2014. október 27.
Egynéhány órahosszat, a bálban szórakozhat
Felhőtlen kikapcsolódásra, zenés időutazásra csábítja az egri publikumot a Bál a Savoyban
Könnyed, szerelmes, szellemes előadást ígér az egri Gárdonyi Géza Színházban a Bál a Savovyban című revüoperett, s ezt maradéktalanul teljesíti is.
Több mint 80 évvel ezelőtt, 1932-ben karácsonyán mutatták be először hazánkban, egészen pontosan a budapesti Magyar Színházban a Bál a Savoyban című operettet, igaz ezt már megelőzte egy európai premierhullám. A bécsi szerzőpáros, Grünewald és Beda munkáját Heltai Jenő fordította magyarra, a zeneszerző, Ábrahám Pál pedig sikerrel vegyítette az egzotukimot és a dzsesszt (a legjobb számait szöveg nélküli tánczeneként is megírta). E méltán népszerű művet tűzte színpadára az idei évad második nagyszínpadi bemutatójaként az egri Gárdonyi Géza Színház, Halasi Imre rendezésében.
A felső tízezer köreiben játszódó „kedvesen léha” történet természetesen a szerelemről szól, humorral, váratlan fordulatokkal és megnyugtató megoldással, ahogy az a műfajhoz illik. Igaz is, ha már a műfajról van szó, az egri produkcióról fontos elöljáróban elmondani, hogy az előadás készítői nyilvánvalóan leszögezték, hogy ha operettről van szó, akkor annak vannak évtizedes szabályai, amelyeket be kell tartani. E hagyományokat tiszteletben tartva állították színpadra a művet, a bonviván igazi férfi, a primadonna ízig-vérig nő, a szerelmesek nagyon szerelmesek, a komikusok pedig nagyon nevettetnek.
A darab lényege, hogy a röpke egy esztendeig tartó nászútról hazaérkező házaspár, Henry (Csengeri Attila/Egyházi Géza) és Madeleine (Füredi Nikolett/Udvarhelyi Boglárka) még mindig csak egymással vannak elfoglalva, amikor a férj levelet kap egykori szeretőjétől, aki este a Savoy bálján kívánja látni. Igen ám, de a márki rosszul hazudik, még a török barátja, a minden gubancból ügyesen kikeveredő Musztafa bey (Radvánszki Szabolcs) sem segít rajta igazán, az asszony gyanút fog, s követi őket az estre. Ott aztán nagy a keveredés, és mai szóval élve a „kavarás”, ráadásul belép a színre Madeleine unokahúga, Daisy Parker (Misurák Tünde/Bánfi Kata), s persze az ex, La Tangolita, a brazil táncosnő (Dér Gabi)...
A premier közönsége Csengeri Attilával és Füredi Nikolettel a főszerepben láthatta az előadást, s boldogan csaphatták össze két tenyerüket a végén, a hangok, az érzelmek, színek is ott voltak, ahol várták. Henryben kicsit csapodár, de szerethető urat(!), Madeleineben pedig határozott, szerelmes nőt(!) láthattunk. Remek karakter volt Vókó János főpincére, s igazi adu ász a Rácz János alakította Celesztin nevű ügyvéd. Az ügyetlen, pénztelen, álmodozó férfi figurája a színész remek játékának köszönhetően az előadás legemlékezetesebb perceit hozta el. Míg a publikum (elsősorban női) tagjai a Toujours l’amour-t könnyezhették meg, addig a Celesztin „táncánál” egy emberként kacagott a közönség. Igaz is, Topolánszky Tamás koreográfiái nagyban segítették a dalokat, amelyek között azért akad egy-két kevésbé ismert is, ami nem a véletlen műve. A mű nincs teletűzdelve nagy slágerekkel, de például a Kicsike vigyázzon egyszer nagymama lesz...-hez a látvány is olyan, amilyet elvár az ember, ha egy klasszikus (revü)operettet szeretne látni. No meg hallani! Mert ha a műfaj szabályairól szóltunk, akkor ki kell emelni a zenekart, élükön dr. Nagy Zoltán karmesterrel, mert nélkülük, akár egy felvett zenei alappal bizony sokkal, de sokkal csekélyebb lenne az élmény.
Az egri Bál a Savoyban kétségkívül közönségsiker. Halasi Imre biztos kézzel vitte színre, nem akarta radikálisan megújítani sem az operettet, sem pedig a darabot, viszont nem engedett abból a mércéből, hogy a műfaj klasszikus változatának egri, Heves megyei kedvelőinek egy szórakoztató estét szerezzen. Olyat, amikor elfelejtik a mindennapokat. S ez sikerült is.
