Jounapot kívónok! Kaszós Sóndor vagyok! Így mutatkozott be Sanyi bácsi, a község híres szülötte, a helyi szórakozóhely láthatóan régi, de annál biztosabb, bár alkalmanként bizonytalan lábakon álló bútordarabja. S így, fergeteges palócozással mutatkozott be a színház művészeiből verbuvált alkalmi társulat is hétfőn este, amikor a Hírlap-Színház című, új sorozat első előadására került sor a stúdiószínpadon.
A neves színész-rendező, Máté Gábor ötlete nyomán lapunk, a Heves Megyei Hírlap hétfői számának egyik írását, annak dramatizált változatát vitték színre már aznap este. Első alkalommal egy gyöngyöspatai kocsma és a környéken lakók viszályáról szóló történet volt az alapja annak az előadásnak, melyet alig több mint egyetlen nap alatt készítettek el és mutattak be egyetlen alkalommal.
Természetesen a sztori csak fogódzóként, mintegy vezérfonálként szolgált ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt is, de sorsokat, jellemeket, igazi belső és külső konfliktusokat rögtönözzenek a színészek, akik leástak a mai magyar vidék alkohollal és mulatni vágyással átitatott valóságának mély rétegeibe. Itt valóban alkalom adódott arra, hogy az alkotók együtt gondolkodjanak, hogy mindenki beletegye mindazt az előadásba, amit élete során tapasztalt. Így a humor és a szeretetteljes irónia eszközeivel olyan történetet kerekítettek az alapszituációból, olyan embereket és jellemeket mutattak föl a színen, amilyeneket bármelyikünk jól ismerhet a mindennapjaiból.
Eluralkodott egyfajta alkotó szellem az alkalmi társulaton, ami oda vezetett, hogy a közönség elé került darab már sokkal többről szólt, mint egy egyszerű helyi konfliktus.
A kétfelé osztott színpad egyik oldalán a zajos kocsma látszik, ahol a helyi erők, fiatalok, idősek, alkalmi vagy permanens részegek a karaoké-képernyőről olvasva éneklik a szöveget, hogy „Van egy kék tó a fák alatt...”. A másikon pedig a televízió előtt gubbasztó család. Férj, feleség, gyerek és persze az elmaradhatatlan anyós. Mind-mind hús-vér emberek, akiknek fölsejlik a múltjuk, keserű jelenük, de még kilátástalan jövőjük is, miközben a néző könnyesre neveti magát.
A játszók közül a legjobban talán Schruff Milán kínlódott meg. Na nem a szerepformálással, hanem a technikával. Az általa kezelt laptop, melyről a zenének és persze a szövegeknek kellett volna a színpadi kocsma kivetítőjére kerülni, bizony megoldhatatlan feladat elé állította a népszerű színészt. Maga Bill Gates is elégedetten dőlt volna hátra, látva a Windows hibaüzenetek végtelen skáláját. Mészáros Máté mint az idegenből jött kocsmatulajdonos-vállalkozó és japán tolmács remekelt, csakúgy, mint Mészáros Sára főleg a helyi polgármesteri hivatal tisztségviselőjeként. Bozó Andrea pultos lánya és palóc idegenvezetője is magával ragadott. A zajt elszenvedő család dunyhák között betegeskedő feje, Görög László és a feleségét alakító Járó Zsuzsa is pompás volt. A televízió előtt ülő, almát majszoló, mindenhez bölcs és nagyon palóc megjegyzéseket fűző anyós, Fekete Györgyi megformálásában fergetegesre sikerült. Vajda Milán, főleg mint zajszintmérő szakember is sok örömöt szerzett, csakúgy, ahogy Bányai Miklós Brüsszelből érkezett, németül beszélő hivatalnoka. Az egész előadás lelke azonban Kaszás Gergő volt, aki Sanyi bácsi megformálásával, tökéletes palóc tájszólásával, jelenlétével megemelte ezt a fergeteges hétfői színházi estét.