2010. augusztus 17.
„a városnak minden pontjához köt valamilyen élmény”
– interjú Bozó Andrea színésznővel
 |
Kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenységéért Jászai Mari-díjat adományozott Bozó Andreának, a Gárdonyi Géza Színház színművészének az oktatási és kulturális miniszter. Ennek kapcsán most helyszíneket, színházakat említve rendhagyó portré-interjúra ültünk le, hogy felrajzoljuk az egri színésznő pályaképét.
BB: Első helyszín amit említenék, Miskolc.
BA: Itt születtem ugye (1972. november 4-én – a szerk.), itt töltöttem a gyerekkoromat, egészen pontosan Hejőcsabán. Aztán az iskolai évek jutnak először eszembe, az hogy nagyon közel volt az iskola, mindig otthon hagytam valamit és akkor haza lehetett szaladni, meg hogy a nagymamám illetve a nagybátyámék is az utcában laktak, az óvoda a sarkon túl volt, nagymamám mindig ment a kisboltba és az oviban mindig odaálltam a kerítéshez, és ott mindig bedugott valami kis édességet. Aztán Miskolcon teltek a gimnáziumi évek, a Földes Ferenc Gimnáziumba jártam, és hát a színház is itt jött, bekerültem Szép Laci bácsi amatőr stúdiójába, majd a Miskolci Nemzeti Színház stúdiójába (1988-1991), onnan már válogattak darabokba.
BB: A miskolci gimnázium után vezetett az utad tovább Budapestre…
BA: Igen, el is akartam szakadni egy kicsit Miskolctól, és örültem hogy a nyüzsgő Pesten találkozhattam mai költőkkel színészekkel, írókkal, rendezőkkel, és hogy színházba tudok járni, előadásokat nézni. Persze akkor különböző rémes és kevésbé rémes helyeken laktam, kollégiumban, meg bérelt lakásban, aztán például nagyon kedvesek voltak a Lázár Katiék, náluk is laktam a Szarvas téren. Felvettek ugyanis a Merlin Színészképző Műhelyébe (1991-1995), ezt akkor indította Jordán Tamás meg Lázár Kati. Ők egy színházat akartak, és kinevelni egy olyan fiatal társulatot, akik a szerint a felfogás szerint dolgoznak, amit ők gondolnak a színházról.
BB: Következő színház és város az életedben?
BA: A Merlin után egy évet (1999-2000) töltöttem a székesfehérvári Vörösmarty Színháznál, Horváth Péter második éve volt ott, mint főrendező, aki kettőnket a Merlinből oda szerződtetett. Tulajdonképpen jó emlékeket őrzök erről is, de ott az volt a nehéz, hogy nincsenek ugye színészházak, és így minden nap ingázni kellett, egy színészbusszal, és akkor nagyon pici volt még a fiam, Benedek, aki közben otthon volt, ezt egy évnél tovább nem is bírtam.
BB: Vissza Budapestre?
BA: Igen, vissza Budapestre, ahol szabadúszó voltam, a Merlinbe is visszajártam, játszottam ott angolul több darabban. Meg akkor alakulgatott a Junion Csoport (2000-2002), ahol régi Merlinesek, meg máshonnan összevegyült emberek önerőből csináltunk előadásokat. Egerben is nagy sikerrel adtuk elő a Jó pálinka itassa magát, meg Egressy Zoltán darabját, a 4x100-at. De ekkoriban játszottam először Kaszás Gergővel és Széles Lászlóval együtt az IBS Színpadon az Egymásban című Patrick Marber darabban (ebből Közelebb (Closer) címmel készült később nagysikerű film). Apropó film: volt egy nemzetközi film, amibe belecsöppentem. Forgattam Európa különböző városaiban, Prágában, Hamburgban egy elég nagy szerepet. Nagyon nagyvonalú volt az egész, felhívtak szerdán, hogy pénteken repülőre tudok-e ülni, hogy kimenjek egy próbára, olyan volt mint egy álom, és kivihettem a forgatás idejére a családom, nem kellett egyedül lenni. Különböző viszályok miatt azonban ez soha nem került Magyarországra, ez úgy látszik balszerencsém a filmiparral, hogy valahogy nem sikerült igazán betörnöm (nevet).
