2009. december 16.
Egy felhőn ül, s mosolyogva néz le ránk
A fiatalon eltávozott színpadmesterre, Beksi Balázsra emlékeztek az egri színházban
Most minden szó, minden dal neki és érte szólt a Gárdonyi Géza Színházban. Beksi Balázsnak, Bubunak, aki váratlanul és fiatalon hagyta itt családját, a társulatot, az életet. Tóth Levente színművész ötletéből nagyszabású, kétrészes előadás született, melyből a társulat szinte valamennyi tagja részt vállalt színészektől, táncosoktól, a műszaki csapattól kezdve a jegyszedő nénikig.
Olyan volt ez az este, amilyen Bubu volt. Telve érzelemmel, vidámsággal, mélységgel. S alázattal a szakma iránt. Nemcsak a cél, az árván maradt család megsegítése, az eltávozott kollégának, barátnak állítandó emlékezés tette felemelővé ezt az estét, hanem az összefogás és -tartozás érzésének forrósága is.
Segítenek a kollégák a családnak
– Csak az a baj, hogy ilyen tragédiának kell történnie ahhoz, hogy ez a magával ragadó élmény átjárja az egész csapatot – fogalmazott Csizmadia Tibor színházigazgató. S valóban, a produkciókat látva azt kell mondanunk, az egri színházban olyan erők duzzadnak, amelyek által akár a mindennapok gondjain is felül lehet emelkedni.
Az esten – melynek bevételét a családnak ajánlottak föl, s moderátora az ötletadó barát és kolléga, Tóth Levente volt – előbb egy Beksi Balázsról szóló filmet láthatott az emlékező publikum, melynek összeállításában nagy részt vállalt Szegvári Menyhért rendező, aki mivel éppen Budapesten rendez, nem lehetett jelen az alkalmon. Levelet azonban írt, melynek soraiból sütött a hiány, ami a kiváló szakember halálával maradt a színházcsináló életében.
Az operától a paródiáig
Ezt követően Csizmadia Tibor emlékezett meg kedves kollégájáról, elfogult szép szavakkal. Az első színpadra lépő Fehér István volt, aki Karinthy előszavát adta elő, majd Balogh András énekelte Nagy Zoltán zongorakíséretével a Minden csak komédia című Zerkovitz-dalt, majd a tánctagozat tagjaié volt a színpad. Ezt követően Tunyogi Péter Dés Lászlótól énekelte el a Vigyázz rámot. Aztán elkezdődött a kérész-napló, melynek oldalait Horváth Ferenc és Fehér István ütötték föl időről időre az est folyamán. Erre a nemes alkalomra újra összeállt az egri színészzenekar, a Hegedűs, az áruló, mégpedig úgy, hogy dobosuk, Gál Kristóf, akit éveken át jobbnál jobb szerepekben láthatott a közönség, ez alkalomra visszatért a régi társakhoz és újra együtt muzsikált Horváth Ferenccel, Mészáros Mátéval és Szívós Ggyőzővel.
Az együttes aztán még többször is megörvendeztette a nagyérdeműt. Pálfi Zoltán egy kedvesen mulatságos magánszámmal készült az alkalomra, melyben a borkóstolás fortélyaival ismertette meg a jelenlévőket. A borok után a szellemeké volt a színpad, hisz Fekete Györgyi, Rácz János és Tunyogi Péter – mint tudjuk ők a Kölyök, a Lámpás, illetve a Herceg megszemélyesítői A padlásban – a híres Presser-musicalből énekeltek. A szellemeket opera követte. Szabó Emília csodálatos hangjában gyönyörködhetett a publikum. Majd Ötvös András következett, aki Beksi Balázs repülős múltjára utalva a RedBull Air Race-t figurázta ki remek paródiájában. A fergeteges kacagást egy elgondolkodtató, fanyar Dévényi Ádám-nóta követett, melyet Járó Zsuzsa és Mészáros Sára adott elő fantasztikusan, Mészáros Máté gitárkíséretével.
Aztán egy nem elsősorban énekes színész, Kaszás Gergő varázsolt csodát igazi, autentikus népdaléneklésével, melyhez társult utóbb Mészáros Máté, Szívós Győző és Hüse Csaba is. A szívszorító pillanatokat egy igazi bohózat követte Vajda Milánnal, Bányai Miklóssal és Mészáros Mátéval, majd az est egyik legnagyobb sikert aratott produkciójával Ágoston Ottónak, a színházi zenekar dobosának zeneiskolai növendékei léptek a színre, s a ritmus eszközével egész történeteket meséltek el. Az első rész zárásaként pedig Hüse Csaba a József és a színes szélesvásznú álomkabát című rockoperából énekelt, mellyel annakidején berobbant a köztudatba, s aminek az eléneklése óta a közönség a szívébe zárta.
