2011. március 29.
Díjazták Schruff Milánt
Minden évben a Színházi Világnapon adják át ünnepélyes keretek között a MASZK, Országos Színészegyesület Soós Imre-díját. Az elismerést fiatal, pályakezdő színművészek vehetik át, idén a kitüntetettek között van színházunk tagja is, Schruff Milán.
Az egri társulatból 2004-ben Rácz János vehette át a díjat.
1995-től játszott a Vörösmarty Színházban, 2006-ban utolsó éves Színművészeti-hallgatóként gyakorlati évét töltötte Egerben, majd leszerződött a társulathoz. 2007-ben Martin McDonagh: A párnaember című előadásban nyújtott alakításáért megkapta a POSZT legjobb 30 év alatti színésznek járó elismerését.
- Meglepődtem, közben nagyon jól esett. Jó érzés, hogy Pestről odafigyelnek arra, ami vidéken folyik. Öt éve vagyok a pályán, azt hiszem, rengetet játszottam, sokmindent, sokféle szerepet. Ott volt a Nagyratörő-trilógia, A Párnaember, az Elkéstél Terry, A konyha. Ez a díj szerintem nem annak szól, hogy milyen voltam az egyes szerepekben, hanem annak, hogy sokfélét játszottam. Ha megkérdezel egy idős színészt, a pályáján talán négy jó alakítást tud kiemelni. Az elmúlt évek húszegynéhány szerepéből ki tudok emelni kettőt. Az jó. Annyi mindenen múlik, hogy jó vagy-e egy szerepben, jól sikerül-e egy előadás: azon, hogyan találkozik a színész a rendezővel vagy hogy fogadja a közönség. Amióta itt vagyok Egerben, sokat tanultam a színházról, tapasztalatot szereztem, hogyan kell megküzdeni egy szereppel, s hogy mindegyik rendezővel máshogy kell dolgozni. Régen kötelező volt egy pályakezdőnek két-három évet vidéken tölteni. Nekem időm sem volt gondolkodni, mert korán hívott Csizmadia Tibor. Míg Pesten a fiatalok évekig várnak egy nagy szerepre, én azonnal jobbnál jobb lehetőségeket kaptam. Ezzel a díjjal le is zárult egy korszak az életemben. Kellenek az új helyzetek, új ingerek, új rendezők, úgy érzem, tovább kell lépni. Pont jókor jött a díj, köszönöm, merem azt mondani, hogy megdolgoztam érte.
- Meglepődtem, közben nagyon jól esett. Jó érzés, hogy Pestről odafigyelnek arra, ami vidéken folyik. Öt éve vagyok a pályán, azt hiszem, rengetet játszottam, sokmindent, sokféle szerepet. Ott volt a Nagyratörő-trilógia, A Párnaember, az Elkéstél Terry, A konyha. Ez a díj szerintem nem annak szól, hogy milyen voltam az egyes szerepekben, hanem annak, hogy sokfélét játszottam. Ha megkérdezel egy idős színészt, a pályáján talán négy jó alakítást tud kiemelni. Az elmúlt évek húszegynéhány szerepéből ki tudok emelni kettőt. Az jó. Annyi mindenen múlik, hogy jó vagy-e egy szerepben, jól sikerül-e egy előadás: azon, hogyan találkozik a színész a rendezővel vagy hogy fogadja a közönség. Amióta itt vagyok Egerben, sokat tanultam a színházról, tapasztalatot szereztem, hogyan kell megküzdeni egy szereppel, s hogy mindegyik rendezővel máshogy kell dolgozni. Régen kötelező volt egy pályakezdőnek két-három évet vidéken tölteni. Nekem időm sem volt gondolkodni, mert korán hívott Csizmadia Tibor. Míg Pesten a fiatalok évekig várnak egy nagy szerepre, én azonnal jobbnál jobb lehetőségeket kaptam. Ezzel a díjjal le is zárult egy korszak az életemben. Kellenek az új helyzetek, új ingerek, új rendezők, úgy érzem, tovább kell lépni. Pont jókor jött a díj, köszönöm, merem azt mondani, hogy megdolgoztam érte.
pcs