Hithű kommunista politikus volt Háy Gyula, aki utóbb remek íróvá nőtte ki magát – véli Csiszár Imre, aki Egerben rendezi az író Mohács című drámáját. Hozzáteszi: mint sok baloldali gondolkodót, Háyt is meghurcolta az a szocialista rendszer, aminek pedig glóriát festett. Ám ez indította el az emigráció göröngyös útján, s így vetődött el Berlinbe, ami meghatározó volt számára. Elsősorban a brechti színház hatott rá. Nem az elidegenedés technikáját, sokkal inkább a világ megváltoztatásában való hitet örökölte Bertolt Brechttől – állítja a rendező.
Csiszár tudatosan választotta egri rendezéséül a Mohácsot. Úgy gondolja ugyanis, hogy ez a dráma – melyet Háy az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt elszenvedett bebörtönzése alatt írt – olyan mű, mely egyaránt szól az 1526-os nemzetkatasztrófáról, az 1956-os forradalomról, sőt erről a már láthatóan sorsokat forgató 2012-es évről. Ráadásul úgy beszél mindhárom korszakról, úgy szólítja meg a mai embert is, hogy semmiféle aktualizálásra nincs szükség. Korhű díszletek közt, korhű ruhákban is húsbavágóan szólalnak meg a szavak a ma embere számára is.
II. Lajos tragédiáján keresztül a rendező azt a tanulságot kívánja a közönség szívére helyezni a Mohács egri előadásával, hogy bármilyen roncs helyzetben is meg lehet és kell őrizni abban való hitünket, hogy világunk igenis jobbítható. Ahogy Háy Gyula fogalmaz egy helyütt, ha ez hiányzik, akkor nincs eszmény, nincs hit és nincs haza sem.