BB: Térjünk vissza a színházhoz, mondok újra helyeket, mi jut eszedbe róluk? Zsámbék?
BA: Zsámbékra én úgy kerültem, hogy amikor Sopsits Árpád filmjében (Derengő) a női főszerepet forgattam, ott a partnerem egy román színész, Claudiu Bleonţ volt, és a találkozás után jól összebarátkoztunk. Az akkori felesége Beatrice Bleonţ egy nagyon neves román rendező nő elhívott meghallgatásra. Két nyáron át játszottam ott román és magyar színészekkel. Szeretek más nyelven beszélő színészekkel közös nyelvet kialakítani, mást mozgat meg benned.
BB: Nyíregyháza?
BA: Hát a Vidor Fesztivál, 2005-ben egy alternatív előadással (A jó pálinka itassa magát) a legjobb előadás, illetve ugyanebben Smeraldina-díjat kaptam a legjobb női epizódalakításért, a Gárdonyi Színházzal pedig az Othelló Gyulaházánért közönségdíjat kaptunk.
BB: Lengyelországhoz mi köt? Úgy tudom, találkoztál Sławomir Mrożek-kel.
BA: Mrożek járt itt Egerben és megnézte a Tangó előadását (2007-ben), és hát nagyon tetszett neki, ebben Eugéniát, a nagymamát játszottam, nagy örömem telik ezekben az elvarázsolt karakterekben. Aztán Gdańskba hívták meg a Tangó előadást, és persze gyönyörű volt a város is és a Balti-tenger is.
BB: Pécs?
BA: Hát ugye a POSZT, többször is jártunk az idén is megyünk két darabbal, a Mayával és a Csörgess meg-gel. Pécsről aztán az jut még eszembe, hogy játszottam ott vendégként a Pécsi Nemzeti Színházban Az arany emberben (2000/2001), egy beugrás volt, ekkor voltam először Pécsett, és nagyon tetszett a város.
BB: Szerbia, Vajdaság?
BA: Az Emésztő tűz (2007/2008) elsősorban, de több darabbal is volt szerencsénk ott járni, több darabbal is turnéztunk, amit Radoslav Milenković rendezett, aki többször is dolgozott itt Egerben. Emlékezetes előadás az Emésztő tűz, őszinte, igaz, tiszta, egyszerű. Szerbiából még a vendégszeretetre emlékszem, meg hogy a kávéházak egész nap tele vannak.
BB: Erdélyhez kötődsz?
BA: Egyrészt a Báthory- trilógiával, igen (Az állhatatlan 2008/09, A törött nádszál 2009/10), melyben Krisztiernát játszom, nagyon jó szerep. Szó van egyébként róla, hogy Erdélyben esetleg bemutatnánk a trilógiát.
Egyébként még a Merlinnel voltunk bő 15 éve egy turnén, egy ismeretlen és furcsa világ, döbbenetes volt, hogy patakban mostak miközben a Music TV szólt a faluban, közben meg gyönyörű volt a táj. Több kis faluban játszottunk, a zongorán nem volt meg mindig minden billentyű, - az azóta már híressé vált Szentpéteri Csilla rosszul lett, amikor megtudta, hogy a zongorán vannak billentyűk, amik nem működnek. És az is érdekes volt, hogy úgy kezelték, hogy hát ott a többi billentyű, a hiányzó hangokat meg majd beénekeljük. És az is hihetetlen volt, hogy amikor szekéren körbejártuk a falut, s kiabáltuk hogy este hétkor előadás, erre azt mondták, hogy hétkor biztos hogy nem, mert a tehenet fél 8-kor fejik, addig ott senki nem fog menni (nevet).
