2011. július 23.
Új irányt vett a tánctagozat
Összeállt az egri Gárdonyi Géza Színház megújult tánctagozata. A kezdődő munkáról és a kialakított jövőképről kérdeztük Topolánszky Tamás tagozatvezetőt és Blaskó Balázs igazgatót.
– Egy színházi tagozat felállítása más, mint egy „hagyományos” álláshirdetés. Hogyan történik a kiválasztás, szemezget, mint egy futballedző átigazoláskor?
Topolánszky Tamás: – Ezt az utat is választhattam volna, de én elsősorban a Táncművészeti Főiskola végzős osztályában kerestem fiatalokat. Kipróbált emberekről van szó, sokukat jól ismerem. Többségüket magam is tanítottam a főiskolán, néhányukkal pedig az Experidance társulatnál dolgoztam együtt.
– Mi alapján határozták meg a jövőt?
Blaskó Balázs: – Mindenképpen változtatni akartam a tagozat működésén, de kifejezésmódján és szellemiségén is, mégpedig olyan módon, ami közelebb van az általam megfogalmazott irányhoz. Érdeklődni kezdtem igazgató kollégáknál és általam nagyra becsült koreográfusoknál, táncosoknál. Egybehangzóan Tamást ajánlották. Amikor végül leültünk beszélgetni, kiderült, hogy azonos hullámhosszon vagyunk, sok mindenről azonos módon gondolkodunk. Ez az alapja a hosszú távú munkakapcsolatnak. Tamást ugyanis úgy hívtam Egerbe, hogy amíg az én igazgatói ciklusom tart, addig számítok rá.
T. T.: – Amikor először felmerült a nevem tagozati vezetőként, egyesek azt hangoztatták, hogy afféle tánckar lesz Egerben. Beszélgetéseink során kiderült, hogy erről szó sincs. Természetesen a színháznak vannak igényei a táncosok jelenlétére több előadásban, s nem csak kizárólagosan önálló produkciókat illetően, de ez így van rendjén. Nem csak Magyarországon, Nyugat-Európában is így működik a világ. Emellett persze járnunk kell a saját utunkat.
– Az utóbbi időben finanszírozási gondokról szóltak a hírek. Hogyan lehet ilyenkor munkához látni?
B. B.: – Ez a felelősség elsősorban rajtam van, ez az én keresztem. Úgy érzem azonban, hogy a gazdasági munkatársakkal, s a megye és a város vezetésével megtaláltuk azt a lehetőséget, amellyel el tudunk jutni a fennmaradás és a gazdasági kiegyensúlyozottság felé. Azt gondolom, hogy ha megkapjuk a meginduláshoz a támogatást, a Gárdonyi Géza Színház léte nem forog veszélyben. Ami mindenképpen kérdéses, az a jövőbeni működés hogyanja. Pontosabban, hogy fenn tudunk-e maradni költségvetési intézményként egy önkormányzati rendszerben, vagy egy másfajta gazdasági berendezkedés felé kell elmozdulnunk. Vallom: szerencsésebb és biztonságosabb az első változat. A második nagyobb szabadságot, tágabb lehetőségeket ad, de nagyobb a rizikó is.
T. T.: Reméljük, hogy jó irányba mennek a dolgok, hiszen ez az érdeke mindenkinek: városnak is, megyének is.
– Konfliktusoktól sem mentes időszakban merült fel a neve. Nem érzi úgy, hogy hátrányból indul?
T. T.: – De, sajnos, nagyon. Sokfelé dolgoztam, és szeretek úgy megérkezni egy városba, hogy megdobbanjon a szívem. Ezt most Egerben még nem érzem, de már nagyon várom. Ezt szeretném megteremteni, el kell kezdenünk dolgozni.
B. B.: – Szeretném leszögezni, hogy én kerestem meg Tamást, nem ő jelentkezett. Én voltam az, aki az átláthatatlan gazdasági viszonyokat is meg akarta szüntetni, s a tánctagozat iránykeresését más mederbe akarta terelni. Alapvetésnek tartom, hogy a Gárdonyi Géza Színház tánctagozata a jövőben egy ensemble, közösségre épülő társulat legyen, és nem egy személyre, különösen nem a vezető személyére épülő csoport.
