2009. január 5.
Odalent minden szürke tán, de az ünneplés nekünk is kijár
DIÓTÖRŐ A frissen alakult egri tánctagozat első produkciója a Gárdonyi Géza Színházban
Immár kéttagozatú színház az egri teátrum. Vezetésére a Harangozó-díjas, Érdemes Művészt, Barta Dórát nyerték meg, aki már oly sokszor bizonyította tehetségét ország-világszerte és Egerben is.
Ennek az újonnan alakult csapatnak első igazi bemutatkozása a karácsonyi ajándéknak szánt mese, a Diótörő bemutatása volt, amelynek rendező-koreográfusa a tagozat vezetője. Barta Dórának sikerült olyan táncosokat maga köré gyűjteni, akik részben már több neves társulatban kipróbáltattak, részben olyanokat, akiket ő maga nevelt táncosokká.
Hoffman meséjét és Csajkovszkij muzsikáját nem igazán kell bemutatni, hisz rengeteg feldolgozásban, előadásban láthattuk már. Ezért is várhattuk nagy érdeklődéssel, hogy ez az újonnan alakult társaság miként nyúl e klasszikus darabhoz. A mű kiválasztása, bemutatásának időzítése egyértelműen telitalálat. Színrevitelével az alkotók tudatosan építenek a színház kéttagozatúságára, arra, hogy immár prózai és mozgásművészek is egyenrangú félként vehetnek részt egy-egy produkció létrehívásában.
Barta Dóra rendezésén erősen érződik, hogy ő elsősorban táncos, s a kifejezőeszközei leginkább abban a közegben működnek. Helyenként kicsit elcsúsznak az arányok. Nem mindig tudja megteremteni a szöveges és a táncos részek közötti egyensúlyt, ami elengedhetetlenül szükséges lenne ahhoz, hogy folyamatosan fönntartsa a néző figyelmét.
Vannak részek, például a Rácz János által megformált egérkirály jelenete, amelybe – köszönhetően Földi Andrea remek jelmezének – beleszeretett a rendező. Így túl sok lett, s a remek alapötlet végül elsikkadt. A táncok azonban nem hagyhatnak senkiben sem hiányérzetet. Az egrieknek az elmúlt évek alatt volt alkalmuk nyomon követni Barta Dóra koreográfusi életútját, s most a Diótörőt látva elmondhatjuk, hogy az az út, amelyen jár, töretlen. Tudása, amit eddig megszerzett, biztos alapokat jelent koreográfiáihoz, s erre a fundamentumra bátran és rengeteg fantáziával épít. Ennek eredménye, hogy a Hoffman-mese egri táncos megálmodása rengeteg új gondolattal gazdagítja a darabról eddig kialakított képet.
Kristálytisztán mutatja meg a fényt, de azt a szürkeséget is, amelynek kontrasztjában igazán értékelni tudjuk apróbb-nagyobb örömeinket. S emiatt már rég nem csak gyermekmese ez az egri Diótörő.
Hoffman meséjét és Csajkovszkij muzsikáját nem igazán kell bemutatni, hisz rengeteg feldolgozásban, előadásban láthattuk már. Ezért is várhattuk nagy érdeklődéssel, hogy ez az újonnan alakult társaság miként nyúl e klasszikus darabhoz. A mű kiválasztása, bemutatásának időzítése egyértelműen telitalálat. Színrevitelével az alkotók tudatosan építenek a színház kéttagozatúságára, arra, hogy immár prózai és mozgásművészek is egyenrangú félként vehetnek részt egy-egy produkció létrehívásában.
Barta Dóra rendezésén erősen érződik, hogy ő elsősorban táncos, s a kifejezőeszközei leginkább abban a közegben működnek. Helyenként kicsit elcsúsznak az arányok. Nem mindig tudja megteremteni a szöveges és a táncos részek közötti egyensúlyt, ami elengedhetetlenül szükséges lenne ahhoz, hogy folyamatosan fönntartsa a néző figyelmét.
Vannak részek, például a Rácz János által megformált egérkirály jelenete, amelybe – köszönhetően Földi Andrea remek jelmezének – beleszeretett a rendező. Így túl sok lett, s a remek alapötlet végül elsikkadt. A táncok azonban nem hagyhatnak senkiben sem hiányérzetet. Az egrieknek az elmúlt évek alatt volt alkalmuk nyomon követni Barta Dóra koreográfusi életútját, s most a Diótörőt látva elmondhatjuk, hogy az az út, amelyen jár, töretlen. Tudása, amit eddig megszerzett, biztos alapokat jelent koreográfiáihoz, s erre a fundamentumra bátran és rengeteg fantáziával épít. Ennek eredménye, hogy a Hoffman-mese egri táncos megálmodása rengeteg új gondolattal gazdagítja a darabról eddig kialakított képet.
Kristálytisztán mutatja meg a fényt, de azt a szürkeséget is, amelynek kontrasztjában igazán értékelni tudjuk apróbb-nagyobb örömeinket. S emiatt már rég nem csak gyermekmese ez az egri Diótörő.
Egres Béla
Forrás: Heves Megyei Hírlap