BB: Tudom hogy nyaraltál Spanyolországban, Törökországban, Cipruson. Szereted a mediterránt?
BA: Nagyon szeretem a tengerpartot is. Szeretek aktívan is de szeretek lustán is pihenni, hogy tényleg semmi ne legyen, és csak hallgatod a tengert és fekszel és puha a nyár, és semmi dolgod. De voltak olyan nyaraink, ahol a hegyekben voltunk, az ausztriai Loferben, egy kedves idősebb házaspár, egy nagyon régi barátság köt ide.
BB: Szeretsz biciklizni is. Úgy tudom körbebiciklizted a Balatont, meg a Fertő tavat is.
BA: Igen-igen, tegnap meg Szentendrére bicikliztünk el. Szeretem az egész évi színházi munka után hogy olyan problémák vannak, hogy itt álljunk-e meg vagy 10 km-rel később, ez nagyon pihentet, miközben fizikailag meg elfáradsz.
BB: Az Éjjeli menedékhelyben Nasztyát, a Három nővérben Mását, a Vadmézben meg Anna Petrovnát játszottad, és jártál Moszkvában is.
BA: Nagyon szeretem az orosz szerzőket, meghát Csehov… Színdarabok kapcsán vettem észre, milyen gyönyörű ez a nyelv, később a színház miatt kezdtem odafigyelni. A tél meséjében is mondtam egy orosz szöveget, mindig nagyon vártam ezt a részt. Násztya pedig egyik legnagyobb élményem az Éjjeli menedékhelyben. És igen, Moszkva nagy élmény volt. Iszonyú nagyváros, olyan emberáradat sodort, hogy az hihetetlen. És persze az, hogy eljutottam Sztanyiszlavszkij színházába, s akkor ott volt a szék, ahol ő ült…
BB: És végül most itt ülünk a Dobó utcában, napsütésben. Egerhez mi minden köt?
BA: Eger ma a színház nekem. Szakmai pályám itt teljesedett ki, sok szép szerep által. Egy olyan színháznak lehetek tagja, amelyik a legjobbak közé tartozik Magyarországon. És hogy itt egy jó csapat, jött össze, és olyan előadásokban vehettem részt, amik páratlan élmények számomra. És hát maga a város is. A kisfiam itt nőtt fel, 13 éves, tulajdonképpen a városnak minden pontjához köt valamilyen élmény, itt jártam például angol szakra is a főiskolára, nem tudok úgy végigsétálni hogy ne találkozzak ismerőssel, és ami nagyon jó Pesthez képest hogy itt mindenhová el lehet sétálni, hogy nem kell izgulnom, hogy ér haza a fiam, és hogy nincs az a tömeg. Jó itt lenni.
BB: Van valami, ami nem olyan jó Egerben?
BA: Talán az, hogy, vannak küzdelmek, vannak előadások, amelyek az emberek egy részének nagyon nehezek, úgy érzik hogy ők egyfajta színházat szeretnének, s van egy elvárásuk, sokszor nem elég nyitottak új dolgokra. Nekem ez furcsa, hogy sokan csak azt akarják látni, amit ők elképzelnek. De inkább onnan közelítenék, hogy az nagy öröm, hogy itt is van egy nyitottabb réteg, s ez a réteg egyre bővül. De a színháznak is dolga, hogy újat keressen, s adjon újat az embereknek, mert mainak és frissnek kell lennie. Nagyon jó lenne ha az emberek ezt beengednék, és nem prekoncepcióval ülnének be a színházba.
BB: Kilenc éve játszol Egerben. Az itteni működésed is hozzásegített a Jászai-díjhoz?
BA: Mindenféleképpen. Bár előtte is játszottam, itt értem be színészileg, sokat tanultam, sokat tapasztaltam, és boldog vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű társulatnak lehetek a tagja. Erre a színházra idefigyel a szakma, sokan mondják, hogy az egri az ország egyik legjobb színháza, nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a 11 tagú kuratórium is idefigyelt az egri előadásokra. Örülök hogy szerették az alakításaimat. Nagyon nagy boldogság hogy megkaptam ezt a díjat.
