2014. január 9.
Mert kell egy hely…
 |
A Padláson generációk nőttek fel. A Gárdonyi Géza Színház 1991-ben és 2008-ban is műsorra tűzte egyik legsikeresebb előadását, melyet Hegedűs D. Géza rendezett, s több mint 180 előadást ért meg. A darabot január 10-től láthatja újra Egerben a közönség Halasi Imre rendezésében, új szereplőkkel.
Rádit ezúttal Ozsgyáni Mihály, Sünit Bánfi Kata, Mamókát Dér Gabi, Barrabást Reiter Zoltán, a Herceget Káli Gergő, Lámpást Radvánszki Szabolcs, Meglökőt Szívós Győző, Témüllert Balogh András, a detektívet Fehér István, az Üteget Endrédy Gábor, Robinsont pedig Emődi Attila játssza.
Halasi Imre, rendező:
Szerintem nem lehet nem hinni a mesékben.
A padlás ráadásul a zenés színházak egyik legsikeresebb darabja. A közönség újra és újra figyelemmel kíséri, kíváncsi rá. Bárhogy is közelítjük meg, mindig ugyanazt mondja: érdemes találni magunknak olyan társakat, akikkel jó játszani. És hinni az emberi jóságban, még ha a hétköznapok nem is mindig ezt mutatják.
Bánfi Kata (Süni):
Sünit nagyon megszerettem. Sok musicallel találkoztam, A padlás azonban eddig kimaradt az életemből. Érdekes, hogy amikor Egerbe kerültem, nagyon hamar szóba került, meglepő volt, hogy nagy hagyománya van, a darab sokat jelent az itteni közönségnek. Fantasztikus zenei köntösbe van bújtatva az előadás, no és persze anélkül nem működne, ha nem hinnénk a mesében, nem hinnénk benne, hogy nincs is messze ez a világ, csak észre kell venni, mert mindannyiunk életében ott van a csoda. Sokszor eszembe jutott a próbák során, főleg Az örökre szépek c. dal közben, hogy én valahogy mindig is éreztem azoknak a rokonaimnak a jelenlétét is, akikkel már nem találkozhattam. Süni érzékeny, s abból a szempontból is hasonlít rám, hogy sokszor palástolni próbálja az érzékenységét.
Ozsgyáni Mihály (Rádi):
Gyerekként találkoztam A padlással először, aztán középiskolában, amikor a színjátszó kör vezetője rám osztotta Rádi szerepét. Nekem az életemet jelentette, míg a többiek nem foglalkoztak vele, így nem lett belőle semmi. Sokkal később egyszer Kaposváron kellett beugranom a szerepbe. Örülök, hogy végre enyém lehet ez az előadás, most végig próbálhattam, a zsigereimben érezhettem. Érdekes, hogy ez egy olyan csoda, ami önmagától él. Megfogalmazhatatlan hangulata van, nem lehet kívül maradni. Csodálatos a zene, egyszerű, de szép a történet, ami megérint. Arra világít rá, hogy hinni kell a mindennapi csodákban, bízni benne, mert kell egy hely...Ahol a támadót a várból kidobják, s a jók nyerik a döntő nagy csatát.
Halasi Imre, rendező:
Szerintem nem lehet nem hinni a mesékben.
A padlás ráadásul a zenés színházak egyik legsikeresebb darabja. A közönség újra és újra figyelemmel kíséri, kíváncsi rá. Bárhogy is közelítjük meg, mindig ugyanazt mondja: érdemes találni magunknak olyan társakat, akikkel jó játszani. És hinni az emberi jóságban, még ha a hétköznapok nem is mindig ezt mutatják.
Bánfi Kata (Süni):
Sünit nagyon megszerettem. Sok musicallel találkoztam, A padlás azonban eddig kimaradt az életemből. Érdekes, hogy amikor Egerbe kerültem, nagyon hamar szóba került, meglepő volt, hogy nagy hagyománya van, a darab sokat jelent az itteni közönségnek. Fantasztikus zenei köntösbe van bújtatva az előadás, no és persze anélkül nem működne, ha nem hinnénk a mesében, nem hinnénk benne, hogy nincs is messze ez a világ, csak észre kell venni, mert mindannyiunk életében ott van a csoda. Sokszor eszembe jutott a próbák során, főleg Az örökre szépek c. dal közben, hogy én valahogy mindig is éreztem azoknak a rokonaimnak a jelenlétét is, akikkel már nem találkozhattam. Süni érzékeny, s abból a szempontból is hasonlít rám, hogy sokszor palástolni próbálja az érzékenységét.
Ozsgyáni Mihály (Rádi):
Gyerekként találkoztam A padlással először, aztán középiskolában, amikor a színjátszó kör vezetője rám osztotta Rádi szerepét. Nekem az életemet jelentette, míg a többiek nem foglalkoztak vele, így nem lett belőle semmi. Sokkal később egyszer Kaposváron kellett beugranom a szerepbe. Örülök, hogy végre enyém lehet ez az előadás, most végig próbálhattam, a zsigereimben érezhettem. Érdekes, hogy ez egy olyan csoda, ami önmagától él. Megfogalmazhatatlan hangulata van, nem lehet kívül maradni. Csodálatos a zene, egyszerű, de szép a történet, ami megérint. Arra világít rá, hogy hinni kell a mindennapi csodákban, bízni benne, mert kell egy hely...Ahol a támadót a várból kidobják, s a jók nyerik a döntő nagy csatát.
pcs
