- Csehov Platonov című drámáját 1881-ben írta, de nem fejezte be. Halála után 25 év múlva találtak rá. Ebből írt Michael Frayn komédiát, Vadméz címmel. Bár teljesen önálló és független darab született belőle, próba közben is folyamatosan beszélünk Csehovról, hiszen meg kell értenünk az eredeti művet, Csehov sajátos világát. Csehov sokrétű, egymás mellett találunk igazi banalitást és mély érzéseket. Itt mindenki gyenge, gonosz, becstelen, lelketlen és kegyetlen. Frayn így mutatja be a nő-férfi viszonyt, ezzel válik komikussá. Milyen jó lenne, ha az életben is tudnánk nevetni ezen – mondja a rendező.
- Ez tetszett meg a darabban?
- A darabban sok igazság van, kegyetlen tükröt mutat a világunkról. Ezt szeretném megmutatni a színpadon is. Tragikomikus, hogy igazából nem változott az ember és a kapcsolatok sem, így volt ez száz évvel ezelőtt, és így van ez ma is. Ugyanakkor 16 remek karakter szerep van az előadásban, átszőve humorral, miközben komoly témákat feszeget.
- Talán vígjátékot nehezebb rendezni… Több egri munkád is arról árulkodik, hogy szereted ezt a műfajt.
- Igen, mert sokszor olyan butaság komolyan venni magunkat, az életünket. Természetesen tragikus, hogy meghalunk vagy, ha nem szeretnek bennünket. De mégis kell tudnunk nevetni a gyengeségeinken, a hibáinkon. Ilyen az életünk, hát legyen ilyen az előadás is.