BA: Itt születtem ugye (1972. november 4-én – a szerk.), itt töltöttem a gyerekkoromat, egészen pontosan Hejőcsabán. Aztán az iskolai évek jutnak először eszembe, az hogy nagyon közel volt az iskola, mindig otthon hagytam valamit és akkor haza lehetett szaladni, meg hogy a nagymamám illetve a nagybátyámék is az utcában laktak, az óvoda a sarkon túl volt, nagymamám mindig ment a kisboltba és az oviban mindig odaálltam a kerítéshez, és ott mindig bedugott valami kis édességet. Aztán Miskolcon teltek a gimnáziumi évek, a Földes Ferenc Gimnáziumba jártam, és hát a színház is itt jött, bekerültem Szép Laci bácsi amatőr stúdiójába, majd a Miskolci Nemzeti Színház stúdiójába (1988-1991), onnan már válogattak darabokba.
BB: A miskolci gimnázium után vezetett az utad tovább Budapestre…
BA: Igen, el is akartam szakadni egy kicsit Miskolctól, és örültem hogy a nyüzsgő Pesten találkozhattam mai költőkkel színészekkel, írókkal, rendezőkkel, és hogy színházba tudok járni, előadásokat nézni. Persze akkor különböző rémes és kevésbé rémes helyeken laktam, kollégiumban, meg bérelt lakásban, aztán például nagyon kedvesek voltak a Lázár Katiék, náluk is laktam a Szarvas téren. Felvettek ugyanis a Merlin Színészképző Műhelyébe (1991-1995), ezt akkor indította Jordán Tamás meg Lázár Kati. Ők egy színházat akartak, és kinevelni egy olyan fiatal társulatot, akik a szerint a felfogás szerint dolgoznak, amit ők gondolnak a színházról.
BB: Következő színház és város az életedben?
BA: A Merlin után egy évet (1999-2000) töltöttem a székesfehérvári Vörösmarty Színháznál, Horváth Péter második éve volt ott, mint főrendező, aki kettőnket a Merlinből oda szerződtetett. Tulajdonképpen jó emlékeket őrzök erről is, de ott az volt a nehéz, hogy nincsenek ugye színészházak, és így minden nap ingázni kellett, egy színészbusszal, és akkor nagyon pici volt még a fiam, Benedek, aki közben otthon volt, ezt egy évnél tovább nem is bírtam.
BB: Vissza Budapestre?
BA: Igen, vissza Budapestre, ahol szabadúszó voltam, a Merlinbe is visszajártam, játszottam ott angolul több darabban. Meg akkor alakulgatott a Junion Csoport (2000-2002), ahol régi Merlinesek, meg máshonnan összevegyült emberek önerőből csináltunk előadásokat. Egerben is nagy sikerrel adtuk elő a Jó pálinka itassa magát, meg Egressy Zoltán darabját, a 4x100-at. De ekkoriban játszottam először Kaszás Gergővel és Széles Lászlóval együtt az IBS Színpadon az Egymásban című Patrick Marber darabban (ebből Közelebb (Closer) címmel készült később nagysikerű film). Apropó film: volt egy nemzetközi film, amibe belecsöppentem. Forgattam Európa különböző városaiban, Prágában, Hamburgban egy elég nagy szerepet. Nagyon nagyvonalú volt az egész, felhívtak szerdán, hogy pénteken repülőre tudok-e ülni, hogy kimenjek egy próbára, olyan volt mint egy álom, és kivihettem a forgatás idejére a családom, nem kellett egyedül lenni. Különböző viszályok miatt azonban ez soha nem került Magyarországra, ez úgy látszik balszerencsém a filmiparral, hogy valahogy nem sikerült igazán betörnöm (nevet).
