Valljuk be, a hasonló feldolgozásoknál megvan az esélye annak, hogy beleesnek az általánosítás és közhelyesség csapdájába, amelyben inkább csak pózok felvillantása és erőltetett butaságok szerepelnek. S azt is valljuk be, hogy láttunk már ilyet nem egy színházban és még fogunk is. De az egriek, akiktől amúgy nem állnak távol a színházi újítások, megmutatták a társulat, a rendező és a színház erősségeit ebben a darabban.
Kiváltképp aktuális témát kapott fel Máté Gábor rendező a színészeivel. Hiszen, 20-25 évvel ezelőtt, mikor mindenki a sarokra vagy jobb esetben a szomszédhoz járt telefonálni, ki gondolta volna, hogy már a 3 évesek is mobiltelefont kérnek karácsonyra, és már felnőtt korára sokunknak a céges telefon mellett a zsebünkben ott lapul még vagy három másik, hogy a Muciká(i)nkkal is ingyen tudjunk beszélni, vagy, hogy anyuék is elérjenek hétvégeken. Ráadásul a gyártók, a telefonszolgáltatók több más érdekcsoporttal karöltve olyan funkciókkal látnak el minket egy-egy néhány ezer forintos előfizetésért, amelyek már behálózzák életünket. Illetve, sokan kaphattunk már tizenévesektől olyan, alig értelmezhető sms-eket vagy sms-részleteket, amelyek megfejtéséhez külön szótárra vagy remek nyelvérzékre és logikára van szükség.
A Csörgess meg!-ben megjelenik szinte minden, ami ma a mobiltelefonnal kapcsolatosan eszünkbe juthat: az átjátszó antenna telepítése a panelház tetejére, a zsebben felrobbant telefon, a nyilvános helyen történő, olykor „verbális közszeméremsértést” okozó telefonbeszélgetés, a betelefonálós játékok kifigurázható elemei, a mobilokkal seftelő pedofil, a videófelvétellel zsaroló figura, a buta szerelmesek még butább sms-ezése és így tovább. S mindez a színészek és Máté Gábor alig három hetes közös munkájának a kiváló eredménye, hiszen a szintén Máté Gábor rendezte Hírlap-színház alapjain nyugvó munkálatokban a szövegek jelentős részét a színészek írták – és még majd írják is – Sirokay Bori dramaturg, valamint Gazdag Péter irodalmi munkatárs vezetésével.
A darab igazi erőssége abban rejlik, hogy ez nem egy egyszerű kabaré. Nem csak a már jól ellőtt véletlen szerepcseréknek, mellészólásoknak, félreértések sorozatának telefonos szituációkba átépített sorozata. Hiszen, szinte minden jelenetben ott lapul az emberek közti kommunikáció megváltozása, és az abban rejlő társadalmi feszültségek felszínre törése. Az állandóan lappangó és felszínre is törő komikum mellett fontos szerepet játszanak, és jelentősen növelik az előadás színvonalát, és teszik azt igazán maradandó színházzá a kiválóan megrendezett drámai jelentek: a „hétvégi” apukák és gyermekük egymástól való fokozatos eltávolodása, az egymással már csak telefonon beszélő párok bemutatása, a beteg kisgyermeknek telefonon mesélő apuka ügyetlenkedése.
Kiemelni a színészek közül nem lehet senkit, mivel mindenki magas színvonalon játszott. Szinte mindenkinek a folyamatos karakter- és életkorváltások közepette volt olyan jelenete – sokaknak több is –, amelyben maradandót alkotott, és amelyre még sokáig emlékezni fogunk. Gondoljunk csak Fenyő Iván, Görög László, Ötvös András liftes jelentére, Mészáros Sára öregasszonyos szerencsétlenkedéseire a telefonnal, Bozó Andrea „kakilj a mellemre”-féle szextelefonos mondataira, Járó Zsuzsa és Fekete Györgyi az illetlen, előadás közben mobilozókról szóló duettjére, Mészáros Máté övtáskájára és rosszul elküldött smseire, Hüse Csaba fejére ragadt sisakjára, Schruff Milán csöves Mercuryhoz hasonlító figurájára, Bányai Miklós remek betelefonálós műsorparódiájára, Kaszás Gergő sündörgéseire és benyelt aprópénzeire, Vajda Milán szerencsétlen félrehallásaira, illetve Bozányi Liliána remek táncos produkciójára. És a sort bátran kezdhetnénk elölről.
Az énekes (vagy rapes) betétek Máthé Zsolt szövegeivel is fricskákat dobtak hol a társadalomnak, hol pedig kifejezetten a színházban ülőknek. Hiszen amellett, hogy könnyesre nevettük magunkat Ötvös András és a többiek rapalési stílusán és Mészáros Máté felsőtestén, Fekete Györgyi és Járó Zsuzsa a nézőtéren sokszor megcsörrenő telefonok tulajdonosaihoz szóló duettje után sokan nyúltak a zsebükbe a bekapcsolva felejtett készülékekhez.
Az előadás túlmutat a mobilhasználati szokásainkon, hiszen emberi interakcióink hátulütőit ragadja meg oly módon, hogy az abszurd és életszagú jelenetek között megtaláljuk a mai embert, aki valóban béna sms-eket küld a barátnőjének („Szilvásváradon leszállt az est.”), aki tényleg képes belehazudni az ember fülébe telefonon, aki hajlandó pénzért a feje fölé telepíttetni káros sugárzást kibocsájtó átjátszó antennát, aki a telefonon tartja a szeretteivel a kapcsolatot és így tovább.
Máté Gábor újra nagyot alakított társulatával. Remek színészi teljesítményekkel, élvezetes és parodisztikus zenei és táncos elemekkel. A zenei elemeket említve Ötvös András beatboxos és rapperi képességeit látva mindenféle ellenszavazat nélkül átadnám neki az egri Csebokszári lakótelep tiszteletbeli rap-szódistája címet.