A csintalan kobold, a kócos, vörös hajú Pumukli kalandjaira, melyeket televíziós sorozatként élhettünk végig, minden bizonnyal örömmel gondol vissza a már felnőtt generáció. Ha gyermekeiknek is be szeretnék mutatni őt, netán nosztalgiázni vágynak, érdemes ellátogatni a Gárdonyi Géza Színházba, ahol Magyarországon először kerül színpadra ez a bájos, nem csak gyereknek szóló darab. Pumuklit Klepács Andrea kelti életre, Éder Mester megformálója Sata Árpád.

Baráth Zoltán, az előadás rendezője, közvetlenül egy próba előtt szakított időt a beszélgetésre.

Hogyan indult a kapcsolatod a Gárdonyi Géza Színházzal?

Baráth Zoltán: Mindenképpen színháznál szerettem volna dolgozni, erősen vonzott ez a világ, így kerültem tizenhét éves koromban az egri teátrumhoz, kezdetben statisztálni. Aztán megtudtam, hogy van egy álláslehetőség, s csapot-papot hátrahagyva eljöttem színházi öltöztetőnek. Két évig dolgoztam ebben a munkakörben, majd felvételt nyertem a színház Kelemen László Színészképző Stúdiójába. Így lettem ifjú színésszé, s így kaptam később azokat a szerepeket, melyek alapvetően meghatározták a pályám kezdeti szakaszát. Később ugyan megváltam a teátrumtól, de mindig is úgy gondoltam, hogy e falak közt itthon vagyok.

Hogyan alakult ki a Babszem Jankó Gyermek Színház és a Gárdonyi Géza Színház kapcsolata?

Baráth Zoltán: Még a Gárdonyi Géza Színház tagja voltam, amikor tizenhét évvel ezelőtt megalakult a Babszem Jankó Gyermekszínház. Amikor a kőszínházi léttől megváltam, nagyobb energiákat fektettem abba, hogy a gyermekszínház igazán jól működjön. Mára, kevés fővel bár, de állandó társulattal rendelkezünk. Amikor Blaskó Balázs lett a színház igazgatója, megkerestem őt. Nyitott kapukra találtam. Így kezdődött a mi együttműködésünk. Rengeteg olyan dolog van, amit mi egyedül, független kisszínházként nem tudunk megtenni. Ugyanakkor rengeteg olyan lehetőség rejlik a mi kis társulatunkban, amit szeretnénk erre a közös munkára fordítani. A Gárdonyi Színház apparátusa, mindaz a műszaki háttér, mindaz a professzionális technika, amit biztosít, lehetővé teszi, hogy a mi kis csapatunk és a kőszínházi csapat által közösen generálva születhessen meg egy-egy magas színvonalú előadás. Mindig is valahogy együtt léteztem ezzel a társulattal. A kollégákkal nagyon jó a viszony.

Nem a Pumukli az első rendezésed itt…

Baráth Zoltán:

Az Égimese c. előadással indult el az együttműködés, ez volt itt az első rendezésem, ezt követte a Holle anyó, majd a Palacsintás király, s most a Pumukli.

Mióta tervezed a Pumukli bemutatását?

Baráth Zoltán: Már hat éve szerettem volna ezt a darabot színre vinni, de akkor technikai okok miatt nem valósulhatott meg. Akkoriban ígéretet tettem önmagamnak és az írónak, a már meglehetősen idős Ellis Kaut-nak is: megkeresem a módját, hogy ez a mese mindenképpen közönség elé kerüljön nálunk.

Miért éppen a Pumukli?

Baráth Zoltán: Azért szeretem ezt a történetet, mert többrétegű. Amikor a Pumukli-történetekre gondolunk, mindenkinek egy vicces kisfiú, egy komisz kis kobold jut az eszébe, aki különféle rosszcsont dolgokat művel. De ennek a mesének van egy másik síkja is. Ez a másik vonal pedig az, hogy van egy magányos ember, akinek nincs senkije, s ő egyszer csak rátalál valakire. Vagy az a valaki talál őrá!? Mindenesetre megjelennek egymás életében, s ettől fogva minden teljesen egésszé válik. Nincs szándékomban túlzottan afelé vinni a gondolati szálat, hogy milyen az, amikor az ember egyedül van és milyen az, amikor közösségben, családban érezheti magát. Mégis erről van szó. Éder Mester egy egyedül élő öreg, akinek az élete voltaképpen rendben van, s nem is tudja, hogy ez jobb is lehet, mindaddig, amíg nem tapasztalja meg. Ezt is szeretném megmutatni az előadásban.