Reflektorfényben a műszak is
A második rész elején ismét a táncosoké volt a színpad, majd a műszak dolgozóinak szólt a szűnni nem akaró vastaps. Azoknak az embereknek, akiket soha sem láthat a néző, de akik nélkül egyetlen előadás sem jöhetne létre.
Aztán vendég sztepptáncosok, ropták, majd Bozó Andrea következett ismét Nagy Zoltán kíséretével. Őket Ivády Erika és Rácz János operett kettőse követte, majd Ágoston Katalin, aki valaha ezen a színpadon is játszott, mostanság azonban az Operettszínházban énekel. S ismét jött – mint Mészáros Máté megjegyezte, Bubu kedvenc zenekara – a Hegedűs az áruló. Őket Vókó János követte, aki a La mancha lovagjából énekelt, majd a tánctagozat tagjai adtak elő egy részt a Diótörőből, mely Bubu legkedvesebb előadása volt. Ismét opera, mégpedig egy kettős csendült föl a Don Giavanniból Nagy Erzsébet és Szívós Győző kiváló tolmácsolásában, amit a sztepptáncosok és az „Ágoston ritmusszekció” követett, s fölcsendült Dér Gabriella „fekete” hangja is. Közben a kérész-napló is végéhez ért s a Hegedűs, az áruló is utoljára csapott a húrok közé. Sata Árpád egy gyönyörű sanzonnal emlékezett Beksi Balázsra.
Az est végén a frissen Príma-díjjal kitüntetett Nádasy Erika lépett a pódiumra, aki a Piaf című legendás előadásból énekelte az Uram című sanzont, melyet mint elmondta egy jó ideig az akkoriban eltávozott legendás egri színésznek, M. Horváth Józsefnek énekelt minden előadáson. De a művésznő hozzátette, hogy „Jozsó” biztosan nem fog haragudni, amint kéz a kézben Bubuval egy felhőn ülve lenéznek a színházra, hogy ez alaklommal ez a dal Beksi Balázsnak szól...
Az emlékest zárásaként előbb Dimanopulu Afrodité énekelte Nagy Zoltán kíséretében az előadás címadó dalát: Azért vannak a jóbarátok... Majd az összes fellépő bekapcsolódott az együtténeklésbe.
A fenntartók felajánlása
A támogató nézőseregen túl a fenntartó Heves Megyei Önkormányzat nevében Merczel József alelnök, Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata képviseletében Homa János tanácsnok 100 - 100 ezer forintos felajánlást tett a család javára, melyet a műsor után adtak át. Támogatásokat gyűjtött az Alakítás 2000 Alapítvány is, melyet Pálfi Zoltán, színművész nyújtott át. Az est bevételével a Gárdonyi Géza Színházért Alapítvány is a családot támogatta.
E nemes gesztus és a fantasztikus este nem is záródhatott másként, mint igazi standing avationnal. A hosszú percekig felállva tapsoló nézősereg így búcsúzott Beksi Balázstól, ahogyan egy igazi színházi embertől kell és szabad.
Segítenek a kollégák a családnak
– Csak az a baj, hogy ilyen tragédiának kell történnie ahhoz, hogy ez a magával ragadó élmény átjárja az egész csapatot – fogalmazott Csizmadia Tibor színházigazgató. S valóban, a produkciókat látva azt kell mondanunk, az egri színházban olyan erők duzzadnak, amelyek által akár a mindennapok gondjain is felül lehet emelkedni.
Az esten – melynek bevételét a családnak ajánlottak föl, s moderátora az ötletadó barát és kolléga, Tóth Levente volt – előbb egy Beksi Balázsról szóló filmet láthatott az emlékező publikum, melynek összeállításában nagy részt vállalt Szegvári Menyhért rendező, aki mivel éppen Budapesten rendez, nem lehetett jelen az alkalmon. Levelet azonban írt, melynek soraiból sütött a hiány, ami a kiváló szakember halálával maradt a színházcsináló életében.
Az operától a paródiáig
Ezt követően Csizmadia Tibor emlékezett meg kedves kollégájáról, elfogult szép szavakkal. Az első színpadra lépő Fehér István volt, aki Karinthy előszavát adta elő, majd Balogh András énekelte Nagy Zoltán zongorakíséretével a Minden csak komédia című Zerkovitz-dalt, majd a tánctagozat tagjaié volt a színpad. Ezt követően Tunyogi Péter Dés Lászlótól énekelte el a Vigyázz rámot. Aztán elkezdődött a kérész-napló, melynek oldalait Horváth Ferenc és Fehér István ütötték föl időről időre az est folyamán. Erre a nemes alkalomra újra összeállt az egri színészzenekar, a Hegedűs, az áruló, mégpedig úgy, hogy dobosuk, Gál Kristóf, akit éveken át jobbnál jobb szerepekben láthatott a közönség, ez alkalomra visszatért a régi társakhoz és újra együtt muzsikált Horváth Ferenccel, Mészáros Mátéval és Szívós Ggyőzővel.
