2012. március 26.
Szép és tiszta tereket álmodik
Kossuth-díj Székely László díszlettervező a színészekre épít fáradhatatlanul
Alig vette át a Kossuth-díjat nemzeti ünnepünkön, máris Szolnokon készül premierre Székely László, a tanár úr, aki 80 évesen is újabb és újabb díszleteket álmodik az ország és a világ színpadjaira.
Tanár úrnak szólítják országszerte, de nemcsak azért, mert évtizeden át okította tanszékvezetőként az iparművészeti főiskola tervező-növendékeit, hanem azért is, mert a szakma úgy tekint rá, mint a díszlettervezők nagy öregjére. Székely Lászlót ma is hívják a hazai színházak, de világszerte is az egyik legelismertebb név a tanár úré. Most is több díszleten dolgozik egyszerre. Már az 550. bemutatójánál tart, külföldi munkáit is beleértve.
– Igaz-e, hogy ezer szállal kötődik Egerhez?
– Még egészen fiatalon – hiszen 1961-et írtunk –, a főiskola elvégzése után kerültem Egerbe. A Rossztemplom ódon falai közé egészen nagy repertoárt hoztunk be. Különösen emlékezetes Brecht Koldusoperájának előadása volt Sík Feri rendezésében. Az élet aztán messzire sodort, az ország és a világ nagy színpadjaiig. Sőt 1994-ben a három tenor – Pavarotti, Domingo, Carreras – Los Angeles-i fellépéséhez is készítettem díszletet.
– Mégsem maradt hűtlen Egerhez, időről-időre újra megcsodálhatják az itteniek színpadképeit.
– Szerencsére hívnak még ide. Legutóbb a Káin és Ábel díszletét készíthettem el a nagyszínpadra. De a '90-es években is sokszor terveztem ide. Emlékezetes a Mária evangéliuma vagy az Egri csillagok, melyeket a Líceum udvarán, majd a színházban is bemutattunk.
– Nyolcvan évesen sem pihen...
– Azt szoktam mondani: ha nem lesz munkája, Laci bácsi földobja a talpát... Tényleg a munka, az újabb feladatok éltetnek. Ma a semmiből kell várat építenünk, ez csak gyakorlattal lehetséges. A gondolat a fontos, nem a pénz!
– E rengeteg munka elismerése a Kossuth-díj.
– Inkább afféle összegzés, egy élet munkájának a megkoronázása. Boldog vagyok, hogy így is elismerték a tevékenységemet. A mi szakmánk sajnos mostohagyerek. Egy kézen meg lehet számolni, hány díszlettervező kapta ezt a legnagyobb kitüntetést. Számomra mégis az a legfelemelőbb, hogy különböző színházak műszakjai köszöntöttek a kitüntetés kapcsán.
– Szeret nagy léptékben, monumentális képekben gondolkodni.
– Nem is a monumentalitás izgat, hanem ösztönösen egyszerű, szép és tiszta tereket szeretek megálmodni, megépíteni. De nem szeretem, ha a díszlet uralkodik a produkción. Mindig a színészre építek. Az a cél vezérel, hogy a színészt segítsem. A színház ugyanis a színészért van. Ő tölti meg élettel, gondolattal a színpadképet. Ezért a díszlettervező munkája szolgálat kell, hogy legyen.
– Hatvan év alatt mennyi színpadkép került ki a keze alól?
– Megszámlálhatatlan. Büszkén állíthatom, hogy bár sok olyan mű van, amihez többször is terveztem, mégsem csináltam sosem ugyanazt. Nem hagyom, hogy a rendezői koncepció megkösse a kezem, de meggyőzhető vagyok. Amikor egymás mellé tesszük az elképzeléseket, úgyis kiderül, melyikünké a jobb. Vallom: győzzön a tehetség!
Névjegy
Székely László
díszlettervező, a Budapesti Katona József Színház és a Budapesti Kamaraszínház alapító tagja.
