2009. november 10.
Csörgess meg!
Ugye, mi félszavakból sem értjük egymást?
Azt mondta a minap egy egri gimnázium tanára a gyerekeknek, hogy aki színházba szeretne menni, annak az egri teátrumot nem ajánlja, mert ott – így mondta –, még folyik az útkeresés. A kitűnő egri tanárember láthatóan már megtalálta az ő útját, mint forgalmi rendőr, az egri társulat, hála Tháliának meg még keresi azt. Merthogy ez a dolga a művészetnek. Utat keresni, egyben utunkról beszámolni, mintegy görbe útinaplót tartva elénk úti és útszéli élményeinkből. Az egriek erre vállalkoztak, fergeteges sikerrel.
Kaszás Gergőnek nincs mobilja. Még egy nyavalyás gyerektől sem tud lopni, az ő áldott jó szíve miatt, így aztán kimarad a drótnélküli csevejből, periférikus sündörgővé válik, mobilfogyatékos kitaszítottként dalol a kocsmában, ólálkodik rendelőkben. Próbál ő kommunikálni, de a fali drótos készülék csak a pénzt nyeli, ami egy letűnt kor élménye, amelyben még leesett a tantusz. A többiek viszont dumcsiznak, szexelnek, félrenyomnak, játszanak mobiljaikkal. Élik mindennapjaikat, csörögnek, vagy csörgetnek.
Nem szépen megírt dráma a Csörgess meg, hanem expresszionista társadalomábrázolás, színházi eszközökkel. Kabaré. Olyan messze van a klasszicizáló színműtől, mint Garbarek a gregoriántól, de mégis színház, méghozzá a legjobb hagyományokra építő. A pesti kabaré hasrengető kliséi, amikor például nem az jön be, akit vártak, vagy nem a neki intézett kérdésre válaszol egy másik, évszázados eszközök a drámairodalomban. Az, hogy ez Egerben is működik azért lehetséges, mert a színpadon hemzsegnek a tehetségek. Ha csak valakik lennének jók, megbukna a revü, mint ahogy a tánckarból is csak az egész, vagy a béna emlékezetes. Máté Gábor olyan színházat teremtett, amely tehetségesen figurázza ki a kapcsolódásokban tobzódó, ám kapcsolataiban tehetségtelen világot. Ehhez segítőtársai Csizmadia Tibor színházának kitűnő nevettetői: Bányai Miklós, Bozó Andrea, Fenyő Iván, Fekete Györgyi, Görög László, Járó Zsuzsa, Hüse Csaba, Mészáros Sára, Kaszás Gergő, Mészáros Máté, Ötvös András, Schruff Milán,Vajda Milán.
Mi, ugye félszavakból sem értjük egymást. Ha nem, hát akkor is jo. A pongyola SMS nyelv miatt, bár szerelmek buknak el a darabban, de a pusszantós dumcsi-nyelvezet remek eszközül szolgál a ma társadalmi jelenségeinek leírására. Mert a Csörgess meg a szórakoztató revü mellett brutális társadalomkritika is. Aki csak a stilgyakot látja a darabban az téved, mert olyan erősen megírt drámai jelenetek teszik örök értékűvé a produkciót, mint Fenyő Iván, Ötvös András és Görög László tragikomikus lift jelenete. A dalszövegek ugyan elmaradnak az előadás szellemességi nívójától, de messze meghaladják a hivatásos revüszínházakban dívó színvonalat. A bárzenés jelenetben Fenyő Iván küzdelme a vékony hangú pianínóval Mészáros Máté trombitálása mellett elérte azt a hosszat, amikor már nem azon csodálkoztunk, hogy ezek ilyet is tudnak, hanem azon, hogy milyen sokáig.
Ezek az elszíneződések azonban a Csörgess meg élvezeti értékét nem befolyásolják. A kínosan röhejes, röhögni valóvá szelídül, a banális, mélyenszántó összefüggésekbe kerülve, elgondolkodtatóvá lesz, a közhelyekből irodalom kerekedik az értő kezek közt. Az egri színház, mint jó mobil tette a dolgát: szórakoztatott, kapcsolatot biztosított a külvilággal, nem merült le, biztosan hozta a két óra beszélgetési időt.
Tanárnők és tanárurak! Tessék az egri színházba küldeni a gyerekeket, mert ott útkeresés folyik.
Nem szépen megírt dráma a Csörgess meg, hanem expresszionista társadalomábrázolás, színházi eszközökkel. Kabaré. Olyan messze van a klasszicizáló színműtől, mint Garbarek a gregoriántól, de mégis színház, méghozzá a legjobb hagyományokra építő. A pesti kabaré hasrengető kliséi, amikor például nem az jön be, akit vártak, vagy nem a neki intézett kérdésre válaszol egy másik, évszázados eszközök a drámairodalomban. Az, hogy ez Egerben is működik azért lehetséges, mert a színpadon hemzsegnek a tehetségek. Ha csak valakik lennének jók, megbukna a revü, mint ahogy a tánckarból is csak az egész, vagy a béna emlékezetes. Máté Gábor olyan színházat teremtett, amely tehetségesen figurázza ki a kapcsolódásokban tobzódó, ám kapcsolataiban tehetségtelen világot. Ehhez segítőtársai Csizmadia Tibor színházának kitűnő nevettetői: Bányai Miklós, Bozó Andrea, Fenyő Iván, Fekete Györgyi, Görög László, Járó Zsuzsa, Hüse Csaba, Mészáros Sára, Kaszás Gergő, Mészáros Máté, Ötvös András, Schruff Milán,Vajda Milán.
Mi, ugye félszavakból sem értjük egymást. Ha nem, hát akkor is jo. A pongyola SMS nyelv miatt, bár szerelmek buknak el a darabban, de a pusszantós dumcsi-nyelvezet remek eszközül szolgál a ma társadalmi jelenségeinek leírására. Mert a Csörgess meg a szórakoztató revü mellett brutális társadalomkritika is. Aki csak a stilgyakot látja a darabban az téved, mert olyan erősen megírt drámai jelenetek teszik örök értékűvé a produkciót, mint Fenyő Iván, Ötvös András és Görög László tragikomikus lift jelenete. A dalszövegek ugyan elmaradnak az előadás szellemességi nívójától, de messze meghaladják a hivatásos revüszínházakban dívó színvonalat. A bárzenés jelenetben Fenyő Iván küzdelme a vékony hangú pianínóval Mészáros Máté trombitálása mellett elérte azt a hosszat, amikor már nem azon csodálkoztunk, hogy ezek ilyet is tudnak, hanem azon, hogy milyen sokáig.
Ezek az elszíneződések azonban a Csörgess meg élvezeti értékét nem befolyásolják. A kínosan röhejes, röhögni valóvá szelídül, a banális, mélyenszántó összefüggésekbe kerülve, elgondolkodtatóvá lesz, a közhelyekből irodalom kerekedik az értő kezek közt. Az egri színház, mint jó mobil tette a dolgát: szórakoztatott, kapcsolatot biztosított a külvilággal, nem merült le, biztosan hozta a két óra beszélgetési időt.
Tanárnők és tanárurak! Tessék az egri színházba küldeni a gyerekeket, mert ott útkeresés folyik.
Weil Zoltán
Forrás: egriszin.hu