BB: Térjünk vissza a színházhoz, mondok újra helyeket, mi jut eszedbe róluk? Zsámbék?
BA: Zsámbékra én úgy kerültem, hogy amikor Sopsits Árpád filmjében (Derengő) a női főszerepet forgattam, ott a partnerem egy román színész, Claudiu Bleonţ volt, és a találkozás után jól összebarátkoztunk. Az akkori felesége Beatrice Bleonţ egy nagyon neves román rendező nő elhívott meghallgatásra. Két nyáron át játszottam ott román és magyar színészekkel. Szeretek más nyelven beszélő színészekkel közös nyelvet kialakítani, mást mozgat meg benned.
BB: Nyíregyháza?
BA: Hát a Vidor Fesztivál, 2005-ben egy alternatív előadással (A jó pálinka itassa magát) a legjobb előadás, illetve ugyanebben Smeraldina-díjat kaptam a legjobb női epizódalakításért, a Gárdonyi Színházzal pedig az Othelló Gyulaházánért közönségdíjat kaptunk.
BB: Lengyelországhoz mi köt? Úgy tudom, találkoztál Sławomir Mrożek-kel.
BA: Mrożek járt itt Egerben és megnézte a Tangó előadását (2007-ben), és hát nagyon tetszett neki, ebben Eugéniát, a nagymamát játszottam, nagy örömem telik ezekben az elvarázsolt karakterekben. Aztán Gdańskba hívták meg a Tangó előadást, és persze gyönyörű volt a város is és a Balti-tenger is.
BB: Pécs?
BA: Hát ugye a POSZT, többször is jártunk az idén is megyünk két darabbal, a Mayával és a Csörgess meg-gel. Pécsről aztán az jut még eszembe, hogy játszottam ott vendégként a Pécsi Nemzeti Színházban Az arany emberben (2000/2001), egy beugrás volt, ekkor voltam először Pécsett, és nagyon tetszett a város.
BB: Szerbia, Vajdaság?
BA: Az Emésztő tűz (2007/2008) elsősorban, de több darabbal is volt szerencsénk ott járni, több darabbal is turnéztunk, amit Radoslav Milenković rendezett, aki többször is dolgozott itt Egerben. Emlékezetes előadás az Emésztő tűz, őszinte, igaz, tiszta, egyszerű. Szerbiából még a vendégszeretetre emlékszem, meg hogy a kávéházak egész nap tele vannak.
BB: Erdélyhez kötődsz?
BA: Egyrészt a Báthory- trilógiával, igen (Az állhatatlan 2008/09, A törött nádszál 2009/10), melyben Krisztiernát játszom, nagyon jó szerep. Szó van egyébként róla, hogy Erdélyben esetleg bemutatnánk a trilógiát.
Egyébként még a Merlinnel voltunk bő 15 éve egy turnén, egy ismeretlen és furcsa világ, döbbenetes volt, hogy patakban mostak miközben a Music TV szólt a faluban, közben meg gyönyörű volt a táj. Több kis faluban játszottunk, a zongorán nem volt meg mindig minden billentyű, - az azóta már híressé vált Szentpéteri Csilla rosszul lett, amikor megtudta, hogy a zongorán vannak billentyűk, amik nem működnek. És az is érdekes volt, hogy úgy kezelték, hogy hát ott a többi billentyű, a hiányzó hangokat meg majd beénekeljük. És az is hihetetlen volt, hogy amikor szekéren körbejártuk a falut, s kiabáltuk hogy este hétkor előadás, erre azt mondták, hogy hétkor biztos hogy nem, mert a tehenet fél 8-kor fejik, addig ott senki nem fog menni (nevet).
BB: Tudom hogy nyaraltál Spanyolországban, Törökországban, Cipruson. Szereted a mediterránt?
