Vágyaktól fűtött kancák és mének, rezignált, ám filozofikus paripák, a szanálás alatt álló romvárosban élő cigánycsalád, s hivatalnokok, képviselők népesítették be hétfőn este a zsúfolásig telt stúdiószínház színpadát. Ma, amikor oly kényes dolog beszélni a romakérdésről, bátor vállalkozásnak tűnt ezt témának választani. De átgondoltan és szeretettel igenis szót lehet ejteni tabunak számító történésekről is. Máté Gábor és csapata, a mostani közös agymenésben ezt volt képes megvalósítani a humor, a pontos irónia eszközeivel.
Kaszás Gergő, mint a család feje már jelenlétével, gesztusaival, beszédével, Mészáros Máté, a mulatós muzsikus cigány alakjával, Fekete Györgyi, mint cigányasszony az előadás első pillanataiban megteremtették a hamisítatlan roma-hangulatot. A rögtönzésekkel teljes, színes előadás még számos meglepetést tartogatott. Görög László a filozofikus ló szerepében elemelte a darabot az alapszituációtól, megrázó pillanatokat varázsolva. S ha nemrég Bányai Miklós főszereplője volt a legendás Shaffer-darabnak, hát most megalkotta a mi kis cigány Equusunkat. Majd az osztrák uniós támogatót is tolmácsa, Mészáros Sára segítségével. Aztán jött – s a ló hátsó fertályában el is tűnt – az ÁNTSZ-ellenőr Bozó Andrea megformálásában. Vajda Milán és Ötvös András jelenete, amint az építési hatóság szakembereiként látszatsegítséget nyújtanak a romák házépítéséhez, fergeteges volt. Nem beszélve a színpadra varázsolt önkormányzati ülésről, amelyet minden városatyának és -anyának látnia kéne, aki emberi sorsokról hivatott dönteni, amikor leteszi voksát valahová.
Az előadás legnagyobb leleménye volt a Járó Zsuzsa, Fekete Györgyi, Bozó Andrea által megszemélyesített három, igazi jellemekkel felruházott kanca alakja. A rezignált, semmin meg nem lepődő, a sokat tapasztalt, tanácsokat adó, valamint az ismeretlen gyönyörre még cérnázva váró fiatal lóleány. Ők egyszer csak csehovi keretbe kerülnek, s mint három lónővér vágyódnak el nyomorúságos helyzetükből, az elérhetetlennek tűnő Kánaánba, Szilvásváradra...
Semmi sem fekete-fehér az életünkben, s nem szabad engednünk, hogy mint afféle lovaknak, szemellenzőt kössenek a fejünkre, az elveszi a lehetőséget, hogy meglássuk a látszólag különböző dolgok közti összefüggéseket. Erre hívta föl a figyelmet ez a fergeteges előadás, amit méltán ünnepelt hosszan a közönség.