Kinyitni a színház kapuját és beengedni a közélet aktualitásait nagy önbizalomra vall. Olyan társulat engedheti csak meg magának, akinek van érvényes világképe, üzenete meg ilyesmi. Az egrinek van.
|
Jounapot kívónok! Kaszós Sóndor vagyok! Így mutatkozott be Sanyi bácsi, a község híres szülötte, a helyi kocsma láthatóan régi, de annál biztosabb, bár alkalmanként bizonytalan lábakon álló bútordarabja.
S így, fergeteges palócozással mutatkozott be a színház művészeiből verbuvált alkalmi társulat hétfőn este, amikor egy új kezdeményezés, a Hírlap-színház című sorozat első előadására került sor a stúdiószínpadon. |
Shakespeare: A velencei kalmár / Gárdonyi Géza Színház, Eger
|
Futó Balázs – Roland Schimmelpfennig: Alíz! / Gárdonyi Géza Színház, Eger
„Az ember… Felnő és azt se tudja, hogy mivégre.” |
Egy trilógia tipikus második része Az állhatatlan. Nem áll meg magában. Se eleje, se vége. A kezdetet még csak-csak pótolja Bocskainak (Safranek Károly) az előző rész, az Egerben tavaly bemutatott A nagyratörő végéről prológusnak átemelt szövege. A befejezés váratlanságát azonban nem enyhíti Carillo (Görög László) epilógusa. Könyvben, mintegy epikaként olvasva a történetet, persze hibátlanul működik a nagy drámának ez a része is. A szöveg gyönyörű, az előre- és visszautalások szellemesek, a mondandó okosan emelkedett és keserűen bölcs.
|
Minél többet tanulmányozzuk történelmünket, annál világosabban látszik, hogy mai politikai és társadalmi helyzetünk nemhogy nem újkeletű, hanem a gulyásleves, a pirospaprika meg a szürkemarha mellett vérbeli hungarikum. Márton László mára is áthallásos, erdélyi történelmet feldolgozó drámatrilógiájának második része a hanyatlás története, a zuhanórepülés első néhány ezer métere, amikor még bízunk a köhécselő turbinák spontán reneszánszában.
|