2012. december 13.
Hamupipőke Jenna Jalonen szemével
A GGTánc Eger következő bemutatója a Hamupipőke, melyet december 15-én láthat először a közönség a Stúdiószínpadon. Az egri tánctagozat ezúttal Jenna Jalonen koreográfussal dolgozik. - A mostani feladat számomra is izgalmas kihívás, s nagy lehetőséget látok e fiatal társulatban – fogalmaz a finn szakember.
Hamupipőke története számtalan drámát, operát, sok-sok képzőművészeti alkotást és filmet ihletett, köztük az egyik legismertebb Prokofjev zeneműve, amely előadásunk zenei alapja. Manapság - amikor az emberek egymáson átgázolva, egymást kihasználva próbálják az igazi boldogságnak titulált pénzt és hírnevet megszerezni, Hamupipőke a jóság és tisztaság megtestesítőjeként világít rá a boldogság valódi forrására, biztatást adva, hogy a jó végül elnyeri méltó jutalmát…
A címszerepben Kőhalmi Viktóriát láthatja a nagyérdemű. A fiatal táncművész elmondta, mesében szerepelni szép feladat, hiszen ez áll legközelebb az ember lelkéhez.
– A történetet mindenki ismeri, én is szinte kívülről tudom a Walt Disney-féle rajzfilmet, a mi előadásunk egy kicsit mégis más – fogalmazott. – Hamupipőke nem dacol a sorsával, édesapja pedig – bár szereti – nem áll ki érte. A Tündér egy csillámló lény, édesanyámat juttatja eszembe, akire őrangyalomként gondolok, hiszen nincs mindig ott, ahol én, mégis azt érzem, örökké velem van. Különös pluszt ad az előadásnak, hogy a Gonosz mostohát az egyik legkedvesebb barátnőm alakítja, ami nem mindennapi szituáció...
Viktória szerint a darab a szeretetről és az elfogadásról szól, arról, hogy nem vagyunk egyformák, de így szép az élet. Az előadás pedig tükre a mai gondolkodásnak, miszerint az emberek félnek a változástól, ezért inkább megelégszenek a rosszal.
A címszerepben Kőhalmi Viktóriát láthatja a nagyérdemű. A fiatal táncművész elmondta, mesében szerepelni szép feladat, hiszen ez áll legközelebb az ember lelkéhez.
– A történetet mindenki ismeri, én is szinte kívülről tudom a Walt Disney-féle rajzfilmet, a mi előadásunk egy kicsit mégis más – fogalmazott. – Hamupipőke nem dacol a sorsával, édesapja pedig – bár szereti – nem áll ki érte. A Tündér egy csillámló lény, édesanyámat juttatja eszembe, akire őrangyalomként gondolok, hiszen nincs mindig ott, ahol én, mégis azt érzem, örökké velem van. Különös pluszt ad az előadásnak, hogy a Gonosz mostohát az egyik legkedvesebb barátnőm alakítja, ami nem mindennapi szituáció...
Viktória szerint a darab a szeretetről és az elfogadásról szól, arról, hogy nem vagyunk egyformák, de így szép az élet. Az előadás pedig tükre a mai gondolkodásnak, miszerint az emberek félnek a változástól, ezért inkább megelégszenek a rosszal.
pcs-Pócsik Attila