– A mű tulajdonképpen egy abszurd, tele bohózati elemekkel, Woody Allen különleges világát idézi – mondja a direktor. – Személyes sorsukat, határaikat kereső harmincasokról szól: Harryről, az önképzőkör egykori ászáról, akiből minden lehetett volna, ám mégsem lett semmi, s ellentétéről, a realitás megtestesítőjéről, a mindig két lábbal a földön járó Miltről.
Köztük pedig természetesen ott a nő, aki intelligensebb, értékesebb mindkettejüknél, s így riasztja is őket. A darab, amely – szimbolikusan – egy hídon játszódik, hiszen az összeköt, de el is választ. Folytonos tükörjáték ez, amely az élethez való kapcsolatunkat boncolgatja, sok humorral.