Ennél csodálatosabb reménytelen vállalkozást még nem láttam. Paul Claudel A selyemcipő című világdrámájának színre vitele ugyanis a lehetetlenre vállalkozik, és ez csodálatos.

Merész vállalkozás A selyemcipő bemutatása Egerben. Nemcsak a darab méretei miatt. Az eredeti, teljes mű ugyanis tizenegy órányi lenne, az egri bemutató négy órán át tartott egy szünettel.

A Badora Társulat zenés-táncos előadásában La Fontaine állatmeséit igyekszik jelenvalóvá tenni a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt. Az állatmesék a ravasz rókáról, a gyáva nyusziról vagy a szorgos hangyáról, tanulságaikkal együtt talán mindannyiunk számára ismertek az óvodai mesedélutánokból és az általános iskolai olvasásórákról. A zene és a tánc segítségével megjelenítve ezek a mesék sokkal kifejezőbbek, mint az elbeszéléseket, párbeszédeket hallgatva.

Nem telefonálnak, dehogy. Zsonglőrködnek a parányi kütyüvel. Esemeseznek, mobiloznak, lógnak az apró készüléken, soha meg nem szakítva a csevegések áradatát. Mert mobilon kommunikálni: világnézet. A legeslegújabb kor egyik szimbóluma.

Gyanús! Nagyon gyanús! Mondhatták a nézők, akik látták az egri monodráma-fesztiválon, amint Eszenyi Enikő fellépésekor épp Mészáros Mátét csalogatta föl a színpadra, hogy ellejtsen vele egy táncot.

Kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenységéért Jászai Mari-díjat adományozott Bozó Andreának, a Gárdonyi Géza Színház színművészének az oktatási és kulturális miniszter. Ennek kapcsán most helyszíneket, színházakat említve rendhagyó portré-interjúra ültünk le, hogy felrajzoljuk az egri színésznő pályaképét.