Budapest 1932. október 2.
Pályája: 1961: Eger, 1965: Szeged, 1971: Szolnok, 1978: Nemzeti Színház, 1982: Katona József színház, 1990: Nemzeti, 1991: Budapesti Kamaraszínház.
Elismerései: Jászai Mari-díj (1973), Érdemes művész (1984), A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994), Kossuth-díj (2012)
– Igaz-e, hogy ezer szállal kötődik Egerhez?
– Még egészen fiatalon – hiszen 1961-et írtunk –, a főiskola elvégzése után kerültem Egerbe. A Rossztemplom ódon falai közé egészen nagy repertoárt hoztunk be. Különösen emlékezetes Brecht Koldusoperájának előadása volt Sík Feri rendezésében. Az élet aztán messzire sodort, az ország és a világ nagy színpadjaiig. Sőt 1994-ben a három tenor – Pavarotti, Domingo, Carreras – Los Angeles-i fellépéséhez is készítettem díszletet.
– Mégsem maradt hűtlen Egerhez, időről-időre újra megcsodálhatják az itteniek színpadképeit.
– Szerencsére hívnak még ide. Legutóbb a Káin és Ábel díszletét készíthettem el a nagyszínpadra. De a '90-es években is sokszor terveztem ide. Emlékezetes a Mária evangéliuma vagy az Egri csillagok, melyeket a Líceum udvarán, majd a színházban is bemutattunk.
– Nyolcvan évesen sem pihen...
– Azt szoktam mondani: ha nem lesz munkája, Laci bácsi földobja a talpát... Tényleg a munka, az újabb feladatok éltetnek. Ma a semmiből kell várat építenünk, ez csak gyakorlattal lehetséges. A gondolat a fontos, nem a pénz!
– E rengeteg munka elismerése a Kossuth-díj.
– Inkább afféle összegzés, egy élet munkájának a megkoronázása. Boldog vagyok, hogy így is elismerték a tevékenységemet. A mi szakmánk sajnos mostohagyerek. Egy kézen meg lehet számolni, hány díszlettervező kapta ezt a legnagyobb kitüntetést. Számomra mégis az a legfelemelőbb, hogy különböző színházak műszakjai köszöntöttek a kitüntetés kapcsán.
– Szeret nagy léptékben, monumentális képekben gondolkodni.
– Nem is a monumentalitás izgat, hanem ösztönösen egyszerű, szép és tiszta tereket szeretek megálmodni, megépíteni. De nem szeretem, ha a díszlet uralkodik a produkción. Mindig a színészre építek. Az a cél vezérel, hogy a színészt segítsem. A színház ugyanis a színészért van. Ő tölti meg élettel, gondolattal a színpadképet. Ezért a díszlettervező munkája szolgálat kell, hogy legyen.
– Hatvan év alatt mennyi színpadkép került ki a keze alól?
– Megszámlálhatatlan. Büszkén állíthatom, hogy bár sok olyan mű van, amihez többször is terveztem, mégsem csináltam sosem ugyanazt. Nem hagyom, hogy a rendezői koncepció megkösse a kezem, de meggyőzhető vagyok. Amikor egymás mellé tesszük az elképzeléseket, úgyis kiderül, melyikünké a jobb. Vallom: győzzön a tehetség!
Névjegy
Székely László
díszlettervező, a Budapesti Katona József Színház és a Budapesti Kamaraszínház alapító tagja.
Budapest 1932. október 2.
Pályája: 1961: Eger, 1965: Szeged, 1971: Szolnok, 1978: Nemzeti Színház, 1982: Katona József színház, 1990: Nemzeti, 1991: Budapesti Kamaraszínház.
Elismerései: Jászai Mari-díj (1973), Érdemes művész (1984), A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994), Kossuth-díj (2012)
Egres Béla
Forrás: Heves Megyei Hírlap