-Szerintem minden kislány álma, hogy színésznő legyen, de ezt normális esetben kinövik –nevet Marjai Virág, amikor arról kérdezem, vajon ő is színésznőnek készült-e? - Emlékszem négyévesen, mikor a nővérem szavalóversenyre készült, én is megtanultam a verset, és sírtam, amikor nem állhattam vele színpadra. Már akkor bennem volt a szerepelni vágyás… Kéttannyelvű gimnáziumban érettségiztem, két évig az ELTE német szakos hallgatójaként tanultam, de szenvedtem tőle, éreztem, nekem a színművészetin a helyem. A másodévet már párhuzamosan végeztem a Pesti Magyar Színház akadémiájával. Aztán, harmadik próbálkozásra fel is vettek. De az első két év gyötrelmes volt, nem szívesen emlékszem vissza rá.
-Azt mondják, szétszednek, majd összeraknak újra…
-Jó esetben… Azt hiszem, rosszul nyúltak hozzám, nem tudtam megnyílni. Én nem hiszek abban, hogy meg kell alázni valakit, hogy megmutasson magából valamit. Elengedhetetlen a bizalom, és az egymásban való hit. Rombolással nem lehet építkezni. Szerintem nem születhet semmi jó görcsös munkából, feszültségből. Emiatt többször fel is akartam adni. Aztán a harmadik-negyedik év már jobb volt, végzősként meg is kaptam a legjobb színésznőnek járó díjat – meg is lepett. Kiszemeltem magamnak a Radnótit, ott töltöttem gyakorlati évemet, aztán szerződést kínáltak. Meseszerűen alakult minden. Két évig mámorfelhőben dolgoztam, aztán úgy éreztem, beskatulyáznak, rájöttem, szeretnék impulzusokat is, más színházban, más kollégákkal is dolgozni. Többen felelőtlennek tartottak, hogy a mai világban ott hagyok egy biztos munkát. Most is úgy gondolom, néha muszáj bátornak lenni. Eljöttem, de nem tudtam, mi lesz utána. Szabadúszó lettem, nem tudtam, hogy a Burger Kingben lesz-e munkám, vagy külföldön. Aztán szerencsésen alakult, mert sorra jöttek a felkérések… A Tháliában Béres Ilonával és Ozsgyáni Misivel megcsináltuk A pillangók szabadokat, hívott a Karinthy, majd a Pinceszínház. Mellette megtartottam a radnótis szerepeimet is. Ezután találkoztam Blaskó Balázzsal, aki Egerbe hívott, és én ezt jelnek fogtam fel. Hiszek a véletlenekben…
-Sokan azt mondják, vidéken jobban el van kényeztetve szerepekkel a színész.
-Mivel egy vidéki színháznak sokfélét kell játszania, ezért a színésznek is lehetősége van több mindenben kipróbálnia magát. Eger ráadásul családias, megszólítanak a piacon, sokkal közvetlenebb a hangulat. Azt hittem hiányozni fog majd Budapest, de nem; nagyon jól érzem magam itt.
-Elégedett vagy az szerepeiddel?
-Eddig inkább drámaibb szerepeket kaptam, aminek azért örültem, mert ez az én igazi énem. Azonban jövőre zenés darabban, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben, és két vígjátékban játszom biztosan: a Hajmeresztőben és A pillangók szabadok című darabban. Megint más oldalamat mutathatom meg!
-Évad végén a társulat Rád szavazott. Te lettél az évad művésze. Milyen érzés?
-Meghatott, a könnyeimmel küszködtem, amikor kiderült a szavazás eredménye és ovációval adták át. Különösen nagy jelentősége van számomra, mert ez a kollégák szimpátiáját, szeretetét jelzi, és azt, amit én is érzek: része vagyok a társulatnak.