2008. december 10.
Dráma az újságcikkből
avagy Jó palócok karaokeeznak
Jounapot kívónok! Kaszós Sóndor vagyok! Így mutatkozott be Sanyi bácsi, a község híres szülötte, a helyi kocsma láthatóan régi, de annál biztosabb, bár alkalmanként bizonytalan lábakon álló bútordarabja.
S így, fergeteges palócozással mutatkozott be a színház művészeiből verbuvált alkalmi társulat hétfőn este, amikor egy új kezdeményezés, a Hírlap-színház című sorozat első előadására került sor a stúdiószínpadon.
A színész-rendező, Máté Gábor ötlete nyomán korábbi cikkünk dramatizált változatát vitték színre hétfőn este. Első alkalommal egy gyöngyöspatai kocsma és a környéken lakók viszályáról szóló történet volt az alapja annak az előadásnak, melyet alig több, mint egyetlen nap alatt készítettek el és mutattak be egyetlen alkalommal.
Természetesen az alap sztori csak fogódzóként, mintegy vezérfonálként szolgált ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt is, de sorsokat, jellemeket, igazi belső és külső konfliktusokat, a mai magyar vidék valóságát próbálják meg a művészek felmutatni. Itt valóban alkalom adódott arra, hogy az alkotók együtt gondolkodjanak, hogy mindenki beletegye mindazt az előadásba, amit élete során, tapasztalt. Így együtt aztán olyan történet kerekedett az alapszituációból, olyan emberek és jellemek tűntek föl a színen, amilyenek bármelyikünk jól ismerhet a mindennapjaiból. Eluralkodott egyfajta alkotó szellem az alkalmi társulaton, ami oda vezetett, hogy a végül közönség elé került darab már sokkal többről, mint egy helyi konfliktusról szólt.
A kétfelé osztott színpad egyik oldalán a zajos kocsma, ahol a helyi erők, fiatalok, idősek, alkalmi, vagy permanens részegek éneklik a karaokee-képernyőről olvasva a szöveget, hogy „van egy kék tó a fák alatt...”. A másikon pedig a televízió előtt gubbasztó család, férj, feleség gyerek és persze az elmaradhatatlan anyós. Mind-mind hús-vér emberek, akiknek fölsejlik a múltjuk, keserű jelenük, de még kilátástalan jövőjük is, miközben a néző könnyesre neveti magát.
A játszók közül a legjobban talán Schruff Milán kínlódott meg. Na, nem a szerepformálással, hanem a technikával. Az általa kezelt laptop, melyről a zenének és persze a szövegeknek kellett volna a színpadi kocsma kivetítőjére kerülni, bizony megoldhatatlan feladat elé állította a népszerű színészt. Még maga Bill Gates is elégedetten dőlt volna hátra, látva a Windows hibaüzenetek végtelen skáláját. Mészáros Máté, mint az idegenből jött kocsmatulajdonos-vállalkozó és japán tolmács remekelt, csakúgy, mint Mészáros Sára főleg a helyi polgármesteri hivatal tisztségviselőjeként. Bozó Andrea pultos lánya és palóc idegenvezetője is magával ragadott. A zajt elszenvedő család dunyhák között betegeskedő feje, Görög László és a feleségét alakító Járó Zsuzsa is pompás volt. A televízió előtt ülő, almát majszoló, mindenhez bölcs és nagyon palóc megjegyzéseket fűző anyós, Fekete Györgyi megformálásában fergetegesre sikerült. Vajda Milán, mint orvos, de főleg mint zajszintmérő szakember sok örömöt szerzett, csakúgy, ahogy Bányai Miklós Brüsszelből érkezett, németül beszélő hivatalnoka.
Az egész előadás lelke azonban Kaszás Gergő volt, aki Sanyi bácsi megformálásával, tökéletes palóc tájszólásával, jelenlétével megemelte ezt a fergeteges hétfői színházi estét. Legközelebb jövő hétfőn, december 15-én lesz Hírlap-színház!
Természetesen az alap sztori csak fogódzóként, mintegy vezérfonálként szolgált ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt is, de sorsokat, jellemeket, igazi belső és külső konfliktusokat, a mai magyar vidék valóságát próbálják meg a művészek felmutatni. Itt valóban alkalom adódott arra, hogy az alkotók együtt gondolkodjanak, hogy mindenki beletegye mindazt az előadásba, amit élete során, tapasztalt. Így együtt aztán olyan történet kerekedett az alapszituációból, olyan emberek és jellemek tűntek föl a színen, amilyenek bármelyikünk jól ismerhet a mindennapjaiból. Eluralkodott egyfajta alkotó szellem az alkalmi társulaton, ami oda vezetett, hogy a végül közönség elé került darab már sokkal többről, mint egy helyi konfliktusról szólt.
A kétfelé osztott színpad egyik oldalán a zajos kocsma, ahol a helyi erők, fiatalok, idősek, alkalmi, vagy permanens részegek éneklik a karaokee-képernyőről olvasva a szöveget, hogy „van egy kék tó a fák alatt...”. A másikon pedig a televízió előtt gubbasztó család, férj, feleség gyerek és persze az elmaradhatatlan anyós. Mind-mind hús-vér emberek, akiknek fölsejlik a múltjuk, keserű jelenük, de még kilátástalan jövőjük is, miközben a néző könnyesre neveti magát.
A játszók közül a legjobban talán Schruff Milán kínlódott meg. Na, nem a szerepformálással, hanem a technikával. Az általa kezelt laptop, melyről a zenének és persze a szövegeknek kellett volna a színpadi kocsma kivetítőjére kerülni, bizony megoldhatatlan feladat elé állította a népszerű színészt. Még maga Bill Gates is elégedetten dőlt volna hátra, látva a Windows hibaüzenetek végtelen skáláját. Mészáros Máté, mint az idegenből jött kocsmatulajdonos-vállalkozó és japán tolmács remekelt, csakúgy, mint Mészáros Sára főleg a helyi polgármesteri hivatal tisztségviselőjeként. Bozó Andrea pultos lánya és palóc idegenvezetője is magával ragadott. A zajt elszenvedő család dunyhák között betegeskedő feje, Görög László és a feleségét alakító Járó Zsuzsa is pompás volt. A televízió előtt ülő, almát majszoló, mindenhez bölcs és nagyon palóc megjegyzéseket fűző anyós, Fekete Györgyi megformálásában fergetegesre sikerült. Vajda Milán, mint orvos, de főleg mint zajszintmérő szakember sok örömöt szerzett, csakúgy, ahogy Bányai Miklós Brüsszelből érkezett, németül beszélő hivatalnoka.
Az egész előadás lelke azonban Kaszás Gergő volt, aki Sanyi bácsi megformálásával, tökéletes palóc tájszólásával, jelenlétével megemelte ezt a fergeteges hétfői színházi estét. Legközelebb jövő hétfőn, december 15-én lesz Hírlap-színház!
Egres Béla
Forrás: Heol.hu