Az együttes aztán még többször is megörvendeztette a nagyérdeműt. Pálfi Zoltán egy kedvesen mulatságos magánszámmal készült az alkalomra, melyben a borkóstolás fortélyaival ismertette meg a jelenlévőket. A borok után a szellemeké volt a színpad, hisz Fekete Györgyi, Rácz János és Tunyogi Péter – mint tudjuk ők a Kölyök, a Lámpás, illetve a Herceg megszemélyesítői A padlásban – a híres Presser-musicalből énekeltek. A szellemeket opera követte. Szabó Emília csodálatos hangjában gyönyörködhetett a publikum. Majd Ötvös András következett, aki Beksi Balázs repülős múltjára utalva a RedBull Air Race-t figurázta ki remek paródiájában. A fergeteges kacagást egy elgondolkodtató, fanyar Dévényi Ádám-nóta követett, melyet Járó Zsuzsa és Mészáros Sára adott elő fantasztikusan, Mészáros Máté gitárkíséretével.
Aztán egy nem elsősorban énekes színész, Kaszás Gergő varázsolt csodát igazi, autentikus népdaléneklésével, melyhez társult utóbb Mészáros Máté, Szívós Győző és Hüse Csaba is. A szívszorító pillanatokat egy igazi bohózat követte Vajda Milánnal, Bányai Miklóssal és Mészáros Mátéval, majd az est egyik legnagyobb sikert aratott produkciójával Ágoston Ottónak, a színházi zenekar dobosának zeneiskolai növendékei léptek a színre, s a ritmus eszközével egész történeteket meséltek el. Az első rész zárásaként pedig Hüse Csaba a József és a színes szélesvásznú álomkabát című rockoperából énekelt, mellyel annakidején berobbant a köztudatba, s aminek az eléneklése óta a közönség a szívébe zárta.
Reflektorfényben a műszak is
A második rész elején ismét a táncosoké volt a színpad, majd a műszak dolgozóinak szólt a szűnni nem akaró vastaps. Azoknak az embereknek, akiket soha sem láthat a néző, de akik nélkül egyetlen előadás sem jöhetne létre.
Aztán vendég sztepptáncosok, ropták, majd Bozó Andrea következett ismét Nagy Zoltán kíséretével. Őket Ivády Erika és Rácz János operett kettőse követte, majd Ágoston Katalin, aki valaha ezen a színpadon is játszott, mostanság azonban az Operettszínházban énekel. S ismét jött – mint Mészáros Máté megjegyezte, Bubu kedvenc zenekara – a Hegedűs az áruló. Őket Vókó János követte, aki a La mancha lovagjából énekelt, majd a tánctagozat tagjai adtak elő egy részt a Diótörőből, mely Bubu legkedvesebb előadása volt. Ismét opera, mégpedig egy kettős csendült föl a Don Giavanniból Nagy Erzsébet és Szívós Győző kiváló tolmácsolásában, amit a sztepptáncosok és az „Ágoston ritmusszekció” követett, s fölcsendült Dér Gabriella „fekete” hangja is. Közben a kérész-napló is végéhez ért s a Hegedűs, az áruló is utoljára csapott a húrok közé. Sata Árpád egy gyönyörű sanzonnal emlékezett Beksi Balázsra.
Az est végén a frissen Príma-díjjal kitüntetett Nádasy Erika lépett a pódiumra, aki a Piaf című legendás előadásból énekelte az Uram című sanzont, melyet mint elmondta egy jó ideig az akkoriban eltávozott legendás egri színésznek, M. Horváth Józsefnek énekelt minden előadáson. De a művésznő hozzátette, hogy „Jozsó” biztosan nem fog haragudni, amint kéz a kézben Bubuval egy felhőn ülve lenéznek a színházra, hogy ez alaklommal ez a dal Beksi Balázsnak szól...
Az emlékest zárásaként előbb Dimanopulu Afrodité énekelte Nagy Zoltán kíséretében az előadás címadó dalát: Azért vannak a jóbarátok... Majd az összes fellépő bekapcsolódott az együtténeklésbe.
A fenntartók felajánlása
A támogató nézőseregen túl a fenntartó Heves Megyei Önkormányzat nevében Merczel József alelnök, Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata képviseletében Homa János tanácsnok 100 - 100 ezer forintos felajánlást tett a család javára, melyet a műsor után adtak át. Támogatásokat gyűjtött az Alakítás 2000 Alapítvány is, melyet Pálfi Zoltán, színművész nyújtott át. Az est bevételével a Gárdonyi Géza Színházért Alapítvány is a családot támogatta.
E nemes gesztus és a fantasztikus este nem is záródhatott másként, mint igazi standing avationnal. A hosszú percekig felállva tapsoló nézősereg így búcsúzott Beksi Balázstól, ahogyan egy igazi színházi embertől kell és szabad.
Egres Béla
Forrás: Heves Megyei Hírlap
