A cikkből megtudhatjuk, hogy Erikát kiskorában a brigád nőtagjai közösen nevelgették pótmamai minőségben, mivel a lány szülei alkalmatlanok voltak a szülői feladatok ellátására, és a gyermeket elválasztották tőlük. Ebből a brigád ragadta meg az alkotók fantáziáját, a koncepció szerint a gyári kollektíva egy dolgos hétköznapját láthatjuk: reggeli érkezések, az új tag bemutatása, bemutatkozások, tegnapi részegedések tisztázása, a tegnapi meccs átrágása, viták, körbevezetések, beavatás, gyűlés stb. Máté Gábornak és az alkotóknak jócskán volt ötletük ehhez a szituációs játékhoz, nem mindig a legeredetibb – ez bizonyos szinten érthető is –, de hogy miért maradunk meg végig a szocialista gyárlét kétségtelenül hálás és lecsapandó labdákkal teli szituációjánál, az nem derül ki. Erika története visszatérő motívum az előadás alatt, de csak egy-egy rövid blokkban, és kizárólag a szöveg szintjén: a szereplők nagyjából ismertetik az újságcikk tartalmát, dialógusnak, illetve flashbacknek álcázva, vagyis a sztorit nem sikerült igazán jól összekötni az újsághírrel.

Mindezek ellenére – és talán ez az este egyik valódi célja – egy-egy színészi teljesítmény felhőtlen szórakozást tud nyújtani. Ilyen többek között a brigás kultúrfelelősét alakító Bozó Andrea részeg színházmonológja, amiben elemelve reflektál, pontosabban egészéges öniróniával mintegy a köz nevében bírálja a Gárdonyi Géza Színház aktuális vállalkozásait (Bányai Miklós közbevetése, amely szerint a Kockásfülű nyúlban nagyon idegesítette, hogy a nyúl százszor elmondja, hogy elkésik, különdíjas), a balesetét szerepébe építő Görög László (Mekcsey brigádvezető elvtárs) taggyűlés-beszéde, amit a figyelmetlen, focimániás öreg szaki figurából fakaszt (az Egészséges erotika roncsolt nyelvhasználatát megidézve, bár némileg hosszabban az érzékünk szerint kellőnél), Mészáros Máté (Hegedűs István et., aki ugye majd áruló lesz, bár nem ebben az előadásban) gitározása, illetve Kaszás Gergő néhány skiccel egészen mélyen jellemzett, szinte démoni Dobó párttitkára, akitől (az emberarcúság ellenére) mindenki fél. Ötvös András a zavart, melák molnárlegény, Szőr Máté szerepében némi együgyűséget ábrázolva sikerrel süti el tizedjére is a bemutatkozás-poént, bár a figura sajnos nem vezet sehová. Schruff Milán (Bornemisza Gergő) és Járó Zsuzsa (Cecey Éva) kettőse a félős férfi vs. kemény nő ellentétből rengeteg szorongást, elnyomást, mélylélektani problémát bont ki, már-már rajzfilmeket idéző megoldásokkal – Schruff hirtelen és kiszámíthatatlan mozdulatainak, illetve Járó kemény és fenyegető beállásainak köszönhető ez.

De minden színész csak egy-egy pillanatra képes villanni, mindenki kap egy kis játékra való lehetőséget, de karaktereket kibontani, végigvinni, indokolni nincs lehetőségük, mivel nincs hová tartaniuk. Jó poén, hogy a focicsapatba lépéshez az egri vár védői esküjének átiratát kell eldurmolni, hogy a szereplők neve (és néhány esemény) az Egri csillagokból származik, hogy a szerszámok (köztük a sarló és a kalapács) nem eredményeznek egyetlen munkadarabot sem, hogy pillanatok alatt mindenki részegre issza magát, a piros nyuszi is az lehetne, szóval jók ezek, csak úgy az egész nem tud elsülni. Nincs mihez képest, nincs rendszer, dramaturgiai erőforrás-spórolás van: a lezárás az alaphírre utal, a múltidézés véget ért. Cziegler Balázs viszont ötletes, hiánytalanul pontos és alapos díszletet varázsolt a színpadra, amelyben egyébként az alaphelyzet nem kérdéses, és ekképpen tökéletes kiindulópontja és háttere az előadásnak.

A sok improvizációs részért, a rengeteg ötletért, amelyek, úgy fest, rendszeres jellemzői az előadásnak, valamint az egyedisége miatt mindenképpen érdemes megnézni a Hírlap - Színház valamelyik előadását. Ha a színészek maradéktalanul elkapják a fonalat, vagy ha jó szöveg alakul ki a reggeli cikkezés után, akkor mindenképpen fergeteges lehet. Most csak (csak?) érdekes volt, de bármikor bármi megtörténhet.