A párnaemberrel is rossz fát tett a tűzre az ír irodalom leleményes fenegyereke, Martin McDonagh. Mint általában, ezzel a művével is zavarba akarta hozni a nézőt. Összekutyult mindent, horrort és bohózatot, tragédiát és vígjátékot, abszurd humort és krimit. Nagy élvezettel mártja hidegből melegbe a publikumot, és valószínűleg jókat röhög rajtunk, hogy már megint mit etet meg velünk. Ez a lassan középkorú fickó már korábban is olyan sikeres volt, hogy egyszerre négy darabja is ment a londoni West Enden, ami állítólag csak Shakespeare-rel fordult elő. Én ezzel együtt sem érzem nagy írónak, inkább csak fenemód ügyesnek, szórakoztatóan fifikásnak és bravúrosan technikásnak. Persze ez sem kevés.

A darabjai nálunk is hódítanak, A kripli például hosszú ideje megy a Radnóti Színházban, Gothár Péter rendezésében, igaz viszont, hogy a szintén Gothár által színre vitt Vaknyugat szokatlanul hamar eltűnt a Pesti Színház repertoárjáról. A simulékonyabb produkciókhoz szokott Váci utcai közönség bizonyára nehezen viselte a szerzői atrocitásokat. Egy biztos: McDonagh remek szerepeket ír, amelyekben megcsillogtathatják sokoldalú képességeiket a színészek.

Vidéki színházak Pesten

Vasárnap kezdődött és május negyedikéig tart a nyolcadik alkalommal megrendezett Vidéki Színházak Találkozója, melynek bemutatói a Tháliában, a Nemzetiben, az Új Színházban és a Petőfi Csarnokban láthatók. A kínálatából érdeklődésre tarthat számot a kaposvári Vesztegzár a Grand Hotelben, Ascher Tamás rendezésében, de érdekes lehet a debreceni Liberté ’56 is, Vidnyánszky Attila színrevitelében. Juronics Tamás táncos és koreográfus első prózai rendezésével, a Háztűznézővel a kecskemétiek érkeznek Pestre, Cserhalmi György első rendezésével, a Pillantás a hídról című Miller-drámával pedig a zalaegerszegiek rukkolnak elő. A pécsi Nem félünk a farkastól előadásában Udvaros Dorottyát láthatjuk vendégként, Béres Attila rendezésében.

Így van ez A párnaember esetében is, amelyet nálunk először felolvasószínházként mutatott be a Krétakör Színház. Most viszont az egri Gárdonyi Géza Színház műsorra is merte tűzni a lelki és fizikai kegyetlenséggel teli, szövevényesen kacskaringós történetű darabot, melyet a Tháliában is eljátszott a társulat vasárnap este, a Vidéki Színházak Találkozójának első napján. A históriát néhány mondatban lehetetlen elmesélni, a lényeg ezúttal is, mint McDonagh esetében szinte mindig, hogy a szereplők viszonylag zárt térben – ezúttal egy vallatószobában – pszichológiai ráhatással és tettlegességgel kikészítik egymást. Valóságos és erkölcsi hullák maradnak a színen. Közben pedig tobzódik a fekete humor.

Kaszás Gergő olyan írót alakít, akinek perverz novelláiban válogatott kínzásokkal ölnek meg gyerekeket. Később kiderül, hogy értelmi fogyatékos bátyja meg is valósított néhány gyilkosságot az elbeszélései alapján. Kaszás az évad egyik legjobb alakítását nyújtja: kételkedő és bizakodó, önfejű és megalázkodó, magába zuhanó és rafinált, tragikus és szarkasztikus egyszerre. Schruff Milán a bátyjaként a naivitásnak, a romlottságnak, a bugyutaságnak és az ösztönösségnek mesteri elegyét adja.

Mészáros Máté és Gál Kristóf egy meghatározatlan diktatórikus ország rendőreiként kegyetlenek és bizalmaskodók, kiszámíthatatlanok, a megalázás ezernyi változatában jártasak.

A haláltól megmenekülő kislány szerepében meglepő érettséggel van jelen a deszkákon Kerek Vivien. Dömötör András rendezése nyilván önvizsgálatra is késztette a színészeket, hogy képesek legyenek elmerülni a pokol bugyraiban, és minderre még gunyoros rálátásuk is legyen. A produkciót méltán válogatták be a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába