2010. augusztus 29.
Mészáros Máté a Vígszínházba szerződött Egerből
 |
Gyanús! Nagyon gyanús! Mondhatták a nézők, akik látták az egri monodráma-fesztiválon, amint Eszenyi Enikő fellépésekor épp Mészáros Mátét csalogatta föl a színpadra, hogy ellejtsen vele egy táncot.
Már akkor sejthető volt, hogy ez nem csak egy tánc volt. S valóban, már az elmúlt évad végén kiderült, hogy Mészáros Máté – aki az egri Gárdonyi Géza Színház tagjaként kapott Jászai-díjat 2008-ban – az Eszenyi Enikő által igazgatott Vígszínháznál folytatja pályáját. Az elmúlt napokban lezajlott évadnyitó társulati ülésen Csizmadia Tibor egri színidirektor be is jelentette, hogy Máté megvált a társulattól. Egy ilyen döntés és nagy lépés természetesen magyarázatra vár.
– Enikő valóban váratlanul hívott. Először telefonon. Éppen Kenyeres Zolinál a Bikavér Borházban ültem, amikor megcsörrent a telefonom. Először azt hittem, be kell ugranom esetleg a Hegedűs a háztetőnbe. Aztán mondta, hogy szerződést ajánl, de ne siessem el a választ. Megbeszéltük, mit szeretne ő, s mit én. Később, amikor itt játszott a fesztiválon, akkor hívott fel másodszor. Ekkor azonban már a színpadra. Meg is ijedtem, hogy elárulja ott, a nagy plénum előtt a mi kis titkunkat. Életemben nem izgultam ennyire színpadon – emlékszik vissza Mészáros Máté.
Hozzáteszi, hogy Csizmadia Tibor egyik szeme sírt, a másik meg nevetett. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hisz elvesztette egyik vezető és meghatározó színészét, viszont ott lehet benne az a tudat, hogy újabb művészt nevelt ki és indított el talán még magasabb célok felé. Nem volt könnyű döntés, de Mészáros Máté úgy gondolja, jó ritmusban jött ez a hívás, és azt mondják, jobb akkor menni, ha hívnak, mint akkor, amikor a színész kénytelen új helyet keresni.
Mészáros azonban nem akar elszakadni Egertől. Nem is tudna, hisz a Máté Gábor által rendezett Prolikban ő játssza – immár a színlapon neve mögött az m. v., vagyis mint vendég megjelöléssel – Zátonyi Bence szerepét. Tudja nagyon jól, hogy még itt, a Gárdonyi Géza Színház társulatában is lenne számára sok izgalmas feladat, de a főváros azért egészen más. Több lehetőséget tartogat, a Vígben játszani pedig mindig is kitüntetésnek számított. Ráadásul azt mondják, hét-nyolc évente váltani kell. Szerinte a színházigazgató-választási gyakorlat is arra sarkallja a művészeket, hogy váltsanak.
Az igazgatók megbízatása ugyanis meghatározott időre szól, s nincs arra lehetőség, hogy hosszú éveken, évtizedeken át ugyanaz a személyiség határozza meg egy színház arculatát. Egy új igazgatóval más lesz egy teátrum, s óhatatlanul félbeszakadnak olyan dolgok, amikben jól érezte magát a színész. Jó úton járt az egri színház is, s éppen ezért volt jó ide jönni és itt lenni – mondja.
Véleménye szerint Csizmadia Tibor színidirektor még drasztikusabban is próbálkozhatott volna ennek az új és előremutató színházi nyelvnek a végigvitelében, de Mészáros is belátja, a nézőkre is tekintettel kell lenni. Nem szabad megengedni, hogy a kísérletezések mellett egy színház elveszítse közönségének jó részét. Mert lehet színvonalas, újító szándékú színházat művelni, de ma inkább a szórakoztatást várják el a teátrumoktól, véli Mészáros, Goethét idézve: „Nem olyan művészetet kell csinálni, amilyet az emberek szeretnének, hanem amilyet kellene, hogy szeressenek!”
