. Ezt a díjat idén nem osztották ki, tudtommal a meghívott előadások „jelmeztelensége” miatt, hiszen ma már sok rendező nem használ se díszletet, se jelmezeket. (ki meggyőződésből, ki anyagi okokból) Ezzel az új trenddel egyáltalán nem értek egyet. Olyan, mintha nemcsak a munkámat, az életemet is elvennék. Ezért különösen örültem a színikritikusok elismerésének. Bevallom, azt hittem, hogy a PestiEsti-nek a jelmezeiért adják az elismerést. Eddigi pályafutásom alatt ez volt a hab a tortán. Teljes szabadságot kaptam a tervezésben. Nagyon örültem A nagyratörőnek is, mert egy különleges világot tudtam létrehozni, ami jól működött a színpadon és beleillett a darab környezetébe is.
- Miért tervezted ilyennek a jelmezeket?
- Sokat gondolkodtunk a rendezővel és a díszlettervezővel. Szerettük volna aktualizálni az előadást. Márton László 10 évvel ezelőtt írta a darabot, ami egy történelmi dráma, kissé régies nyelvezettel. Ráadásul a lejtős díszlet nehéz terep, ami behatárolta a lehetőségeket. Itt nem lehetett magas sarkú vagy csúszós talpú cipőket adni a színészekre. Azonban eljátszottam a gondolattal: mi lett volna, ha 1595-ben az Adidas gyártotta volna az uralkodóház ruháit? Ezért a ruhák formailag korhűek, de tréningruhás anyagokat, zippzárakat, karabínereket használtam. Tanulmányoztam a kor szabászatát, pl: hogyan hasították fel az ujjakat, használták a sújtásokat, szőröket. Kitaláltam egy jelzésrendszert a csíkokkal és a színekkel. Különböző színekkel ábrázoltam a három fő pártot, és azt, ki, hol áll a ranglétrán. Három csíkot a fejedelmi család, kettőt a nemesek, a szolgák pedig egyet hordtak. Ez talán segített a nézőnek is, hogy megértse, ki kicsoda a darabban.
- Ezt követik Az állhatatlan jelmezei is?
- Nem akartam egy új világot kitalálni, mert nagyon szeretem az előző jelmezeket. Ezért ezt próbáltam tovább vinni, úgy ahogy a díszlet is. Azt talán elárulhatom, hogy nagyon izgalmasak lesznek a ruhák, már alig várom hogy „átalakíthassam” őket. Mindenkiben van hajlam arra, hogy szaggasson, törjön-zúzzon, égessen, ha lehet. Ezt most én is kiélhetem.