Mészáros Máté olyan Shylock, aki nem indulatból gyűlöl: túl van a hangos, haragos szavakon. Beleette magát a bosszú vágya, szenvtelenül önigazoló - Bujdos Attila írása Zsótér Sándor egri velencei kalmár-rendezéséről.

Az évad várva várt első bemutatójaként ritkán látható Shakespeare-mű került Zsótér Sándor rendezésében a közönség elé a színház kisebbik játszóhelyén.

A színházi évad első nagyszínpadi bemutatóját, Mihail Bulgakov „Iván, a rettentőjét” Szegvári Menyhért rendezte a Gárdonyi Géza Színházban.

Kinek ne lett volna valami kis szörnye az ágy alatt, vagy ki ne tudná felidézni magában, hogy milyen volt először belenézni apu szerszámosládájába, anyu ruhásszekrényébe, vagy hogy milyen volt először felfedezni a nagyszülők régi házának padlását vagy pincéjét? Mennyi misztikum rejtőzött a bezárt szekrények és ajtók mögött, vagy épp a lépcsőházak fordulóiban? Furcsa, magával ragadó élmény utólag visszagondolni arra, hogy milyen is volt, amikor még nem voltak rajtunk a ráció béklyói, és mi magunk álmodhattuk a világot. Az Aliz! nem gyerekelőadás, de nyugodtan ültessük be magunk mellé azokat is, akiknek ez a világ még sajátjuk, mi pedig bátran hagyjuk magunkat sodródni az árral.

A velencei kalmár a múlt században áldozatul esett a történelemnek és a politikai célzatú kisajátításnak. Hol antiszemita, hol filoszemita darabnak játszották, hol egyáltalán nem játszották, mert azok, akiknek hatalmuk volt erről dönteni - természetesen nem művészek, hanem politikusok -, úgy találták, hogy ha nem engedik színpadra, akkor nem is lehet kisajátítani. Így a betiltással maguknak sajátították ki. Mindez nem használt Shakespeare ártatlan vígjátékának, amely nem a szerző legjobb darabja, de mégiscsak Shakespeare.

Az egri Gárdonyi Géza Színház szeptember 26-án nyitotta az évadot A velencei kalmár stúdiószínpadi bemutatójával. Bulgakov Iván, a rettentőjének premierje a nagyszínpadon október 3-án volt. A két darabot gyakorlatilag semmi nem köti össze, a két előadás közös nevezője lehet egyfajta nézői értetlenség.