Természetesen az a mostani váltás egyfajta összegzésre, visszatekintésre sarkallja az embert. Mészáros Mátét az Egerben töltött nyolc évad alatt negyven szerepben láthatta a nagyérdemű. Nehezen is tudja közülük kiválasztani a számára legkedvesebbeket, de azért a csúcsnak A párnaember Tupolszki nyomozóját érzi. Ez volt az a szerep, melyben előadásról előadásra érezte, hogy egyre jobb lett. A húga, Sára, aki szintén az egri társulat népszerű színésznője, azt mondta erre az alakítására, hogy olyan gesztusokat látott tőle a színpadon, amik addig teljesen ismeretlenek voltak még az ő számára is.
Mészáros nem elégedett minden alakításával, még olyanokkal sem, amiket egyébként szeretett. Ilyen volt például a Halleluja Lebovicsa, amihez véleménye szerint öt éve még éretlen volt. Kedves előadásai közé tartozik azonban a Hegedűs a háztetőn, az Éjjeli menedékhely vagy a Hülyéje, és természetesen a Csörgess meg!, amiben talán először tapasztalhatta meg az igazi, elsöprő közönségsikert. Mint fogalmaz: ez a darab betalál mindenkinek.
Mészáros Máté is betalált. Betalált Egerben a nézők szívébe, s bizonyította, hogy megvan hozzá a tálentuma, hogy így legyen ez a fővárosban is, ahová sokáig nem akart menni. Mert az volt és továbbra is az a véleménye, hogy a fiataloknak vidéken kell kezdeniük a pályájukat, csak itt lehet megtanulni a szakmát, mert az a legfontosabb, hogy sokat és sokfélét játsszon a kezdő színész.
Életút
Mészáros Máté 2003-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Máté Gábor és Horvai István osztályában. Gyakorlatát az egri Gárdonyi Géza Színházban töltötte, majd 2002-től 2010-ig a színház tagja volt. Kedvenc szerepei közé tartozik Tupolski nyomozó, akit a Párnaember című Martin McDounagh-darabban alakított.
Volt Orlando, Autolycus, Shylock Shakespeare műveiben. Játszotta a Színészt az Éjjeli menedékhelyben, Pontagnac-ot a Hülyéjében (Feydeau), Mótelt a Hegedűs a háztetőnben és Barbarát a Mayában. Nagyon sok filmet néz, és imádja a jazz-zenét. Maga is muzsikál, frontembere volt a Hegedűs, az áruló egri színészzenekarnak. 2010. augusztus 1-jétől a Vígszínház tagja. Díjai: 2007: POSZT – Legjobb férfialakítás díja (Tupolszki nyomozó, A párnaember). 2008: Jászai Mari-díj.
– Enikő valóban váratlanul hívott. Először telefonon. Éppen Kenyeres Zolinál a Bikavér Borházban ültem, amikor megcsörrent a telefonom. Először azt hittem, be kell ugranom esetleg a Hegedűs a háztetőnbe. Aztán mondta, hogy szerződést ajánl, de ne siessem el a választ. Megbeszéltük, mit szeretne ő, s mit én. Később, amikor itt játszott a fesztiválon, akkor hívott fel másodszor. Ekkor azonban már a színpadra. Meg is ijedtem, hogy elárulja ott, a nagy plénum előtt a mi kis titkunkat. Életemben nem izgultam ennyire színpadon – emlékszik vissza Mészáros Máté.
Hozzáteszi, hogy Csizmadia Tibor egyik szeme sírt, a másik meg nevetett. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hisz elvesztette egyik vezető és meghatározó színészét, viszont ott lehet benne az a tudat, hogy újabb művészt nevelt ki és indított el talán még magasabb célok felé. Nem volt könnyű döntés, de Mészáros Máté úgy gondolja, jó ritmusban jött ez a hívás, és azt mondják, jobb akkor menni, ha hívnak, mint akkor, amikor a színész kénytelen új helyet keresni.
Mészáros azonban nem akar elszakadni Egertől. Nem is tudna, hisz a Máté Gábor által rendezett Prolikban ő játssza – immár a színlapon neve mögött az m. v., vagyis mint vendég megjelöléssel – Zátonyi Bence szerepét. Tudja nagyon jól, hogy még itt, a Gárdonyi Géza Színház társulatában is lenne számára sok izgalmas feladat, de a főváros azért egészen más. Több lehetőséget tartogat, a Vígben játszani pedig mindig is kitüntetésnek számított. Ráadásul azt mondják, hét-nyolc évente váltani kell. Szerinte a színházigazgató-választási gyakorlat is arra sarkallja a művészeket, hogy váltsanak.
