Bizony, mi újságcsinálók bátran nyalogatjuk a fagylaltot. Sajátos eszközeinkkel kóstolgatjuk a környezetünket, a közéletet, és persze górcső alá vesszük a visszásságokat. Meg kritizálunk, próbáljuk más, sajátos szemszögből is megmutatni a valóságot és benne a színházat. Tesszük mindezt viszonylag szabadon, mígnem eljön egy-egy pillanat, amikor a fagylalt visszanyal, és az újságírás válik a kóstolás tárgyává.
Ez történt ezúttal a stúdiószínpadon, ahol a Heves Megyei Hírlap hétfői lapszámából szemelgettek a rögtönzésekre fogékony aktorok Máté Gábor Kossuth-díjas színész-rendező irányításával. A kezdő jelenet rögvest egy – vagy a – szerkesztőségben játszódott, ahová olyan figurákat varázsolt Bozó Andrea, Fekete Györgyi, Kaszás Gergő és a főszerkesztőt megszemélyesítő Görög László, akikkel nap mint nap találkozhatunk.
Nem csak a helyenként sekélyes, nem túl érdeklődő és témaérzékeny újságíróval, vagy a profi megmondóember-szerkesztővel találkozhatott a nagyérdemű, de a megkeseredett, hajdani jobb sorsra érdemes kulturális újságíróval is, aki képtelen belenyugodni abba az elszomorító ténybe, hogy mostanság a nagy irodalmi mellékletek, ne adj' Isten versek kiszorultak a napilapok hasábjairól. Az egri színészek ugyanis láthatóan ismerik az életet, még az újságok életét is. Azt a félelmet is megmutatták, ami az egész honi nyomtatott sajtót szorítja. Ma már bizony minden szerkesztőség aggódik a jövő miatt. Lesz-e és meddig lesz még szükségük az embereknek papírra nyomtatott olvasnivalóra?
Az aggodalmat ötleteléssel, akciókkal próbálják a lapkiadók orvosolni. Így tesz a megfelelő marketinges vénájú színpadi főszerkesztő is, aki végül meghirdeti az Életem legszebb napja versenyt újságjában.
A HírlapSzínházban ez az a pont, amikor már elszabadul a fantázia, zabolátlanná válik az ötletelés, elkezdődik a véget érni nem akaró kacagás. Miközben a lelkek mélyén ott az a kis görcs, amelyet a mindennapi megélhetésért való aggodalom okoz színészben, újságíróban, lakatosban, vállalkozóban, mezőgazdászban.
Mert mi kell egy ilyen akcióhoz? Egy helyi erő, egy színész, aki nem csak a lap, de az egész megye arcává is válhat. Itt van ez a Bakfark Máté – Mészáros Máté megformálásában –, aki Jászai-díjas és népszerű, s osztálytársa volt a Fenyő Ivánnak is, akinek már a neve hallatán is kémiai folyamatok indulnak útjukra a hölgyekben. S ha már megvettük – na jó, olcsón megszereztük – Bakfarkot, akkor előkerülnek a pályázók.
Nők, akik körülöttünk és mellettünk élnek
Négy nő, négy jellem és négy alak száll be a versenybe. Bozó Andrea a házasságában is megfélemlített, bizonytalan, elnyomott asszony. Mészáros Sára a külcsínért, a férfiért mindent föláldozó, a máz mögött romokban heverő nő. Fekete Györgyi, az ál-entellektüel kékharisnya, aki színpadi álmokat sző, s a verseny győztese, Járó Zsuzsa, a – mit szépítsük – cigány kurva, aki egyszerű és brutális. Semmi hátsó szándék, csak a tett. Minden sallang nélkül... Egyben azonban mind egyformák: várják és vágyják a Fenyő Ivánt.
A Bifidus Essensisből ismert Mészáros Sára–Schruff Milán páros, a Bozó Andrea–Vajda Milán, a Járó Zsuzsa–Ötvös András és a Fekete Györgyi–Kaszás Gergő párok hölgytagjai versengenek a Görög László vezette gálaműsoron. Mind-mind kiváló és jellemző karakterek, akikkel a mindennapokban is találkozhatunk. A döntőben fellép McVaker és a Delnő – utóbbi Vajda Milán deli alakításában, Kaszás Berzsenyi Dánielt énekel, s jön a Vajda–Schruff–Ötvös összeállítású Szvorényi utcai Freestyle Rap Band is. S az igazi meglepetés: Bakfark Mészáros Máté, aki pőrén, egy szál gitárba öltözötten nyomja a Summáját írom Eger várának-ot. Mindez szép, de hol van a Fenyő Iván...?