Kik a Pumukli produkció alkotói?

Az alkotók alatt mindazokat értem, akikkel együtt dolgozom. Hozzátartozik, hogy ki volt a fordító, ki volt a dramaturg… nyilván mindenkinek megvan a maga munkamódszere. Én szeretek egyazon gárdával dolgozni. Azzal a képzőművésszel, azzal a bábművésszel, dramaturggal, akik már félszavakból is megértik, hogy az ember mit szeretne egy-egy folyamatban. Bábjainkat mindig Lovasy László tervezi. A mi mesénkben Pumukli rímben beszél, ezeket a versikéket Szőke Andrea írta nekünk, aki egyben a dramaturgunk is. A darabot Varró Emese színésznő fordította németről magyarra.

Éder Mester Sata Árpád lesz, a Gárdonyi Géza Színház művésze, Pumukli Klepács Andrea, a Babszem Jankó Gyermekszínház tagja. Fehér István a szomszéd és az orvos szerepében látható, Virga Tímea Éder Mester unokahúgát, Barbarát alakítja. Szél Anikó, mint Steinhauserné lép színpadra, de a háttérben is segít a különböző eszközök mozgatásában. Mindenkinek megvan a maga külön feladata a színfalak mögött is. Adott pillanatban kell botot, zsinórt megmozdítani például…

Legutóbbi rendezésedben, a Palacsintás királyban nem szerepel báb…

Báb nem szerepel benne, árnyjáték viszont igen. Egy színházi előadás nagyon összetett tud lenni, összművészeti élményt nyújthat. Alkalomadtán helyet kaphat benne a bábjáték is. A nagyszínházi kereteken belül meg tudjuk mutatni a bábjátékot, amikor annak dramaturgiailag szerepe van. Az például teljesen indokolt, hogy Pumukli egy báb legyen. Az Égimesében pedig minden szereplőt, aki az égbolton él, színészek alakítottak, és csak a földi kisfiú, Marci volt bábfigura. Ott egy bunrakut használtunk.

Mi ezt a módszert gyakran alkalmazzuk, mármint hogy bábok játszanak élő szereplőkkel együtt, s amennyiben ez következetes, indokolt és határozottan körülrajzolt, akkor mindenféle fenntartás nélkül, örömmel fogadja a közönségünk. A gyerekek jobban tudnak váltani képek, hangulati elemek, összekötések között.

Mire gondolsz?

A Palacsintás király-ban paravánokat használtunk, s írásvetítő segítségével varázsoltunk árnyjátékot. Így jelenítettük meg például az erdőt. Amikor gyermekközönségünk rajzokat készített az előadásról, akkor fákat rajzoltak - s nem paravánt. Ha Marcira, a bunraku bábra gondolok, nem volt külön odarajzolva a bábos, aki mozgatta őt. Ez mind visszaigazolás.

Ha jó az előadás, s hiteles a bábos játéka, az első néhány percben elfogadja a néző, hogy valaki van a báb mögött és utána már nem foglalkozik vele.

A Pumukli-ban bábos nem látszik majd a színpadon, minden takarásban van. Pumukli figurájának megformálásához kétféle bábot használunk: egy alulról mozgatott pálcás bábot és egy zsinórról mozgatott marionettet. Ezt a két technikát az előadás során felváltva alkalmazzuk majd  a térhasználat és a játékmód miatt.

Pumukli február 4-től mutatja meg magát az érdeklődőknek…,,Persze nem biztos, hogy egyből meglátják…hiszen tudjuk, hogy milyen ez a Pumukli! Hol itt bukkan fel, hol ott… ráadásul csak annak jelenik meg, akinek akar! Persze, ha néhány rosszcsont gyerek meglátogatja, akkor nem sokáig bír ellenállni a kísértésnek és hamarosan kikukucskál valamelyik fiókból… lehet, hogy épp a füled mellett? Akkor az a fül meg lesz húzva, vigyázz!

Pumukli mulatságos kalandjait most először láthatja Magyarországon színházi közönség. Ellis Kaut csibész, ám szeretnivaló figurája huncutságaival valóságos csodavilágba repíti a publikumot.”