1988.06.03. Premier Egerben
A fehér házasság – lengyel rendezésben.
Ma este 7 órakor kezdődik az idei évad utolsó bemutatója az egri Gárdonyi Géza Színházban. Rozewicz Fehér házasság című drámáját állították ezúttal színpadra, lengyel vendégművészek közreműködésével.
Román Judit - Csonka Anikó
A rendező
A rendezésre Andrzej Rozhint, a lublini Osterva Színház igazgatóját kérték fel. A hazájában jól ismert művész 18 éve van a pályán, több színházat vezetett eddig. Elsősorban a modern drámairodalom érdekli, az utóbbi években Berthold Brecht, Willy Russel, Peter Schäfer műveit vitte színre. Legutóbbi premierje a varsói Atheneum Színházban volt: a szovjet Nyikolaj Erdman két drámáját mutatták be, a glasznoszty szellemére fogékony lengyel közönség élén érdeklődése mellett.
Andrzej Rozhin már dolgozott Magyarországon, tavaly A hajó című Stanislav Tym darabot rendezte, a debreceni Csokonai Színházban. E mostani megbízatása is innen ered: Gali László látta a lengyel társulat előadásában Rozewicz Fehér házasságát, s ezután született a meghívás gondolata, amely most Egerben testet öltött, közös munkához vezetett.
A darab nem „könnyű”, nagyon keményen és szuggesztíven beszél az emberi kapcsolatok bugyrairól. Mélyen humánus mondanivalót, tanulságokat hordoz az egyén lehetőségeiről és sorsáról, aki megpróbál kitörni az őt körülvevő normák és hagyományok világából.
A lengyel rendező a nyelvi nehézségek ellenére is rendkívül optimistán látott munkához, Mint mondta, két tényezőnek köszönheti magabiztosságát. Megnézte a társulat előadásait - különösen Nádas Péter Takarítása tett rá nagy hatást -, s ezekben érzékeny, minden rezdülést tolmácsolni tudó színészekkel találkozott, valamint rendkívül érdeklődő, a színpadi történésekkel együtt lélegző közönséggel. Így minden feltételt adottnak érez egy friss szellemű, meglepetéseket sem nélkülöző bemutatóhoz…
A díszlettervező
A Fehér házasság díszletei a nemzetközi hírű díszlettervező, rendező, festő és grafikus, Andrzej Markowicz nevéhez fűződnek, aki a hatvanas években a gdanski képzőművészeti főiskolán szerzett diplomát. Már tanulóévei alatt együttműködött különböző egyetemi színpadokkal, forgatókönyveket, díszletet készített számukra, rendezőként és színészként dolgozott velük. 1971 óta tervez díszleteket a prózai, zenés és bábszínházak számára. Eddig több mint 90 munkája készült el. Lengyelországon kívül Nyugat-Németországban, Csehszlovákiában és Magyarországon is dolgozott. Szegeden készítette el az Isten veled, Júdás! című Iredynski-darab díszleteit.
A kritikusok elsősorban munkáinak rendkívül szuggesztív vizuális hatását, a darabok mondanivalóját erősítő szerepét emelik ki. Ezzel az indoklással kapta első jelentős elismerését is, a Lengyelországi Színházi Fesztivál díját, 1979-ben, A szabó című darab díszletéért.
1983-84-ben a párizsi Nemzetközi Színházi intézetben, illetve a londoni British Council-ban folytatott ösztöndíjasként tanulmányokat. Díszletterveiből Edinburgh-ban kiállítást is rendezett a Színházi Világfesztiválon. Franciaországban, Jean Louis Barrault világhírű színházában ugyancsak bemutatta alkotásait.
Tavaly ő készítette el az Osterva Színház számára a Fehér házasság díszleteit. Ezeket adaptálta most az egri színpad- és világítástechnika lehetőségeihez, olyan túlfűtött barokkos teret hozva létre, mely méltó teret ad a dráma lázálomszerű történéseinek.
Az 1987//88-as évad előadásait a nézői visszaemlékezéseken túl bemutatásuk sorrendjében, a korabeli sajtó segítségével idézzük. Már olvashatták: Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (27.rész), Nádas Péter: Takarítás (31.rész), Beumarchais: Figaro házassága (32.rész), Hašek - Aldobolyi Nagy - Szenes – Bodrogi: Charley nénje (33.rész), Svarc: Elvarázsolt testvérek (35.rész), Arthur Miller: Két hétfő emléke (36.rész), Shaw: Pygmalion (37.rész)
