Fantáziadúsan ökörködnek, hülyéskednek, jeleneteket improvizálnak a Csörgess meg! című produkcióban a mobiltelefon témakörére. Ami megváltoztatta az életünket. Ki gondolta volna 25 évvel ezelőtt, hogy utcán, réten, orvosi rendelőben, a legképtelenebb helyzetben a szó szoros értelmében belebeszél az életünkbe ez a kis nyamvadt kütyü, ami olykor nem hagy békét nekünk, máskor mi nem hagyunk békét valakinek a segítségével. Máté Gábor rendezésében az egri színészek - Bányai Miklós, Bozó Andrea, Fekete Györgyi, Görög László, Járó Zsuzsa, Hüse Csaba, Mészáros Sára, Kaszás Gergő, Mészáros Máté, Ötvös András, Schruff Milán, Vajda Milán - a Máté-osztályában végzett Fenyő Ivánnal kiegészülve, darab nélkül, a próbákon maguk rögtönöztek, és valószínűleg szanaszét nevették magukat. Szertelen ötletek garmadáját vonultatták fel. Nem fértek a bőrükbe virgonc játékkedvükben. Rögzítették a jó ötleteket, de nem lett lekerekített, gondosan kiglancolt mobil revü a végeredmény. Megmaradt a szertelenség, ami ritmushibákkal, döccenőkkel is jár, de azzal is, hogy lehengerlően eleven, élettel teli produkció jött létre, a közönség szinte egy nevetés-fergeteg. Az első jelenetben orvosi rendelőben telefonál összevissza mindenki, sürgős ellátásra szoruló beteg mellett a doktor éppen úgy, mint az a paraszt néni, aki nem tudja kezelni a készülékét, fél is tőle, ezért egy fiatal srácot kér meg arra, hogy közvetítse a férjének, amit mond. Abszurd és képtelen helyzetek garmadája halmozódik. Például tipródik egy ipse, aki véletlenül a feleségének küldi a szeretőjének szóló epekedő sms-t, és mindenáron próbálja elérni, hogy ne juthasson hozzá a táskájában megbúvó készülékéhez. Még azt is igyekszik elintézni a telefontársaságon keresztül, hogy töröljék az abszolút nemkívánatos üzenetet.

Igencsak összeszokott csapatról, jó társulatról tanúskodik a produkció, melynek tagjai már komoly darabokban is kipróbálták és edzették magukat, elmélyült alakításokat is nyújtottak, de most szabadon kieresztik a gőzt. És miközben marháskodnak, ahogy belefér, azért csak megfricskázzák ezt a káosszal, értelmetlenséggel, idegzsábával teli világot. Nagyszerű jelenet, amikor egy liftben bent ragad három muksó. Nem ismerik egymást. De kiderül, hogy az egyik felettese a másiknak, akit idegességében letol a sárga földig, kiabál, ahogy belefér, míg rá nem jövünk, hogy a harmadik ipse viszont a multi cég külföldről érkező nagyfőnöke, aki közli, hogy ki van rúgva a középső főnök, mert a szemében nagyon kicsi az, aki így üvöltözik a beosztottjával. Aztán dupla-triplacsavarként az is kiderül, hogy aki eljátszotta a nagyfőnököt, az tulajdonképpen színész, csak berágott a középfőnök üvöltözésén, és meg akarta leckéztetni. Akkor pedig szinte szétrepesztik a falakat, amikor egy olyan lakógyűlést adnak elő, amin azt tárgyalják, hogy lehet-e a mobilokhoz szükséges adóvevő a háztetőn vagy sem. Persze mindenki mást mond, még pártos szempontok is megjelennek ebben az abszolút pártsemleges ügyben, és totális tébolyda alakul ki. Vagyis az előadás arról is regél, hogy a mobiltelefon bármennyire is praktikus, nemigen vitt bennünket közelebb egymáshoz, képtelenek vagyunk normálisan szót érteni. De ha már így van, akkor legalább röhögjünk egy jót ezen, nevessük ki saját magunkat is.