A Hírlap tapsa Radvánszki Szabolcsé
A török attasé karaktere tán az egyik legfontosabb a darabban, az ő dolga megoldani a problémát (igaz, a legnagyobbat ő idézi elő). A sokszor nősülő Mustafa bey szerepéhez igazi táncos-komikusra van szükség, s jó látni, hogy Radvánszki Szabolcs tudja ezt. Él a színpadon, nevettet, kiszól, s ami rendkívül lényeges, mindezt jó ritmusban teszi. A szerelem nála könnyed dolog, a mélységet meghagyja másoknak, viszont érzi a határokat, hogy meddig mehet el, színeket mutat, érzelmeket, miközben remekül szórakoztat. Ha kell a háttérből, ha pedig a helyzet megkívánja, hát középen, egy hölgykoszorúval az oldalán.
A felső tízezer köreiben játszódó „kedvesen léha” történet természetesen a szerelemről szól, humorral, váratlan fordulatokkal és megnyugtató megoldással, ahogy az a műfajhoz illik. Igaz is, ha már a műfajról van szó, az egri produkcióról fontos elöljáróban elmondani, hogy az előadás készítői nyilvánvalóan leszögezték, hogy ha operettről van szó, akkor annak vannak évtizedes szabályai, amelyeket be kell tartani. E hagyományokat tiszteletben tartva állították színpadra a művet, a bonviván igazi férfi, a primadonna ízig-vérig nő, a szerelmesek nagyon szerelmesek, a komikusok pedig nagyon nevettetnek.
A darab lényege, hogy a röpke egy esztendeig tartó nászútról hazaérkező házaspár, Henry (Csengeri Attila/Egyházi Géza) és Madeleine (Füredi Nikolett/Udvarhelyi Boglárka) még mindig csak egymással vannak elfoglalva, amikor a férj levelet kap egykori szeretőjétől, aki este a Savoy bálján kívánja látni. Igen ám, de a márki rosszul hazudik, még a török barátja, a minden gubancból ügyesen kikeveredő Musztafa bey (Radvánszki Szabolcs) sem segít rajta igazán, az asszony gyanút fog, s követi őket az estre. Ott aztán nagy a keveredés, és mai szóval élve a „kavarás”, ráadásul belép a színre Madeleine unokahúga, Daisy Parker (Misurák Tünde/Bánfi Kata), s persze az ex, La Tangolita, a brazil táncosnő (Dér Gabi)...
A premier közönsége Csengeri Attilával és Füredi Nikolettel a főszerepben láthatta az előadást, s boldogan csaphatták össze két tenyerüket a végén, a hangok, az érzelmek, színek is ott voltak, ahol várták. Henryben kicsit csapodár, de szerethető urat(!), Madeleineben pedig határozott, szerelmes nőt(!) láthattunk. Remek karakter volt Vókó János főpincére, s igazi adu ász a Rácz János alakította Celesztin nevű ügyvéd. Az ügyetlen, pénztelen, álmodozó férfi figurája a színész remek játékának köszönhetően az előadás legemlékezetesebb perceit hozta el. Míg a publikum (elsősorban női) tagjai a Toujours l’amour-t könnyezhették meg, addig a Celesztin „táncánál” egy emberként kacagott a közönség. Igaz is, Topolánszky Tamás koreográfiái nagyban segítették a dalokat, amelyek között azért akad egy-két kevésbé ismert is, ami nem a véletlen műve. A mű nincs teletűzdelve nagy slágerekkel, de például a Kicsike vigyázzon egyszer nagymama lesz...-hez a látvány is olyan, amilyet elvár az ember, ha egy klasszikus (revü)operettet szeretne látni. No meg hallani! Mert ha a műfaj szabályairól szóltunk, akkor ki kell emelni a zenekart, élükön dr. Nagy Zoltán karmesterrel, mert nélkülük, akár egy felvett zenei alappal bizony sokkal, de sokkal csekélyebb lenne az élmény.
Az egri Bál a Savoyban kétségkívül közönségsiker. Halasi Imre biztos kézzel vitte színre, nem akarta radikálisan megújítani sem az operettet, sem pedig a darabot, viszont nem engedett abból a mércéből, hogy a műfaj klasszikus változatának egri, Heves megyei kedvelőinek egy szórakoztató estét szerezzen. Olyat, amikor elfelejtik a mindennapokat. S ez sikerült is.
A Hírlap tapsa Radvánszki Szabolcsé
A török attasé karaktere tán az egyik legfontosabb a darabban, az ő dolga megoldani a problémát (igaz, a legnagyobbat ő idézi elő). A sokszor nősülő Mustafa bey szerepéhez igazi táncos-komikusra van szükség, s jó látni, hogy Radvánszki Szabolcs tudja ezt. Él a színpadon, nevettet, kiszól, s ami rendkívül lényeges, mindezt jó ritmusban teszi. A szerelem nála könnyed dolog, a mélységet meghagyja másoknak, viszont érzi a határokat, hogy meddig mehet el, színeket mutat, érzelmeket, miközben remekül szórakoztat. Ha kell a háttérből, ha pedig a helyzet megkívánja, hát középen, egy hölgykoszorúval az oldalán.
Pócsik Attila
Forrás: Heves Megyei Hírlap