2011. február 15.
Látogatók az egri stúdiószínpadon
 |
Saárossy Kinga és Mészáros Sára főszereplésével tipikusan XX. századi emberi szenvedéstörténetet, egri történetet vitt színpadra a Gárdonyi Géza Színház társulata.
Az előadás február 18-án és 23-án este 7 órától látható a stúdiószínpadon.
Az előadás szövegkönyve Kertész Lilly Mindent felfaltak a lángok c. önéletírása alapján készült, melyet Fábri Péter készített. Egri színpadra a rendező Blaskó Balázs dolgozta át Magyar Fruzsina dramaturg közreműködésével.
- Már 2005-ben, amikor első rendezésem ötlete felmerült, felajánlotta Csizmadia Tibor, vigyem színre Kertész Lilly: Mindent felfaltak a lángok című regényét. Aztán sorra jöttek a rendezések, de nem felejtettem el – mondja Blaskó Balázs rendező. Előtérbe helyeztük a történet egriségét. Az előadás alapötletét Pilisy Elemér fotógyűjteménye adta, amely a múlt század eleji Egert mutatja be. Lilly egy tárlat kapcsán mesél unokájának arról, hogyan vesztette el a háborúban a családját. A történet 1944. március 19-én, a németek megszállásával kezdődik, és a következő év augusztusában, Lilly Egerbe való visszatérésével fejeződik be. Azt mutatja be az előadás, hogy egy fiatal, éppen nővé érett, házassága küszöbén álló lány hogyan szakad ki a polgári biztonságot adó miliőből. Ez a család mindvégig ragaszkodott a magyarságához, a magyar kultúrtörténethez, Petőfi, Arany költészetéhez, és a nemzeti versekhez.
Olyan látványvilágot és teret idézünk a színpadra, amelyben nincsenek kellékek, hanem azt szeretnénk megmutatni, hogyan bánik az ember az emberrel. Szeretném megfogalmazni, hogy vannak alapvető emberi szabályok, mint a tisztelet, az emberség tiszteletben tartása, a méltóság. Fontos számomra, hogy Lilly milyen felelősséggel gondolkodik erről az időszakról, nem egy generációt, nem egy nemzetet tesz felelőssé, nem általánosít.
Karsai János olyan mozgásművészeti világot tár elénk, amely a képzeletünkre épít. A színészek kezéből egyik pillanatról a másikra virág lesz vagy éppen gépfegyver. A neves pantomimművész-mozgástervező szerint olyan folyamatokat kell végig vinni az előadásban, amelybe a színész bele tud helyezkedni. Ezért is tartottak a próbák kezdete előtt tréningeket. Úgy fogalmazta meg az olvasópróbán: ezt a darabot a mindenkori kiszolgálóknak és kiszolgáltatottaknak ajánlom. Bár nincsen teherautó vagy vagon a színpadon, de úgy kell játszanunk, hogy a történet a gesztusrendszerben, a színészek testtartásában, akár egy karlendítésben vagy arcjátékában jelenjen meg.
Jánoskuti Márta, jelmeztervező szerint ennek a kegyetlen történetnek az ábrázolása a színpadon nagyon nehéz, épp ezért kihívás. Mivel az előadás a szavak erejére hagyatkozik, s ennek megfelelően a látvány kicsit visszaszorul, stilizált helyszíneken zajlik a cselekmény. Eltekintettünk attól is, hogy naturalista módon jelenítsük meg a korra jellemző tárgyi és viselet-világot, s a koncentrációs táborok csíkos ruháit, vagy a kopaszságot.
Székely László, díszlettervező által létrehozott kifejező tér is nagyszerűen szolgálja az előadást, melyben a rendező egy fotókiállítás képei közé helyezi a történetet. A Pilisy Elemér fotógyűjteményéből válogatott régi egri képek idézik fel Lillyben (az írónőben) a múltat…
- Már 2005-ben, amikor első rendezésem ötlete felmerült, felajánlotta Csizmadia Tibor, vigyem színre Kertész Lilly: Mindent felfaltak a lángok című regényét. Aztán sorra jöttek a rendezések, de nem felejtettem el – mondja Blaskó Balázs rendező. Előtérbe helyeztük a történet egriségét. Az előadás alapötletét Pilisy Elemér fotógyűjteménye adta, amely a múlt század eleji Egert mutatja be. Lilly egy tárlat kapcsán mesél unokájának arról, hogyan vesztette el a háborúban a családját. A történet 1944. március 19-én, a németek megszállásával kezdődik, és a következő év augusztusában, Lilly Egerbe való visszatérésével fejeződik be. Azt mutatja be az előadás, hogy egy fiatal, éppen nővé érett, házassága küszöbén álló lány hogyan szakad ki a polgári biztonságot adó miliőből. Ez a család mindvégig ragaszkodott a magyarságához, a magyar kultúrtörténethez, Petőfi, Arany költészetéhez, és a nemzeti versekhez.
Olyan látványvilágot és teret idézünk a színpadra, amelyben nincsenek kellékek, hanem azt szeretnénk megmutatni, hogyan bánik az ember az emberrel. Szeretném megfogalmazni, hogy vannak alapvető emberi szabályok, mint a tisztelet, az emberség tiszteletben tartása, a méltóság. Fontos számomra, hogy Lilly milyen felelősséggel gondolkodik erről az időszakról, nem egy generációt, nem egy nemzetet tesz felelőssé, nem általánosít.
Karsai János olyan mozgásművészeti világot tár elénk, amely a képzeletünkre épít. A színészek kezéből egyik pillanatról a másikra virág lesz vagy éppen gépfegyver. A neves pantomimművész-mozgástervező szerint olyan folyamatokat kell végig vinni az előadásban, amelybe a színész bele tud helyezkedni. Ezért is tartottak a próbák kezdete előtt tréningeket. Úgy fogalmazta meg az olvasópróbán: ezt a darabot a mindenkori kiszolgálóknak és kiszolgáltatottaknak ajánlom. Bár nincsen teherautó vagy vagon a színpadon, de úgy kell játszanunk, hogy a történet a gesztusrendszerben, a színészek testtartásában, akár egy karlendítésben vagy arcjátékában jelenjen meg.
Jánoskuti Márta, jelmeztervező szerint ennek a kegyetlen történetnek az ábrázolása a színpadon nagyon nehéz, épp ezért kihívás. Mivel az előadás a szavak erejére hagyatkozik, s ennek megfelelően a látvány kicsit visszaszorul, stilizált helyszíneken zajlik a cselekmény. Eltekintettünk attól is, hogy naturalista módon jelenítsük meg a korra jellemző tárgyi és viselet-világot, s a koncentrációs táborok csíkos ruháit, vagy a kopaszságot.
Székely László, díszlettervező által létrehozott kifejező tér is nagyszerűen szolgálja az előadást, melyben a rendező egy fotókiállítás képei közé helyezi a történetet. A Pilisy Elemér fotógyűjteményéből válogatott régi egri képek idézik fel Lillyben (az írónőben) a múltat…
pcs