– Mivel kezdik a munkát?
T. T.: – Az elején össze kell szoktatni a csapatot. Mivel kéttagozatú színházról van szó, először a részeket kell megteremteni, a végén pedig az egésznek egységgé kell összeállnia, hogy egymást támogatva tudjunk produkciókat létrehozni. Igaz, néha el kell majd vonulnunk, de nem hiszek abban, hogy kizárólag szeparáltan kell dolgoznunk. A művészeti ágak egymást erősítik. Nem zárhatjuk be szemünket és szívünket.
NÉVJEGY
Topolánszky Tamás
Született: 1972. december 27.
Tanulmányai:
1991-ben a Magyar Táncművészeti Főiskola Gimnáziumában érettségizett, egyidejűleg néptáncművész végzettséget szerzett.
2003-ban a Magyar Táncművészeti Főiskolán táncelméleti szakírói diplomát szerzett.
2010-ben a Magyar Táncművészeti Főiskolán modern tánc szakirányú diplomát szerzett.
Jelenleg klasszikus balettművész szakon a mesterképzés utolsó évét végzi.
Pályája:
1991-ben Imre Zoltán hívására a Szegedi Balett társulatához szerződött.
1992-ben magántáncosi minősítést nyert.
1993-ban a Szegedi Kortárs Balett alapító tagja.
2001 szeptemberéig a Szegedi Kortárs Balett társulatának vezető táncosa.
2001 szeptemberétől 2006 szeptemberéig a Grazi Operaház balettegyüttesének szólistája.
2004-től a Royal Academy of Dance graz-i intézetének kortárstánc-tanára.
2004-től az Austrian Youth Ballet állandó koreográfusa és gyakorlattartó mestere.
2006: az Experidance, Román Sándor Tánctársulatának táncmestere.
2008: a Magyar Táncművészeti Főiskolán modern táncot tanít.
2011-től: Az egri Gárdonyi Géza Színház Tánctagozatának vezetője.
Díjai:
1997: Közönségdíj (Szeged), 1997: Nívódíj, 2008: Harangozó Gyula-díj.
Topolánszky Tamás: – Ezt az utat is választhattam volna, de én elsősorban a Táncművészeti Főiskola végzős osztályában kerestem fiatalokat. Kipróbált emberekről van szó, sokukat jól ismerem. Többségüket magam is tanítottam a főiskolán, néhányukkal pedig az Experidance társulatnál dolgoztam együtt.
– Mi alapján határozták meg a jövőt?
Blaskó Balázs: – Mindenképpen változtatni akartam a tagozat működésén, de kifejezésmódján és szellemiségén is, mégpedig olyan módon, ami közelebb van az általam megfogalmazott irányhoz. Érdeklődni kezdtem igazgató kollégáknál és általam nagyra becsült koreográfusoknál, táncosoknál. Egybehangzóan Tamást ajánlották. Amikor végül leültünk beszélgetni, kiderült, hogy azonos hullámhosszon vagyunk, sok mindenről azonos módon gondolkodunk. Ez az alapja a hosszú távú munkakapcsolatnak. Tamást ugyanis úgy hívtam Egerbe, hogy amíg az én igazgatói ciklusom tart, addig számítok rá.
T. T.: – Amikor először felmerült a nevem tagozati vezetőként, egyesek azt hangoztatták, hogy afféle tánckar lesz Egerben. Beszélgetéseink során kiderült, hogy erről szó sincs. Természetesen a színháznak vannak igényei a táncosok jelenlétére több előadásban, s nem csak kizárólagosan önálló produkciókat illetően, de ez így van rendjén. Nem csak Magyarországon, Nyugat-Európában is így működik a világ. Emellett persze járnunk kell a saját utunkat.
– Az utóbbi időben finanszírozási gondokról szóltak a hírek. Hogyan lehet ilyenkor munkához látni?