BA: Nagyon szeretem a tengerpartot is. Szeretek aktívan is de szeretek lustán is pihenni, hogy tényleg semmi ne legyen, és csak hallgatod a tengert és fekszel és puha a nyár, és semmi dolgod. De voltak olyan nyaraink, ahol a hegyekben voltunk, az ausztriai Loferben, egy kedves idősebb házaspár, egy nagyon régi barátság köt ide.
BB: Szeretsz biciklizni is. Úgy tudom körbebiciklizted a Balatont, meg a Fertő tavat is.
BA: Igen-igen, tegnap meg Szentendrére bicikliztünk el. Szeretem az egész évi színházi munka után hogy olyan problémák vannak, hogy itt álljunk-e meg vagy 10 km-rel később, ez nagyon pihentet, miközben fizikailag meg elfáradsz.
BB: Az Éjjeli menedékhelyben Nasztyát, a Három nővérben Mását, a Vadmézben meg Anna Petrovnát játszottad, és jártál Moszkvában is.
BA: Nagyon szeretem az orosz szerzőket, meghát Csehov… Színdarabok kapcsán vettem észre, milyen gyönyörű ez a nyelv, később a színház miatt kezdtem odafigyelni. A tél meséjében is mondtam egy orosz szöveget, mindig nagyon vártam ezt a részt. Násztya pedig egyik legnagyobb élményem az Éjjeli menedékhelyben. És igen, Moszkva nagy élmény volt. Iszonyú nagyváros, olyan emberáradat sodort, hogy az hihetetlen. És persze az, hogy eljutottam Sztanyiszlavszkij színházába, s akkor ott volt a szék, ahol ő ült…
BB: És végül most itt ülünk a Dobó utcában, napsütésben. Egerhez mi minden köt?
BA: Eger ma a színház nekem. Szakmai pályám itt teljesedett ki, sok szép szerep által. Egy olyan színháznak lehetek tagja, amelyik a legjobbak közé tartozik Magyarországon. És hogy itt egy jó csapat, jött össze, és olyan előadásokban vehettem részt, amik páratlan élmények számomra. És hát maga a város is. A kisfiam itt nőtt fel, 13 éves, tulajdonképpen a városnak minden pontjához köt valamilyen élmény, itt jártam például angol szakra is a főiskolára, nem tudok úgy végigsétálni hogy ne találkozzak ismerőssel, és ami nagyon jó Pesthez képest hogy itt mindenhová el lehet sétálni, hogy nem kell izgulnom, hogy ér haza a fiam, és hogy nincs az a tömeg. Jó itt lenni.
BB: Van valami, ami nem olyan jó Egerben?
BA: Talán az, hogy, vannak küzdelmek, vannak előadások, amelyek az emberek egy részének nagyon nehezek, úgy érzik hogy ők egyfajta színházat szeretnének, s van egy elvárásuk, sokszor nem elég nyitottak új dolgokra. Nekem ez furcsa, hogy sokan csak azt akarják látni, amit ők elképzelnek. De inkább onnan közelítenék, hogy az nagy öröm, hogy itt is van egy nyitottabb réteg, s ez a réteg egyre bővül. De a színháznak is dolga, hogy újat keressen, s adjon újat az embereknek, mert mainak és frissnek kell lennie. Nagyon jó lenne ha az emberek ezt beengednék, és nem prekoncepcióval ülnének be a színházba.
BB: Kilenc éve játszol Egerben. Az itteni működésed is hozzásegített a Jászai-díjhoz?
BA: Mindenféleképpen. Bár előtte is játszottam, itt értem be színészileg, sokat tanultam, sokat tapasztaltam, és boldog vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű társulatnak lehetek a tagja. Erre a színházra idefigyel a szakma, sokan mondják, hogy az egri az ország egyik legjobb színháza, nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a 11 tagú kuratórium is idefigyelt az egri előadásokra. Örülök hogy szerették az alakításaimat. Nagyon nagy boldogság hogy megkaptam ezt a díjat.
Barna Béla
Forrás: Egri Krónika