Az igazgatók megbízatása ugyanis meghatározott időre szól, s nincs arra lehetőség, hogy hosszú éveken, évtizedeken át ugyanaz a személyiség határozza meg egy színház arculatát. Egy új igazgatóval más lesz egy teátrum, s óhatatlanul félbeszakadnak olyan dolgok, amikben jól érezte magát a színész. Jó úton járt az egri színház is, s éppen ezért volt jó ide jönni és itt lenni – mondja.
Véleménye szerint Csizmadia Tibor színidirektor még drasztikusabban is próbálkozhatott volna ennek az új és előremutató színházi nyelvnek a végigvitelében, de Mészáros is belátja, a nézőkre is tekintettel kell lenni. Nem szabad megengedni, hogy a kísérletezések mellett egy színház elveszítse közönségének jó részét. Mert lehet színvonalas, újító szándékú színházat művelni, de ma inkább a szórakoztatást várják el a teátrumoktól, véli Mészáros, Goethét idézve: „Nem olyan művészetet kell csinálni, amilyet az emberek szeretnének, hanem amilyet kellene, hogy szeressenek!”
Természetesen az a mostani váltás egyfajta összegzésre, visszatekintésre sarkallja az embert. Mészáros Mátét az Egerben töltött nyolc évad alatt negyven szerepben láthatta a nagyérdemű. Nehezen is tudja közülük kiválasztani a számára legkedvesebbeket, de azért a csúcsnak A párnaember Tupolszki nyomozóját érzi. Ez volt az a szerep, melyben előadásról előadásra érezte, hogy egyre jobb lett. A húga, Sára, aki szintén az egri társulat népszerű színésznője, azt mondta erre az alakítására, hogy olyan gesztusokat látott tőle a színpadon, amik addig teljesen ismeretlenek voltak még az ő számára is.
Mészáros nem elégedett minden alakításával, még olyanokkal sem, amiket egyébként szeretett. Ilyen volt például a Halleluja Lebovicsa, amihez véleménye szerint öt éve még éretlen volt. Kedves előadásai közé tartozik azonban a Hegedűs a háztetőn, az Éjjeli menedékhely vagy a Hülyéje, és természetesen a Csörgess meg!, amiben talán először tapasztalhatta meg az igazi, elsöprő közönségsikert. Mint fogalmaz: ez a darab betalál mindenkinek.
Mészáros Máté is betalált. Betalált Egerben a nézők szívébe, s bizonyította, hogy megvan hozzá a tálentuma, hogy így legyen ez a fővárosban is, ahová sokáig nem akart menni. Mert az volt és továbbra is az a véleménye, hogy a fiataloknak vidéken kell kezdeniük a pályájukat, csak itt lehet megtanulni a szakmát, mert az a legfontosabb, hogy sokat és sokfélét játsszon a kezdő színész.
Életút
Mészáros Máté 2003-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Máté Gábor és Horvai István osztályában. Gyakorlatát az egri Gárdonyi Géza Színházban töltötte, majd 2002-től 2010-ig a színház tagja volt. Kedvenc szerepei közé tartozik Tupolski nyomozó, akit a Párnaember című Martin McDounagh-darabban alakított.
Volt Orlando, Autolycus, Shylock Shakespeare műveiben. Játszotta a Színészt az Éjjeli menedékhelyben, Pontagnac-ot a Hülyéjében (Feydeau), Mótelt a Hegedűs a háztetőnben és Barbarát a Mayában. Nagyon sok filmet néz, és imádja a jazz-zenét. Maga is muzsikál, frontembere volt a Hegedűs, az áruló egri színészzenekarnak. 2010. augusztus 1-jétől a Vígszínház tagja. Díjai: 2007: POSZT – Legjobb férfialakítás díja (Tupolszki nyomozó, A párnaember). 2008: Jászai Mari-díj.
Egres Béla
Forrás: Heol.hu