B. B.: – Ez a felelősség elsősorban rajtam van, ez az én keresztem. Úgy érzem azonban, hogy a gazdasági munkatársakkal, s a megye és a város vezetésével megtaláltuk azt a lehetőséget, amellyel el tudunk jutni a fennmaradás és a gazdasági kiegyensúlyozottság felé. Azt gondolom, hogy ha megkapjuk a meginduláshoz a támogatást, a Gárdonyi Géza Színház léte nem forog veszélyben. Ami mindenképpen kérdéses, az a jövőbeni működés hogyanja. Pontosabban, hogy fenn tudunk-e maradni költségvetési intézményként egy önkormányzati rendszerben, vagy egy másfajta gazdasági berendezkedés felé kell elmozdulnunk. Vallom: szerencsésebb és biztonságosabb az első változat. A második nagyobb szabadságot, tágabb lehetőségeket ad, de nagyobb a rizikó is.
T. T.: Reméljük, hogy jó irányba mennek a dolgok, hiszen ez az érdeke mindenkinek: városnak is, megyének is.
– Konfliktusoktól sem mentes időszakban merült fel a neve. Nem érzi úgy, hogy hátrányból indul?
T. T.: – De, sajnos, nagyon. Sokfelé dolgoztam, és szeretek úgy megérkezni egy városba, hogy megdobbanjon a szívem. Ezt most Egerben még nem érzem, de már nagyon várom. Ezt szeretném megteremteni, el kell kezdenünk dolgozni.
B. B.: – Szeretném leszögezni, hogy én kerestem meg Tamást, nem ő jelentkezett. Én voltam az, aki az átláthatatlan gazdasági viszonyokat is meg akarta szüntetni, s a tánctagozat iránykeresését más mederbe akarta terelni. Alapvetésnek tartom, hogy a Gárdonyi Géza Színház tánctagozata a jövőben egy ensemble, közösségre épülő társulat legyen, és nem egy személyre, különösen nem a vezető személyére épülő csoport.
– Mivel kezdik a munkát?
T. T.: – Az elején össze kell szoktatni a csapatot. Mivel kéttagozatú színházról van szó, először a részeket kell megteremteni, a végén pedig az egésznek egységgé kell összeállnia, hogy egymást támogatva tudjunk produkciókat létrehozni. Igaz, néha el kell majd vonulnunk, de nem hiszek abban, hogy kizárólag szeparáltan kell dolgoznunk. A művészeti ágak egymást erősítik. Nem zárhatjuk be szemünket és szívünket.
NÉVJEGY
Topolánszky Tamás
Született: 1972. december 27.
Tanulmányai:
1991-ben a Magyar Táncművészeti Főiskola Gimnáziumában érettségizett, egyidejűleg néptáncművész végzettséget szerzett.
2003-ban a Magyar Táncművészeti Főiskolán táncelméleti szakírói diplomát szerzett.
2010-ben a Magyar Táncművészeti Főiskolán modern tánc szakirányú diplomát szerzett.
Jelenleg klasszikus balettművész szakon a mesterképzés utolsó évét végzi.
Pályája:
1991-ben Imre Zoltán hívására a Szegedi Balett társulatához szerződött.
1992-ben magántáncosi minősítést nyert.
1993-ban a Szegedi Kortárs Balett alapító tagja.
2001 szeptemberéig a Szegedi Kortárs Balett társulatának vezető táncosa.
2001 szeptemberétől 2006 szeptemberéig a Grazi Operaház balettegyüttesének szólistája.
2004-től a Royal Academy of Dance graz-i intézetének kortárstánc-tanára.
2004-től az Austrian Youth Ballet állandó koreográfusa és gyakorlattartó mestere.
2006: az Experidance, Román Sándor Tánctársulatának táncmestere.
2008: a Magyar Táncművészeti Főiskolán modern táncot tanít.
2011-től: Az egri Gárdonyi Géza Színház Tánctagozatának vezetője.
Díjai:
1997: Közönségdíj (Szeged), 1997: Nívódíj, 2008: Harangozó Gyula-díj.
Pócsik Attila
Forrás: heol.hu