2014. április 28.
Ma van a Tánc világnapja
 |
Új bemutatóval készül a GGTánc Eger a Tánc világnapjára. Április 29-én a Négy napló és egy vers című táncjátékot mutatják Jenna Jalonen koreográfiájával a stúdiószínpadon. A világnapi üzenetet Habis László, Eger polgármestere olvassa fel.
Két táncművész vall a készülő produkcióról:
Tóth Karolina:
Nagyon izgalmas, kísérletező jellegű, improvizatív a próbafolyamat Jennával, hiszen olyan bemutatóra készülünk, ami sokban eltér a társulat eddig bemutatott előadásaitól. A próbák során Jenna több mint koreográfus volt, sőt inkább rendezőnek mondanám, vagy pszichológusnak, aki mutatja az irányt ahhoz, hogy olyan belső tartalékokat és erőket is felszínre hozzunk, ami sokunknál mélyen rejtve van. Ez önmagában is nagy kihívás, ráadásul még a verbalitásnak is szerepe lesz ebben a darabban. Sajátos, egyéni utakat, élethelyzeteket mutatunk be őszintén, leplezetlenül.
Ebben az előadásban nem tőlünk független karakterbe kell beleélni magunkat, hanem egy szeletet mutatunk meg magunkból. Az én esetemben azért érdekes mindez, mert sokkal inkább azt a belső monológot hallhatja, láthatja majd a néző, ami az illem és társadalmi normák, elvárások, a neveltetés miatt általában rejtve marad. Sokszor úgy tűnik, hogy ezek a felszínre hozott érzelmek, reakciók csak az enyémek, valójában azonban tükröt szeretnék tartani a nézőnek, aki ha bátor, megtalálhatja magát a látott szituációban, ráeszmélhet arra, hogy ő hasonlóképpen dolgozza-e fel a saját életében előforduló helyzeteket. Nem vagyunk egyformák és mégis mennyire hasonlítunk, csak a kifejezési forma más. Azok a mozgásminőségek, melyekkel a próbafolyamat alatt dolgozunk, mind arra hivatottak, hogy az érzést közvetítsék, ami nem feltétlenül jelent majd klasszikus értelemben kivitelezett esztétikus mozdulatokat, sőt...
Emődi Attila:
Jenna koreográfiája most is önálló munkára sarkallt bennünket. Csak a keretet adta meg, a többit ránk bízta. Én például beszélek is majd, miközben táncolok. Szőke Andrea írta a szöveget, amit előbb úgy gyakoroltunk, hogy szabad szöveget, szabad mozgásban, majd kötött szöveget, kötött mozgásban kellett mondanom. Izgalmas kirándulás összekötni a prózát és a táncot. Nagyon bensőséges és improvizatív próbafolyamat volt, amíg összeállt az előadás. A csapatban az előadásszámot tekintve én tartom a csúcsot, év végére elérem a 170 -et. Imádom és nagyon élvezem, hogy ennyit lehetek színpadon. Persze nagyon fárasztó, de ugyanakkor remélem, ilyen lesz a következő évadom is.
Tóth Karolina:
Nagyon izgalmas, kísérletező jellegű, improvizatív a próbafolyamat Jennával, hiszen olyan bemutatóra készülünk, ami sokban eltér a társulat eddig bemutatott előadásaitól. A próbák során Jenna több mint koreográfus volt, sőt inkább rendezőnek mondanám, vagy pszichológusnak, aki mutatja az irányt ahhoz, hogy olyan belső tartalékokat és erőket is felszínre hozzunk, ami sokunknál mélyen rejtve van. Ez önmagában is nagy kihívás, ráadásul még a verbalitásnak is szerepe lesz ebben a darabban. Sajátos, egyéni utakat, élethelyzeteket mutatunk be őszintén, leplezetlenül.
Ebben az előadásban nem tőlünk független karakterbe kell beleélni magunkat, hanem egy szeletet mutatunk meg magunkból. Az én esetemben azért érdekes mindez, mert sokkal inkább azt a belső monológot hallhatja, láthatja majd a néző, ami az illem és társadalmi normák, elvárások, a neveltetés miatt általában rejtve marad. Sokszor úgy tűnik, hogy ezek a felszínre hozott érzelmek, reakciók csak az enyémek, valójában azonban tükröt szeretnék tartani a nézőnek, aki ha bátor, megtalálhatja magát a látott szituációban, ráeszmélhet arra, hogy ő hasonlóképpen dolgozza-e fel a saját életében előforduló helyzeteket. Nem vagyunk egyformák és mégis mennyire hasonlítunk, csak a kifejezési forma más. Azok a mozgásminőségek, melyekkel a próbafolyamat alatt dolgozunk, mind arra hivatottak, hogy az érzést közvetítsék, ami nem feltétlenül jelent majd klasszikus értelemben kivitelezett esztétikus mozdulatokat, sőt...
Emődi Attila:
Jenna koreográfiája most is önálló munkára sarkallt bennünket. Csak a keretet adta meg, a többit ránk bízta. Én például beszélek is majd, miközben táncolok. Szőke Andrea írta a szöveget, amit előbb úgy gyakoroltunk, hogy szabad szöveget, szabad mozgásban, majd kötött szöveget, kötött mozgásban kellett mondanom. Izgalmas kirándulás összekötni a prózát és a táncot. Nagyon bensőséges és improvizatív próbafolyamat volt, amíg összeállt az előadás. A csapatban az előadásszámot tekintve én tartom a csúcsot, év végére elérem a 170 -et. Imádom és nagyon élvezem, hogy ennyit lehetek színpadon. Persze nagyon fárasztó, de ugyanakkor remélem, ilyen lesz a következő évadom is.
