2009. május 12.
A sötétben világító cigány - Letelt az évad
A sötétben világító cigány kifejlesztésén dolgozik egy Heves megyei falu világosban sötétlő képviselőtestülete. Ehhez a világhírű orvos, dr. Ház tudására van csupán szükségük, meg némi magyar petesejtre. A világító cigány azért jó, mert a polgárőrök éjszaka könnyebben észreveszik.
Sajnos az „alkotmányosok” ezt a remek ötletet is ellenzik, csakúgy, mint azt, hogy ne kapjon segélyt, aki kávézik. A végső megoldás egy mexikói, indián és enyhén askenázi zsidó donor (Kaszás Gergő) felhasználásával kifejlesztett, kávé hatására zombivá váló segélyezett előállítása. Mire mindez sikerül, addig a Földet kipusztítja a H4211N7654 pisztráng influenza. Ilyesmi is volt a szezon utolsó Hírlap színházának pompás előadásán.
Amikor az amúgy valaha vicces Sándor Györgynek elment az esze, és „humoralistává” alakította magát, akkor elfordult tőle a közönség. Amikor az amúgy valaha szellemes Farkasházy Tivadar mély értelmű dolgokról kezdte osztani az észt, akkor elérte azt, hogy nem a szövegén, hanem rajta röhög az ország. A humor csak akkor hat, ha nem veszi magát komolyan a viccmesélő. Aki nem ismeri a humorban a tréfát, az könnyen besavanyodik. Míg Görög László, aki romatelepi lóként könnyedén bölcselkedett egy korábbi előadáson, most tépelődő balliberális értelmiségiként, a tények erejében bízva kívánta sokkolni a publikumot. A tények pedig unalmas dolgok, színházban nem sok keresnivalójuk akad. Aki a magyar társadalom zsigereiben megbúvó rasszizmusról akar üzenni, annak nem az interneten fellelhető mocsokból kell direktmód idézni, hanem elég megmutatni egy magyar falu képviselőnőjét eljátszó Fekete Györgyi egyetlen gesztusát.
Ezen az estén egy kicsit moralistábbra sikeredett a Hírlap színház, még ha célja is volt a társulatnak egy kis szellemi kényelmetlenség okozása. Persze, amiről beszélünk az a felhőtlen szórakoztatás, a briliáns színészi játék, az érzéki előadásmód és a szakma tudásának legfelső szintjén zajlott. Az egri társulat ismét bebizonyította, hogy ott a helye e legjobbak között a pécsi színházi találkozón, hogy a jó színház nem magasabb szférákban lebegő önálló képződmény, hanem része a mindennapi valóságnak, hogy nincsenek tabuk. Mindenről beszélhetünk és kell beszélnünk, mert ez az értelmiség dolga.
Talán Eger belső viszonyai nem képezhették egyedül vizsgálódás tárgyát. Igaz, azok a viszonyok pénzügyi emlőket rejtegetnek, és az igazi művészet nem bicska-, hanem bukszanyitogató.
Az évad végén az Egri Szín szerkesztősége egy kávé mellett (volt aki cigizett is) kiosztotta az Évad Íjat. Az Évad Íj, mint Kupidó kezében a szerelem nyila, úgy a színész kezében a szó és a gesztus fegyvere, mellyel jó esetben megsebzi a gyanútlan nézőt. Ha a találat pontos, a szíven, fejen, esetleg lábon lőtt, örök rabja lesz a színháznak.
A 2008/2009 egri évad:
A legjobb előadás: Iván, a rettentő
(Ha Szegvári Menyhért a második felvonást is megrendezi, akkor a legeslegjobb.)
A legjobb rendező: Szegvári Menyhért (Alkoholisták, Iván, a rettentő. Ha az Iván, a rettentőben visszajön a második felvonásra, akkor a legeslegjobb.)
A legjobb színésznő: Nádasi Erika (Alkoholisták, Chicago, Iván, a rettentő)
A legjobb színész: Kaszás Gergő (Iván a rettentő, Chicago, Hírlap színház, Elkéstél, Terry)
A legjobb mellékszereplő: Venczel Valentin (Alkoholisták, Alíz!, Állhatatlan. Venczel Valentin megkapta a legokosabb színészi játék Évad Íját is, de ilyen nincs.)
