2009. március 21.
NYÁR VAN
Ők is ivósak
Komédiára hív a színház, jól esik nevetni. Válság ide, aktuálpolitika amoda, nosza, majd ők hozzák nekünk a letörölhetetlen vigyort. Oroszosan, brit átiratban. Közben kiderül nem a nevetésé lesz a főszerep. Ahhoz túl meleg van.
Fülledt meleg. Ki kell gombolni a harmadikat is. Jólesne a limonádé vagy a hosszúlépés az erdő szélén. Semmire nem gondolva. De a házigazda Anna Petrovna (Bozó Andrea) özvegy, ráadásul nem a csúnyábbikból. Az ilyen hőség pedig melegágya lesz egy kis szerelmi bolondozásnak. Merthogy érkeznek a birtokra szép sorban a vendégek, és az ebéd mellé mindenki szeretné desszertnek a házigazdát. Az öregebbik Trileckij (Safranek Károly), aki valaha tiszt volt, irgalmatlan vetélytársa, a nők nagy tisztelője Galagoljev (Rácz János). Már kettejük groteszk figurája elegendő a mosolyhoz. De az igazi adu, a tanyasi belustult értelmiség: Platonov (Mészáros Máté). Merthogy a komikus helyzet az ő jelenlétéből adódik. Az egyetlen, aki egyetemre járt, igaz nem fejezte be, mégis mindenki fölé emeli csípős humora és lehengerlő személyisége. Főleg a nőket hengerli le. Álomvilágban élő feleségét (Nádasi Erika), vagy a friss házas Sofiat (Szabó Emília) meg persze a házigazdát.
A komikus helyzetekkel nincs baj, kellően szépen kavarodnak össze a szerelmi szálak, egyszerre 4 nő ostromolja Platonovot, s még az egyikük a nyakán csüng, a hölgyet kergetik hárman. Mindez azonban mit sem érne vodka nélkül. Mert ami igazán mulatságos, az a szeszből fakad. A melegben csak erősödik az ital hatása, a gátlások oldódnak, a tűzijáték robban, a pisztoly meg persze elsül. A részeg doktor (Nagy András) bicskával bontaná fel a boltost, a hitelező (Venczel Valentin) a sínek között alszik. A Vadméz mégsem pusztán a humoráról marad emlékezetes.
Radoslav Milenkovic rendező ugyan remekül megkoreografálja az ilyen szituációkat, de nem tolja el a könnyfakasztó röhögés felé a darabot. Hiszen a morális kérdések: „miért nem vitte többre?” és a „miért vetted el tőlem az egyetlent?” megfelelő hangsúllyal szólnak. A Juraj Fabry díszlettervező által teremtett csüngő erdő igazi kergetőző hely, de elrejtőzni nem lehet a rengetegben sem. A tettek nem maradnak következmények nélkül, s a sorsát sem kerülheti el senki.
Az egri Vadméz kellően vad, és nem émelyítően édes. Michael Frayn Csehov átirata mulattató időtöltés. A becsicsentett szerelmi csatározás a nagy melegben senkit sem hagy majd hidegen.
A komikus helyzetekkel nincs baj, kellően szépen kavarodnak össze a szerelmi szálak, egyszerre 4 nő ostromolja Platonovot, s még az egyikük a nyakán csüng, a hölgyet kergetik hárman. Mindez azonban mit sem érne vodka nélkül. Mert ami igazán mulatságos, az a szeszből fakad. A melegben csak erősödik az ital hatása, a gátlások oldódnak, a tűzijáték robban, a pisztoly meg persze elsül. A részeg doktor (Nagy András) bicskával bontaná fel a boltost, a hitelező (Venczel Valentin) a sínek között alszik. A Vadméz mégsem pusztán a humoráról marad emlékezetes.
Radoslav Milenkovic rendező ugyan remekül megkoreografálja az ilyen szituációkat, de nem tolja el a könnyfakasztó röhögés felé a darabot. Hiszen a morális kérdések: „miért nem vitte többre?” és a „miért vetted el tőlem az egyetlent?” megfelelő hangsúllyal szólnak. A Juraj Fabry díszlettervező által teremtett csüngő erdő igazi kergetőző hely, de elrejtőzni nem lehet a rengetegben sem. A tettek nem maradnak következmények nélkül, s a sorsát sem kerülheti el senki.
Az egri Vadméz kellően vad, és nem émelyítően édes. Michael Frayn Csehov átirata mulattató időtöltés. A becsicsentett szerelmi csatározás a nagy melegben senkit sem hagy majd hidegen.
Pócsik Attila
Forrás: EgriSzín