2013. június 13.
A külcsín és a belbecs küzdelme
A fából faragott királyfi mai történet – mondja a fesztiválnyitó mű koregráfusa.
 |
Miskolc. A fából faragott királyfi című táncjátékkal vesz részt az idei Bartók Plusz Operafesztivál nyitóestjén a Gárdonyi Géza Színház tánctagozata. A GGTánc Eger vezetőjét, koreográfusát, Topolánszky Tamást kérdeztük.
- Mire készüljenek az önök előadásának nézői?
Topolánszky Tamás: Olyan színházi és színházi és vizuális élményre, amilyet csak a tánctól kaphat meg az ember. Annak idején ezzel mutatkoztunk be – fiatal társulatként jelentkeztünk Bartók Béla és Balázs Béla táncjátékával – mára ez érett művészek táncjátékává vált. Két évadon át volt műsoron A fából faragott királyfi. Túl vagyunk a 35. előadásunkon. Olyan produkciónak szántuk, amelyik minden korosztály számára érthetően meséli el ezt a történetet. Gyermekelőadásként is játszottuk, és most már tapasztalatból mondhatom: mindenkor élvezte a közönségünk.
- Nem az elődei munkáját használta: saját koreográfiát készített ehhez az előadáshoz. Mi fogta meg annyira Bartók Béla és Balázs Béla meséjében, hogy a saját gondolataival gazdagítsa a Bartók-i kultúrkört?
Topolánszky Tamás: Őszintén érdekelt: mai történetnek találom. Arról szól, amilyen a jelenlegi értékválsággal küzdő világunk, ahol – lássuk be – nagyon nehéz mit kezdeni a valódi értékekkel. A fából faragott királyfi történetében a királylány a bábut választja az érte lángoló királyfi helyett – a külcsínt a belbecs ellenében. Ez teljes egészében a jelen értékítélete. Szerintem ez nem jó, és ha arról akarunk beszélni, hogy mennyire nem az, ehhez kiváló anyag A fából faragott királyfi.
- Mi az ön válasza: miért nem a valódi királyfit választja a királylány? Miért kell mindkét fiatalnak nagy utat bejárnia az igazi szerelem megtalálásáig?
Topolánszky Tamás: A csillogás és a külsőségek imádata miatt. Ilyen a világ, amikor erre szorít, amikor ezt hirdeti normálisnak – nehéz elhinni, hogy lehetne másként. Pedig lehet – a táncjátékban a királylány is eljut a felismerésig: megszabadul a külcsín attribútumaitól, s maga se hiszi el, hogy a királyfi így is választhatja őt. Közösen indulnak el az új úton. Hiszek a közösen megtalált értékekben, hiszek a családban – ez előadásunk valódi üzenete.
- Amikor akár egyszerű igazságokat is hirdet, akkor ehhez mennyire tartja közérthető műfajnak a táncot?
Topolánszky Tamás: Célom, és alkotótársaimmal is ezért dolgozom, hogy a tánc nyelvét közérthetővé lehessen tenni. Ez szerintem kívánatos és lehetséges. Jó példa ennek a törekvésnek a helyességére A fából faragott királyfi című előadásunk is.?
Topolánszky Tamás: Olyan színházi és színházi és vizuális élményre, amilyet csak a tánctól kaphat meg az ember. Annak idején ezzel mutatkoztunk be – fiatal társulatként jelentkeztünk Bartók Béla és Balázs Béla táncjátékával – mára ez érett művészek táncjátékává vált. Két évadon át volt műsoron A fából faragott királyfi. Túl vagyunk a 35. előadásunkon. Olyan produkciónak szántuk, amelyik minden korosztály számára érthetően meséli el ezt a történetet. Gyermekelőadásként is játszottuk, és most már tapasztalatból mondhatom: mindenkor élvezte a közönségünk.
- Nem az elődei munkáját használta: saját koreográfiát készített ehhez az előadáshoz. Mi fogta meg annyira Bartók Béla és Balázs Béla meséjében, hogy a saját gondolataival gazdagítsa a Bartók-i kultúrkört?
Topolánszky Tamás: Őszintén érdekelt: mai történetnek találom. Arról szól, amilyen a jelenlegi értékválsággal küzdő világunk, ahol – lássuk be – nagyon nehéz mit kezdeni a valódi értékekkel. A fából faragott királyfi történetében a királylány a bábut választja az érte lángoló királyfi helyett – a külcsínt a belbecs ellenében. Ez teljes egészében a jelen értékítélete. Szerintem ez nem jó, és ha arról akarunk beszélni, hogy mennyire nem az, ehhez kiváló anyag A fából faragott királyfi.
- Mi az ön válasza: miért nem a valódi királyfit választja a királylány? Miért kell mindkét fiatalnak nagy utat bejárnia az igazi szerelem megtalálásáig?
Topolánszky Tamás: A csillogás és a külsőségek imádata miatt. Ilyen a világ, amikor erre szorít, amikor ezt hirdeti normálisnak – nehéz elhinni, hogy lehetne másként. Pedig lehet – a táncjátékban a királylány is eljut a felismerésig: megszabadul a külcsín attribútumaitól, s maga se hiszi el, hogy a királyfi így is választhatja őt. Közösen indulnak el az új úton. Hiszek a közösen megtalált értékekben, hiszek a családban – ez előadásunk valódi üzenete.
- Amikor akár egyszerű igazságokat is hirdet, akkor ehhez mennyire tartja közérthető műfajnak a táncot?
Topolánszky Tamás: Célom, és alkotótársaimmal is ezért dolgozom, hogy a tánc nyelvét közérthetővé lehessen tenni. Ez szerintem kívánatos és lehetséges. Jó példa ennek a törekvésnek a helyességére A fából faragott királyfi című előadásunk is.?
Bujdos Attila
Forrás: Észak-Magyarország
