2011. március 11.
Olympia – a mának szól
 |
Molnár Ferenc Olympia című vígjátékát mutatja be péntek este a Gárdonyi Géza Színház.
A színészeket Füzér Anni bújtatja gyönyörű ruhákba, a fürdő díszletét Cziegler Balázs tervezi. A darabot március 11-től láthatja a közönség Kaszás Gergővel, Bozó Andreával, Ötvös Andrással, Vajda Milánnal, Schruff Milánnal, Fekete Györgyivel és a címszerepben Szabó Emíliával.
Molnár Ferenc az 1920-as és '30-as években sok színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették. Ezek közül többet, Az üvegcipő, Liliom, Az ördög című műveit az egri színház is bemutatta.
A rendező, Csizmadia Tibor szerint önfeledt szórakozást, sok nevetést ígérő darabról van szó.
Az Olympiát lefojtott izgalom és erotika is jellemzi, amely tele van egy krimi feszültségével. Nem egyszerű az arisztokrácia logikáját, viselkedését szellemesen bemutatni.
Arisztokratát játszani azért nehéz, mert el sem tudjuk képzelni, hogy az a kifinomult, több száz éves hagyomány, milyen viselkedésmódokat inspirált. Van egy furcsa felsőbbrendűség a lényükben, az eleganciájukban, a szellemességükben.
Nagyon összefogott darab, rengeteg apró játék van benne, mögöttes gondolat, igazi színészi csemege, kimondasz egy szót, ami sokszor az ellenkezőjét jelentő gondolatot takarja.
Tisztelni kell a szöveget. Molnár nemcsak jó író, remek dramaturg is. Jó mondatokat írt, jól fűzi a cselekményt is. hálás feladat, csak ki kell mondani a mondatokat, azok önálló életre kelnek és különböző konfliktusokat hoznak létre a színpadon – mondja a rendező.
Mindenkinek fontos szerep jut az előadásban
Bozó Andrea:
- Milyen fűzőben játszani?
- Csodálatos érzés felvenni egy ilyen gyönyörű ruhát, Füzér Anni nagyon ért a fimon darabokhoz. A fűző ad egy tartást, segít beleélni magunkat az arisztokrácia világába. A fiúk is fűzőben játszanak…
- Milyen az előadás?
- Mindegyik jó szerep, „szinte” csak el kell mondani a szöveget, de meg kell találni a stílust, tartani kell a ritmusát. Szinte kottaként lehet használni a szövegkönyvet.
A sok új színházi nyelv és forma között Molnár Ferenc korszerűségét abban látom, hogy pontosan tudja, mikor, mit kell mondani a színésznek. A darab nemcsak a századfordulóról szól, vannak áthallások, a konfliktusok, a jelenetek szerelemről, pletykákról, győzni akarásról is vallanak.
Szabó Emília:
-Még nem játszottam fűzőben, eleinte olyan volt, mintha nem kapnék levegőt… Mindig vágytam rá, hogy egyszer kipróbáljam, örülök, hogy erre van most lehetőségem. Az Olympia címszerep, az elmúlt négy év alatt játszott prózai szerepeim közül a legnagyobb. Bevallom nem gondoltam, hogy ez a fajta kellem, nőiesség bennem van. Tibor (a rendező – a szerk.) ezt meglátta. Olympia fiatal nő, aki miután megözvegyül, megszűnik nőnek lenni. Most lesz életében először szerelmes. A szerelemért való küzdés azért érdekes ebben a szerepben, mert az arisztokrata környezet lefojtja őt, amiből az ösztönök kiszakítják.
Ötvös András:
-Molnár nagyon ismeri a színpadot. Nem bugyuta szóvicceket használ, hanem igazi emberismeretből táplálkozó helyzetkomikumokat. Kottaszerű az egész mű, amit mégis könnyedén kell játszani, ez a nehéz. Rendkívüli koncentrációt igényel, kiélezett idegállapotot, de ha ráülsz a ritmusra, sodor magával. Erre szokták mondani, hogy ez a tejföl része a dolognak, érvényesül a helyzetek virtuózitása. Amennyire kötött, annyira jó játék.
