Miután pár hete New Yorkban, a Broadway egyik színhházában megnéztem a Chicago című musicalt, majd megtudtam, hogy a darabot hamarosan szülővárosomban, Egerben is bemutatják, eltökéltem, hogy nekem az egri előadás sokkal jobban fog tetszeni – hiszen ha összevetjük a kettőt, akkor az igazságtalan versenyben az egri Chicago mégiscsak erős hendikeppel indul, ismerjük el. Aztán hamar rájöttem persze, hogy marhaság volt ilyesmit előre elhatároznom, elvégre nem lehet minden tekintetben összehasonlítani egy világvárosban tíz éve sikerrel futó, ízig-vérig amerikai produkciót (amelyben olyan világsztárok szerepeltek korábban, mint David Hasselhoff és Sean Penn) egy magyar kisvárosi színház premierjével.

Eger kiéhezett a táncra. Ezt az éhséget példás módon enyhítette a Három az egyben című táncest, mely sokkal többre hivatott, mint hogy alig találkozzon lelkes közönségével.

Az egri színházban havonta egy hétfőn, Máté Gábor irányításával összeül egy kisebb csapat, az aznapi Heves Megyei Hírlap cikkeit bogarászni, hogy az esti előadásukhoz valami jó kis alapanyagot találjanak. Mondanom sem kell: egy nap alatt rakják össze az előadást; készül (kerül) díszlet, jelmez, szövegkönyv, karakter, ennyi idő alatt rögzülnek a helyzetek, a szövegek. Vagy ha mégsem, akkor nő az improvizáció szerepe. Izgalmas kísérlet ez, ráadásul egy kőszínház falain belül, Egerben. Mi a Kruznyecov Erika életéről szóló cikk kapcsán a Dobó Katica brigád egy napját láttuk színpadon.

Már megint megindult a fantázia. Ha már Dobó Katica szocialista brigádról van szó, miért is ne léphetnének elő a szereplők az Egri csillagok lapjairól a galvanizáló üzembe és onnan a konyhába...?

A hetvenes években a Berva krómozójába vitte minden egri motoros a deknit, meg a kipufogócsövet, hogy ott fusiban, fénylő csodává varázsolják a Jawák és MZ-k leharcolt alkatrészeit. A baráti ár néhány százas, vagy egy kis pálesz volt, de akadt, akinek csak haverságból suvickolták ki a cuccát. Nekik volt a legnagyobb galván-kádjuk a környéken. Állítólag valami ezüst lemezt kellett volna a szájukban tartani, mert a fémgőzök hamar tönkretették a fogakat.

Komédiára hív a színház, jól esik nevetni. Válság ide, aktuálpolitika amoda, nosza, majd ők hozzák nekünk a letörölhetetlen vigyort. Oroszosan, brit átiratban. Közben kiderül nem a nevetésé lesz a főszerep. Ahhoz túl meleg van.