Örmény krétaporral hintett Krétakör a cseh napon

A Quartet második felvonásának első előadása a színházban

Verjük hát el Vilmos mestert, mint kétfenekű dobot! Szentivánéji álmában úgyis annyi utalást rejtett el Shakespeare, hogy tág teret nyit a fantáziának. Nem kétfenekű, de sokfenekű ez a darab, mese, vígjáték, vagy mi a csoda.

Egy vasra vert Hyppolita a záróképe az egri színház Szentivánéji álom című előadásának. Hogy hogyan került rá a bilincs, azt nem tudjuk meg az amúgy igencsak történetközpontú produkcióból, s azon kívül, hogy Hyppolita valami okból, a rendezői koncepció afféle paradoxonaként, már az elején bilincsbe van verve, semmi nem is indokolja ezt a lezárást. Legfeljebb a Magvas Mondanivaló kényszer(képzet)e, ami a vállalkozásból sikeredett mesejáték-értelmezésre sincs túl kedvező hatással. A szerencse az, hogy ekkor már régen mindegy: Tompor megmentette az estét, és minden a helyére került.

Ez az előadás az, aminek Shakespeare mester szánta: tragédia, komikum, szórakozás. Színház, a kiforrott, klasszikusan időtálló fajtából, színház a javából. A Mester amúgy is fekszik az egrieknek. Tavaly jelentős szakmai sikert aratott a Velencei kalmár, idén a Szentivánéji álom gyaníthatóan meghódítja a közönség szívét is.

Áttörésnek nem, de egy besüppedésbe torkoló falnak rohanásnak beillik a Téboly. Mérföldkőnek pedig nyugodt szívvel mondhatjuk. A Tánc Tagozat immár bizonyosan nem mondvacsinált, normatíva vadász szépségtapasz, hanem egyenrangú formálója az egri Gárdonyi Géza Színház imágójának.