A többszörösen kitüntetett szerző sokszoros születésnapot ünnepel: nemrég volt a sajátja is, amely most összefonódik a Popfesztivál negyvenedik születésnapja alkalmából tartott bemutatókkal. Több színház tűzte ismét műsorra az immár klasszikus darabot. 1973. március 2-án, a Vígszínházban tartott premierjét revelációként ünnepelte közönség és szakma egyaránt. Mérföldkő volt az első magyar rockmusical. A rockzene a maga forradalmiságával, felszabadultságával még soha nem jelent meg magyar színpadon korábban, s ezekre a rendkívüli erejű rock-dalokra tombolt a nagyérdemű. Sokak szerint ez a darab ismertette meg és tette szalonképessé ezt a fajta zenét.
Úgy éreztem, mindenképpen itt kell lennem! Négy évtized hosszú idő, rendkívül érdekelt, hogyan érez a „ma” nemzedéke, és miként jelenik meg mindez a „ma” színpadán.
Egerbe másodszor hozott el kedves meghívás és a Popfesztivál. Itt voltam akkor is, amikor az első premieren felgördült a függöny, 1988. október 21-én, még a régi színházépületben.
A darabot betéve tudom, minden szavát, mondatát, jelenetét, s érzékelem a változtatásokat. Ezekre igyekszem ráhangolódni és egyszerű nézőként hagyom magam sodródni az aznapi előadás hullámaival.
Ahogyan Ön is említette, valóban, némelyek annak idején témájában, érzetében a Hairhez, zeneileg a Porgy és Bess-hez, történetileg a West Side Story-hoz igyekeztek hasonlítani a darabot. De nincs szükség effajta laza párhuzamokra sem.
Az 1986. március 15-i amerikai nagybemutató publikuma és értékelői éppen a mű mindenben való függetlenségét, a darab gondolati- és érzelmi töménységét, a drámai és lírai vonalak egymásban élését, többrétegűségét, feszességét éltették. Valóban, ahogy a mű alcíme is érzékeltette: drámai musical két részben - ez kuriózum volt a másfajta musical-kultúrán nevelkedetteknek. A vélemények sűrítve: a darab mondandóját a dalok, a zene és a szöveg együttesen hordozzák…
Egy magyar lap szerint:… a dalok funkciója éppen az, hogy a dráma hőseinek belső világát, kétségeit, vergődését vetítsék elénk, s nem az, hogy extatikus légkört teremtsenek…
Ez egy magyar darab, én magyar vagyok, itt élek, itt vagyok otthon.
A mű megírására való felkéréskor három hónap gondolkodási időt kértünk és kaptunk. Majd megkaptuk a Déry Tibor kisregény Pós Sándor által írt színpadi adaptációját. A prózát. És a teljes szabadságot. Azt mondjuk el a dalokban, amit igaznak tartunk, és úgy, ahogyan gondoljuk. Csak így volt vállalható. Helyükre kerültek a hangsúlyok, kijelöltük a tartalmi igényeinket, az ellazulásokat, s a színpadon napról napra érezhetően vált feszesebbé a darab, erős hullámvonalakkal, magnetikus szálakkal, pontos súlyozással - a feszültségtől olykor szikrázott a levegő. Az élet töménysége, a szabad gondolatáramlás feszes és átgondolt színrevitelben - ez valósult meg. Eszter alakját, amely nem volt megírva, meg kellett formálni. Felmutatni tisztaságában, élete valóságában. Az „Arra születtem” című dal manifesztálta őt. És az ideált. Akit és amit szinte mindenki keres, aki és ami után oly sokan vágyódnak.
Szinte fel sem sorolható, hány fajta közegben mutatták már be a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról elnevezésű színművet, hány nyelven és hányféle felfogásban… Egy szerződéses kikötésem azonban mindig van: a mű eredeti szellemiségét tiszteletben kell tartani! A legkülönbözőbb játszási helyeken, kőszínházakban, óriási szabadtéren, musical-stúdiókban, iskolákban, fapallókon, pici színpadokon, kilencvenfős ékszerdoboz színházban, összművészeti fesztiválokon, stadionokban, Harley Davidson motoros-találkozókon éppúgy játszották már, mint kristálycsilláros, márvány színipalotákban. Van olyan teátrum, ahol húsz éve folyamatosan megy az eredeti szellemiségű változat. Bizonyos, hogy gyakorta más és másképp érinti meg belőle a nézőt - nem baj, ha más és más hullámokat vet… Úgy érzem, ez így van rendjén… Játsszunk még tovább… Játsszunk még tovább…