A legcoolabb előadás: ALÍZ! (Már! csak! ezért! is! érdemes! volt! megtartani! 08/09-es! évadot!)
A legmókásabb színésznő: Bozó Andrea (mindegyik darab)
A legmókásabb színész: Mészáros Máté
Sajnos: Elkéstél Terry (Ötvös Andrást és a nézőket is végletekig kínzó, majd az agyukban szétpukkanó lufi.)
Amikor az amúgy valaha vicces Sándor Györgynek elment az esze, és „humoralistává” alakította magát, akkor elfordult tőle a közönség. Amikor az amúgy valaha szellemes Farkasházy Tivadar mély értelmű dolgokról kezdte osztani az észt, akkor elérte azt, hogy nem a szövegén, hanem rajta röhög az ország. A humor csak akkor hat, ha nem veszi magát komolyan a viccmesélő. Aki nem ismeri a humorban a tréfát, az könnyen besavanyodik. Míg Görög László, aki romatelepi lóként könnyedén bölcselkedett egy korábbi előadáson, most tépelődő balliberális értelmiségiként, a tények erejében bízva kívánta sokkolni a publikumot. A tények pedig unalmas dolgok, színházban nem sok keresnivalójuk akad. Aki a magyar társadalom zsigereiben megbúvó rasszizmusról akar üzenni, annak nem az interneten fellelhető mocsokból kell direktmód idézni, hanem elég megmutatni egy magyar falu képviselőnőjét eljátszó Fekete Györgyi egyetlen gesztusát.
Ezen az estén egy kicsit moralistábbra sikeredett a Hírlap színház, még ha célja is volt a társulatnak egy kis szellemi kényelmetlenség okozása. Persze, amiről beszélünk az a felhőtlen szórakoztatás, a briliáns színészi játék, az érzéki előadásmód és a szakma tudásának legfelső szintjén zajlott. Az egri társulat ismét bebizonyította, hogy ott a helye e legjobbak között a pécsi színházi találkozón, hogy a jó színház nem magasabb szférákban lebegő önálló képződmény, hanem része a mindennapi valóságnak, hogy nincsenek tabuk. Mindenről beszélhetünk és kell beszélnünk, mert ez az értelmiség dolga.
Talán Eger belső viszonyai nem képezhették egyedül vizsgálódás tárgyát. Igaz, azok a viszonyok pénzügyi emlőket rejtegetnek, és az igazi művészet nem bicska-, hanem bukszanyitogató.
Az évad végén az Egri Szín szerkesztősége egy kávé mellett (volt aki cigizett is) kiosztotta az Évad Íjat. Az Évad Íj, mint Kupidó kezében a szerelem nyila, úgy a színész kezében a szó és a gesztus fegyvere, mellyel jó esetben megsebzi a gyanútlan nézőt. Ha a találat pontos, a szíven, fejen, esetleg lábon lőtt, örök rabja lesz a színháznak.
A 2008/2009 egri évad:
A legjobb előadás: Iván, a rettentő
(Ha Szegvári Menyhért a második felvonást is megrendezi, akkor a legeslegjobb.)
A legjobb rendező: Szegvári Menyhért (Alkoholisták, Iván, a rettentő. Ha az Iván, a rettentőben visszajön a második felvonásra, akkor a legeslegjobb.)
A legjobb színésznő: Nádasi Erika (Alkoholisták, Chicago, Iván, a rettentő)
A legjobb színész: Kaszás Gergő (Iván a rettentő, Chicago, Hírlap színház, Elkéstél, Terry)
A legjobb mellékszereplő: Venczel Valentin (Alkoholisták, Alíz!, Állhatatlan. Venczel Valentin megkapta a legokosabb színészi játék Évad Íját is, de ilyen nincs.)
A legcoolabb előadás: ALÍZ! (Már! csak! ezért! is! érdemes! volt! megtartani! 08/09-es! évadot!)
A legmókásabb színésznő: Bozó Andrea (mindegyik darab)
A legmókásabb színész: Mészáros Máté
Sajnos: Elkéstél Terry (Ötvös Andrást és a nézőket is végletekig kínzó, majd az agyukban szétpukkanó lufi.)
Weil Zoltán
Forrás: egriszin.hu