Egy kemény magyar huszártisztet játszom, aki eléri, amit akar. Fel tudok nézni rá. Ahhoz köti magát, amit mond, következetes, felvállalja, amit érez.
Még nem dolgoztam együtt Emivel, nagyon jó próbálni vele. Örülök, hogy a végére ez megadatott. Mint ahogy A Mester és Margaritában elhangzik: látja, minden jó, ha a vége jó.
Az Olympiát lefojtott izgalom és erotika is jellemzi, amely tele van egy krimi feszültségével. Nem egyszerű az arisztokrácia logikáját, viselkedését szellemesen bemutatni.
Arisztokratát játszani azért nehéz, mert el sem tudjuk képzelni, hogy az a kifinomult, több száz éves hagyomány, milyen viselkedésmódokat inspirált. Van egy furcsa felsőbbrendűség a lényükben, az eleganciájukban, a szellemességükben.
Nagyon összefogott darab, rengeteg apró játék van benne, mögöttes gondolat, igazi színészi csemege, kimondasz egy szót, ami sokszor az ellenkezőjét jelentő gondolatot takarja.
Tisztelni kell a szöveget. Molnár nemcsak jó író, remek dramaturg is. Jó mondatokat írt, jól fűzi a cselekményt is. hálás feladat, csak ki kell mondani a mondatokat, azok önálló életre kelnek és különböző konfliktusokat hoznak létre a színpadon – mondja a rendező.
Mindenkinek fontos szerep jut az előadásban
Bozó Andrea:
- Milyen fűzőben játszani?
- Csodálatos érzés felvenni egy ilyen gyönyörű ruhát, Füzér Anni nagyon ért a fimon darabokhoz. A fűző ad egy tartást, segít beleélni magunkat az arisztokrácia világába. A fiúk is fűzőben játszanak…
- Milyen az előadás?
- Mindegyik jó szerep, „szinte” csak el kell mondani a szöveget, de meg kell találni a stílust, tartani kell a ritmusát. Szinte kottaként lehet használni a szövegkönyvet.
A sok új színházi nyelv és forma között Molnár Ferenc korszerűségét abban látom, hogy pontosan tudja, mikor, mit kell mondani a színésznek. A darab nemcsak a századfordulóról szól, vannak áthallások, a konfliktusok, a jelenetek szerelemről, pletykákról, győzni akarásról is vallanak.
Szabó Emília:
-Még nem játszottam fűzőben, eleinte olyan volt, mintha nem kapnék levegőt… Mindig vágytam rá, hogy egyszer kipróbáljam, örülök, hogy erre van most lehetőségem. Az Olympia címszerep, az elmúlt négy év alatt játszott prózai szerepeim közül a legnagyobb. Bevallom nem gondoltam, hogy ez a fajta kellem, nőiesség bennem van. Tibor (a rendező – a szerk.) ezt meglátta. Olympia fiatal nő, aki miután megözvegyül, megszűnik nőnek lenni. Most lesz életében először szerelmes. A szerelemért való küzdés azért érdekes ebben a szerepben, mert az arisztokrata környezet lefojtja őt, amiből az ösztönök kiszakítják.
Ötvös András:
-Molnár nagyon ismeri a színpadot. Nem bugyuta szóvicceket használ, hanem igazi emberismeretből táplálkozó helyzetkomikumokat. Kottaszerű az egész mű, amit mégis könnyedén kell játszani, ez a nehéz. Rendkívüli koncentrációt igényel, kiélezett idegállapotot, de ha ráülsz a ritmusra, sodor magával. Erre szokták mondani, hogy ez a tejföl része a dolognak, érvényesül a helyzetek virtuózitása. Amennyire kötött, annyira jó játék.
Egy kemény magyar huszártisztet játszom, aki eléri, amit akar. Fel tudok nézni rá. Ahhoz köti magát, amit mond, következetes, felvállalja, amit érez.
Még nem dolgoztam együtt Emivel, nagyon jó próbálni vele. Örülök, hogy a végére ez megadatott. Mint ahogy A Mester és Margaritában elhangzik: látja, minden jó, ha a vége jó.
pcs
